Kun Magdolna: Fáradt sóhaj

Uram,
súlyos keresztem, már nehezen bírom,
hisz sok év terhét cipelem életutamon,
S úgy elfáradt szívem, úgy elfáradt lábam,
akárcsak görnyedt madárcsontú vállam
De lásd, szótlan hordom keresztem,
s kitartón viszem,
bármily kérges tőle sebzett tenyerem.
Mert tudom, amit a sors reánk rótt,
el kell viselni, akkor is, ha túl nehéz
a súlyt megemelni.

De nem baj Uram, nem baj,
ha nagy súlyt rósz is rám,
csak gyermekeim vigyázd életük során
Nekik adj még tartalmas, boldog életet,
hadd lássák szépnek a múló éveket.
Mert túl hamar eljön az a végső perc,
mikor már mindegy lesz, fekszel-e, vagy kelsz,
s mindegy lesz az is, süt-e rád a nap,
vagy dermedtté tesz az éjszakai fagy.

Tudod Uram, az anyai szív,
oly gyönge tud lenni,
ha gyermekét látja
titokban szenvedni,
mert az anyai szív dobogása
az a ritmusjel,
ami gyermekének szívében
visszhangzásra lel.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Eljön a nap, amikor tudsz majd nemet mondani… Amikor pohárba hullik az utolsó csepp vagy amikor egyszerűen csak a semmiből elkap az a mélyről jövő érzés, ami ott kavarog minden emberben: nem kell így lennie.Eljön a nap, amikor rájössz, valami nem stimmel. Körülnézel és feltűnik, rossz helyen vagy, rossz emberekkel.Eljön a nap, amikor már nem keresed azokat, akik soha nem érdemelték meg a szereteted, amikor nem adsz annak, aki csak kérni tud, amikor többé senki után nem futsz… Eljön a nap, amikor megállsz a káosz közepén és csak magadra figyelsz. Meghallod a saját hangod és kinyílik a szemed. Megpillantod, kik állnak igazán melletted és egy életre megtanulod, csak ők kellenek. Nincs időd szeretni azokat, akik nem szeretnek…Eljön a nap, amikor szeretni kezded magad, amikor hálás leszel azért, hogy életet kaptál és lehetőséget, hogy eljuss oda, ahova e nélkül felfedezés nélkül soha nem juthatnál.Eljön a nap, amikor végre igazán megtalálod, amit mindig is kerestél: önmagad...