MegosztásRichard Gere sokkoló gondolata az életről! Nem fogod elhinni, mit mondott a világhírű filmszínész!
Nem túlzás azt állítani, hogy Richard Gere emberek ezreire, tízezreire van hatással, hiszen ő az egyike azon hollywoodi színészeknek, aki ismertségét a jó cél hirdetésére, terjesztésére használja fel. Nemrég olyan bejegyzést tett közzé Facebook oldalán, amelyen érdemes elgondolkodni. Íme!
“Az egyik barátom édesanyja mindig igyekezett egészséges életmódot folytatni. Nagyon odafigyelt az étkezésére, teljesen felhagyott a dohányzással, alkohol fogyasztással, rendszeresen sportolt, és sosem lépett ki napvédő krém nélkül, mikor erősen égettek odakint a káros sugarak.
Sajnos azonban nemrég bőrrákot állapítottak meg nála, 76 éves. Emellett pedig az asszony súlyos csontritkulásban is szenved.
Egy másik barátom apja viszont mindig az élvezeteknek élt. Nem szeretett sportolni, viszont enni annál inkább, a zsíros húsokat imádta a legjobban. Barna bőrét szinte mindig égette a nap, de mégsem használt semmiféle krémet. Nem tartotta be az orvos utasításait, úgy élt, ahogy érezte, ahogy akarta. Most 81 éves, és az orvosok szerint jobb bőrben van, mint a legtöbb fiatal.
Azt szeretném üzenni mindenkinek, hogy az életet élni kell, mert így, vagy úgy, de mindannyian egyszer meghalunk. És többet nem lesz olyan, hogy holnap. Ezért most tegyük meg, amihez kedvünk van, most együk meg, amit szeretünk! Most éljünk!”
“Az egyik barátom édesanyja mindig igyekezett egészséges életmódot folytatni. Nagyon odafigyelt az étkezésére, teljesen felhagyott a dohányzással, alkohol fogyasztással, rendszeresen sportolt, és sosem lépett ki napvédő krém nélkül, mikor erősen égettek odakint a káros sugarak.
Sajnos azonban nemrég bőrrákot állapítottak meg nála, 76 éves. Emellett pedig az asszony súlyos csontritkulásban is szenved.
Egy másik barátom apja viszont mindig az élvezeteknek élt. Nem szeretett sportolni, viszont enni annál inkább, a zsíros húsokat imádta a legjobban. Barna bőrét szinte mindig égette a nap, de mégsem használt semmiféle krémet. Nem tartotta be az orvos utasításait, úgy élt, ahogy érezte, ahogy akarta. Most 81 éves, és az orvosok szerint jobb bőrben van, mint a legtöbb fiatal.
Azt szeretném üzenni mindenkinek, hogy az életet élni kell, mert így, vagy úgy, de mindannyian egyszer meghalunk. És többet nem lesz olyan, hogy holnap. Ezért most tegyük meg, amihez kedvünk van, most együk meg, amit szeretünk! Most éljünk!”
Gondolatok, +1:
Ha nem látod már kis lábnyomait eső után az aszfalton... ha nem lesz a sarokban a kedvenc takarója... ha nem lesz az edénykéje a megszokott helyen... ha nem látod a csillogó vízcseppeket mindenhol, amikor ivott... ha nem lóg a póráz az előszobában... ha nem hallod kis mancsai kopogását... ha nem kapja fel a fejét legkisebb mozdulatodra... ha felriadsz éjjel, mert hiányzik valami, aminek a léte idáig benne volt mindenben...
...akkor előveheted a kopott nyakörvet, az elnyűtt játékot, a megrágott távirányítót, az összenyálazott könyvet, a képeket. Akkor végig tudod nyugodtan gondolni, mi volt, amíg hozzád tartozott. Hogy miért nem adtál neki, mikor türelmesen ült melletted és várt egy kicsi, nagyon kicsi falatot. Hogy miért nem mentél vele rögtön, amikor láttad, hogy mennie kell. Hogy mért kiabáltál vele a szétrágott papucs miatt, pedig ő egész nap rád várt. Mert az egész életét azzal töltötte, hogy rád várt. Mert dolgoztál, tanultál, moziba, strandra mentél. És ő várt. Nem haragudott, nem hibáztatott, nem panaszkodott. Öröm volt neki az is, ha várhatott rád. Nem értette, miért nem mehet veled mindenhová, hiszen neki az volt az álma: mindenhol veled, mindig. De az ő életét a tiéd határozta meg, az ő vágyait a tieid irányították. Az ő álmait te álmodtad meg helyette.
Vedd elő a képeit. Mindet tedd félre, csak kettőt hagyj elől... Egy olyat, amire ha ránézel, elmosolyodsz.. És egy olyat, amitől elsírod magad. Ha jól választottál, csak egy kép lesz előtted.
Ha nem látod már kis lábnyomait eső után az aszfalton... ha nem lesz a sarokban a kedvenc takarója... ha nem lesz az edénykéje a megszokott helyen... ha nem látod a csillogó vízcseppeket mindenhol, amikor ivott... ha nem lóg a póráz az előszobában... ha nem hallod kis mancsai kopogását... ha nem kapja fel a fejét legkisebb mozdulatodra... ha felriadsz éjjel, mert hiányzik valami, aminek a léte idáig benne volt mindenben...
...akkor előveheted a kopott nyakörvet, az elnyűtt játékot, a megrágott távirányítót, az összenyálazott könyvet, a képeket. Akkor végig tudod nyugodtan gondolni, mi volt, amíg hozzád tartozott. Hogy miért nem adtál neki, mikor türelmesen ült melletted és várt egy kicsi, nagyon kicsi falatot. Hogy miért nem mentél vele rögtön, amikor láttad, hogy mennie kell. Hogy mért kiabáltál vele a szétrágott papucs miatt, pedig ő egész nap rád várt. Mert az egész életét azzal töltötte, hogy rád várt. Mert dolgoztál, tanultál, moziba, strandra mentél. És ő várt. Nem haragudott, nem hibáztatott, nem panaszkodott. Öröm volt neki az is, ha várhatott rád. Nem értette, miért nem mehet veled mindenhová, hiszen neki az volt az álma: mindenhol veled, mindig. De az ő életét a tiéd határozta meg, az ő vágyait a tieid irányították. Az ő álmait te álmodtad meg helyette.
Vedd elő a képeit. Mindet tedd félre, csak kettőt hagyj elől... Egy olyat, amire ha ránézel, elmosolyodsz.. És egy olyat, amitől elsírod magad. Ha jól választottál, csak egy kép lesz előtted.
