Nagymamám

Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,
mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.
S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,
jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.
Nagymamám volt ki vigyázta a létem,
mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,
s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,
melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.

Nagymamám volt nékem az álmok otthona,
nappalaim jó tündére, az éjek vándora.
Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,
hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.

Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,
ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,
mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,
kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Aki igazán Téged akar, testestül, lelkestül, mindenestül, hibáiddal és hiányosságaiddal együtt, az várni fog rád. Várni, akár éveket.

Kitartó lesz és nem az érdeket nézi. Aki téged akar majd és egy életre, annak az embernek nem számít a tér, az idő, a hely.

Nem fog neki számítani, hogy csak öt percet kaphat, Ő annak is örülni fog, még akkor is ha órákat kell érte utazni, még akkor is, ha tudja, hogy meg sem csókolhat. Igen. Ezt nevezik kitartásnak és őszinte szerelemnek.

Viszont, aki azt mondja neked, hogy "nem éri meg..", "túl messze vagy" ..attól az embertől ne várj túl sokat, mert nem Téged akar, csak maximum a testedet.

Persze ez nem feltétlen rossz.. ha ugyanazt a semmit érezitek egymás iránt. Tehát attól függ mi az amire vágyunk mi emberek.

De az Élet ilyen- nem vagyunk egyformák- szerencsére.

/Vándor Lélek foszlányok/