HOGY CSINÁLTÁK A RÉGEN? HOGYAN ÁLL(T) EL A TOJÁS HŰTŐ NÉLKÜL?
A falusiak régen ismerték a módját, hogyan kell tartósítani a tojást télire. Mivel a tyúkok a téli hónapokban a kevesebb fény miatt nem tojnak napi rendszerességgel, ezért előfordulhatott, hogy mire jött a karácsonyi sütemény sütési ideje, a gazdasszonyok nem rendelkeztek elegendő friss tojással.
Ezért már ideje korán előre gondolkodtak, és még az augusztusi, szeptemberi tojásokból tartósítottak el párat. Hogy miért csak az ősz eleji tojások volt alkalmasak arra, hogy elálljanak egészen kora tavaszig? Nem tudom, de a hagyomány szerint, a Nagyboldogasszony napja – augusztus 15. – és a Kisboldogasszony napja – szeptember 8. – között tojt tojások megfelelő eljárással tartósítva bizony frissek és egészségesek maradtak, egészen Húsvétig is.
A tartósítás lényege abból állt, hogy az ezen időszakban tojt tojásokat a gazdasszony összeszedte, és egyesével sűrű meszes lébe rakta, pont olyanba, amivel a tanyák falát is meszelni szokták. A megszáradt tojások így fehérek lettek, és rájuk száradt egy vastag mész réteg. A kamrában egy nagy papír vagy fa dobozba vastagon búzát szórtak, amiből éppen annyi kellet, hogy elfedje a tojásokat. Nagymamám a sublót egyik fiókjába szórt búzát és ebbe helyezte el a megfestett, mésszel fertőtlenített tojásokat. Mikor a téli hónapokban a tyúkok nem tojtak elegendő tojást, elővette a sublót fiókjából az ősz eleji tojásokat, és ezekből készítette el az ételt. Abban az időben még hűtőszekrény sem volt, ezért mindent a kamrában, pincében, vagy az ásott kútban tároltak. Gondosan ügyelve arra, hogy ne romoljon, penészedjen meg semmi.
Ma minden bizonnyal már nem felelnének meg ezek a tojások a hatóságok minőségi követelményeinek (?), azonban annak idején nem volt panasz a tojásokra. Nagymamám hat gyermeket nevelt fel, köztük a legfiatalabbat, édesapámat is, aki már elmúlt 60 éves. Testvéreikkel együtt jó egészségnek örvendenek a mai napig, és csak a híradásokból ismerik a szalmonellafertőzést.
Az „elálló tojások” dátuma a katolikus egyházi ünnepekhez kapcsolódott. Ez is azt bizonyítja, hogy milyen fontos is volt a paraszti világban a vallás és a hozzá kapcsolódó dátumok ismerete. Nagyboldogasszony napját augusztus 15-én tartják. Neve az ősmagyar hitvilág istennőjének nevéből ered, akinek az alakja a magyar kultúrában egybemosódott Jézus édesanyjáéval. Ezen a napon a katolikus hívők Szűz Mária mennybemenetelét ünneplik. Kisboldogasszony napját minden évben szeptember 8-án vagy valamelyik hozzá közel eső vasárnapon tartanak. Kisboldogasszony ünnepe egyben Szűz Mária születésének ünnepe is. Az egyik legfontosabb katolikus Szűz Mária-ünnep. E két dátum közötti időszakban elrakott tojások, a falvakban élők szerint, képesek voltak elállni egészen Húsvétig is.
Ezt ma már nehéz elhinnünk, pedig annak idején működött, és még ma is működhetne.
A tojások azonban sokat változtak az óta. Napjainkban hatalmas különbség van tojás és tojás között.
Mi tehát az igazság a tojások minőségét illetően? Az igazság a tyúkban van, akinek ha megadjuk az esélyt arra, hogy úgy éljen, ahogyan azt a Jóisten elrendelte, gondoskodik arról, hogy olyan tojást kapjunk, ami akár Húsvétig is eláll, hűtőszekrény nélkül is.
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
Ezért már ideje korán előre gondolkodtak, és még az augusztusi, szeptemberi tojásokból tartósítottak el párat. Hogy miért csak az ősz eleji tojások volt alkalmasak arra, hogy elálljanak egészen kora tavaszig? Nem tudom, de a hagyomány szerint, a Nagyboldogasszony napja – augusztus 15. – és a Kisboldogasszony napja – szeptember 8. – között tojt tojások megfelelő eljárással tartósítva bizony frissek és egészségesek maradtak, egészen Húsvétig is.
A tartósítás lényege abból állt, hogy az ezen időszakban tojt tojásokat a gazdasszony összeszedte, és egyesével sűrű meszes lébe rakta, pont olyanba, amivel a tanyák falát is meszelni szokták. A megszáradt tojások így fehérek lettek, és rájuk száradt egy vastag mész réteg. A kamrában egy nagy papír vagy fa dobozba vastagon búzát szórtak, amiből éppen annyi kellet, hogy elfedje a tojásokat. Nagymamám a sublót egyik fiókjába szórt búzát és ebbe helyezte el a megfestett, mésszel fertőtlenített tojásokat. Mikor a téli hónapokban a tyúkok nem tojtak elegendő tojást, elővette a sublót fiókjából az ősz eleji tojásokat, és ezekből készítette el az ételt. Abban az időben még hűtőszekrény sem volt, ezért mindent a kamrában, pincében, vagy az ásott kútban tároltak. Gondosan ügyelve arra, hogy ne romoljon, penészedjen meg semmi.
Ma minden bizonnyal már nem felelnének meg ezek a tojások a hatóságok minőségi követelményeinek (?), azonban annak idején nem volt panasz a tojásokra. Nagymamám hat gyermeket nevelt fel, köztük a legfiatalabbat, édesapámat is, aki már elmúlt 60 éves. Testvéreikkel együtt jó egészségnek örvendenek a mai napig, és csak a híradásokból ismerik a szalmonellafertőzést.
Az „elálló tojások” dátuma a katolikus egyházi ünnepekhez kapcsolódott. Ez is azt bizonyítja, hogy milyen fontos is volt a paraszti világban a vallás és a hozzá kapcsolódó dátumok ismerete. Nagyboldogasszony napját augusztus 15-én tartják. Neve az ősmagyar hitvilág istennőjének nevéből ered, akinek az alakja a magyar kultúrában egybemosódott Jézus édesanyjáéval. Ezen a napon a katolikus hívők Szűz Mária mennybemenetelét ünneplik. Kisboldogasszony napját minden évben szeptember 8-án vagy valamelyik hozzá közel eső vasárnapon tartanak. Kisboldogasszony ünnepe egyben Szűz Mária születésének ünnepe is. Az egyik legfontosabb katolikus Szűz Mária-ünnep. E két dátum közötti időszakban elrakott tojások, a falvakban élők szerint, képesek voltak elállni egészen Húsvétig is.
Ezt ma már nehéz elhinnünk, pedig annak idején működött, és még ma is működhetne.
A tojások azonban sokat változtak az óta. Napjainkban hatalmas különbség van tojás és tojás között.
Mi tehát az igazság a tojások minőségét illetően? Az igazság a tyúkban van, akinek ha megadjuk az esélyt arra, hogy úgy éljen, ahogyan azt a Jóisten elrendelte, gondoskodik arról, hogy olyan tojást kapjunk, ami akár Húsvétig is eláll, hűtőszekrény nélkül is.
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!