MegosztásKevés férfi tudja, hogy egy újjal végig simítani a nő arcán több, mint megmarkolni a fenekét…
Kevés férfi tudja, hogy egy újjal végig simítani a nő arcán több, mint megmarkolni a fenekét… Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető, mint a dekoltázsába bámulva… Hogy beszélgetve vele többet megtudhat róla, mint utána leselkedve.. Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pozícióval, pénzzel felvágni előtte…
Hogy végig cirógatni és csókolni testét élvezetesebb, mint egyből a bugyijába nyúlni… És hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódik más nők után..Hogy jobban megbecsüli azt, ha a férfi a házimunkában segít, mint azt, ha étterembe viszi…Hogy az igazi nő szemében többet jelent az a férfi, akit szeretnek a gyerekei, mint aki mindent megvesz nekik.. Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel.
Hogy végig cirógatni és csókolni testét élvezetesebb, mint egyből a bugyijába nyúlni… És hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódik más nők után..Hogy jobban megbecsüli azt, ha a férfi a házimunkában segít, mint azt, ha étterembe viszi…Hogy az igazi nő szemében többet jelent az a férfi, akit szeretnek a gyerekei, mint aki mindent megvesz nekik.. Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel.
Gondolatok, +1:
Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,
mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.
S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,
jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.
Nagymamám volt ki vigyázta a létem,
mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,
s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,
melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.
Nagymamám volt nékem az álmok otthona,
nappalaim jó tündére, az éjek vándora.
Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,
hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.
Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,
ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,
mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,
kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.
Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,
mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.
S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,
jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.
Nagymamám volt ki vigyázta a létem,
mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,
s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,
melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.
Nagymamám volt nékem az álmok otthona,
nappalaim jó tündére, az éjek vándora.
Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,
hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.
Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,
ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,
mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,
kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.
