MegosztásA férfi tehetetlenül nézte, ahogy a farkas közeledett a kutyájához — aztán megtörtént az elképzelhetetlen
2003 telén az alaszkai Junea falu környékén egy fekete farkas jelent meg rendszeresen. Az állat nem volt vad vagy vérszomjas ahogy azt egy farkastól elvárnánk. Inkább barátokat keresett.
Nick Jans állatfotós éppen a kertjében ácsorgott, mikor először meglátta a farkast. Meglepő módon a férfi labradorja odarohant, hogy üdvözölje a vadállatot.
Nick, mivel tapasztalt természetfotós volt, azonnal látta, hogy ez egy vad farkas. Lélegzetvisszafojtva nézte, mi fog történni. De csak akkor ijedt meg igazán, mikor a farkas elkezdett a kutyájával játszani. Azonnal bement a házba és hozta fényképezőjét, hogy megörökíthesse ezt a különleges pillanatot.
Nem sokkal később a farkas eltűnt, de nem telt bele sok idő és ismét Nick háza körül ólálkodott. Egy idő után egyre gyakrabban jelent meg az állat a férfi háza környékén és Nicket gyakran követte, mikor síelni ment. A férfi szerint a farkas mindig is barátságosan viselkedett, agressziónak nem volt nyoma.
“Kezdettől fogva nagyon nyugodt és toleráns volt. Mintha csak az égből pottyant volna ide közénk.-mesélte Nick a National Geographic-nak.
Évek teltek el, Nick úgy döntött, idejének nagy részét arra fordítja, hogy a farkas életét és a faluban való mozgását megörökítse. A farkasnak nem volt neve persze, ezért a férfi Romeo-nak nevezte el. A faluban lakók közül nagyon sokan nem tudták, megbízhatnak-e Romeo-ban vagy sem, mivel mégis csak egy farkas volt. De egy idő után rájöttek, hogy ő nem egy szokványos farkas volt.
Romeo-t sokan megismerték és a falu lakói végül is elfogadták őt. A lakók közül többen el is hozták kutyájukat a Mendenhall Glacier parkba, ahol kutyáik a farkassal játszani tudtak.
Farkas és kutya, minden előítélet ellenére, kiválóan eljátszottak egymással.
“Romeo is nagyon szeret játékkal játszani, például visszahozott egy nagy kartonpapír darabot, amit eldobtak neki. Úgy gondolkodik és cselekszik, mint egy kutya.” -mondta Nick.
“Főleg a farkas, ember, kutya kombináció volt érdekes. Mindhárman különbözőek vagyunk, mégis úgy tűnt, barátságosan, harmónikusan közeledtünk egymáshoz. Ez igazán különleges volt.” – mondta Nick.
Romeo hat évig lakott a Juneau melletti erdőkben. A vad természet nagykövete volt és az egész falu számára igazi szimbólum.
“Egy vad farkas volt, nem háziállat mint ahogy azt sokan gondolják. Ő saját maga ura volt, akkor jött és ment, amikor akart. Néha hetekig nem láttuk, tehát el tudta magát látni, vadászni járt.” – mondta Nick.
Romeo hat évvel később már nem jött. 2010-ben hunyt el, de a falulakók nem tudták elfelejteni azt az állatot, aki az egész közösségüket megváltoztatta.
“A vadon élő farkasok átlag életkora 3 év. Romeo már felnőtt állta volt, mikor először megjelent a faluban és 6 évig rendszeresen láttuk őt. Tehát már nyolc éves volt, mikor meghalt.” – mondta Nick.
A farkas halála után nem sokkal a falu lakói egy gyűlést szerveztek. Elkészült egy emléktábla is, melyet a folyó mellett helyeztek el a farkas emlékére, oda, ahol olyan gyakran látták őt.
Romeo története eszünkbe juttatja azt a mondást, hogy ne mindig a külső alapján ítélkezzünk. A farkas nagy hatással volt a falu közösségére. Megmutatta, hogy harmonikusan is tudunk egymás mellett élni, annak ellenére, hogy különbözőek vagyunk.
Nick Jans állatfotós éppen a kertjében ácsorgott, mikor először meglátta a farkast. Meglepő módon a férfi labradorja odarohant, hogy üdvözölje a vadállatot.
Nick, mivel tapasztalt természetfotós volt, azonnal látta, hogy ez egy vad farkas. Lélegzetvisszafojtva nézte, mi fog történni. De csak akkor ijedt meg igazán, mikor a farkas elkezdett a kutyájával játszani. Azonnal bement a házba és hozta fényképezőjét, hogy megörökíthesse ezt a különleges pillanatot.
Nem sokkal később a farkas eltűnt, de nem telt bele sok idő és ismét Nick háza körül ólálkodott. Egy idő után egyre gyakrabban jelent meg az állat a férfi háza környékén és Nicket gyakran követte, mikor síelni ment. A férfi szerint a farkas mindig is barátságosan viselkedett, agressziónak nem volt nyoma.
“Kezdettől fogva nagyon nyugodt és toleráns volt. Mintha csak az égből pottyant volna ide közénk.-mesélte Nick a National Geographic-nak.
Évek teltek el, Nick úgy döntött, idejének nagy részét arra fordítja, hogy a farkas életét és a faluban való mozgását megörökítse. A farkasnak nem volt neve persze, ezért a férfi Romeo-nak nevezte el. A faluban lakók közül nagyon sokan nem tudták, megbízhatnak-e Romeo-ban vagy sem, mivel mégis csak egy farkas volt. De egy idő után rájöttek, hogy ő nem egy szokványos farkas volt.
Romeo-t sokan megismerték és a falu lakói végül is elfogadták őt. A lakók közül többen el is hozták kutyájukat a Mendenhall Glacier parkba, ahol kutyáik a farkassal játszani tudtak.
Farkas és kutya, minden előítélet ellenére, kiválóan eljátszottak egymással.
“Romeo is nagyon szeret játékkal játszani, például visszahozott egy nagy kartonpapír darabot, amit eldobtak neki. Úgy gondolkodik és cselekszik, mint egy kutya.” -mondta Nick.
“Főleg a farkas, ember, kutya kombináció volt érdekes. Mindhárman különbözőek vagyunk, mégis úgy tűnt, barátságosan, harmónikusan közeledtünk egymáshoz. Ez igazán különleges volt.” – mondta Nick.
Romeo hat évig lakott a Juneau melletti erdőkben. A vad természet nagykövete volt és az egész falu számára igazi szimbólum.
“Egy vad farkas volt, nem háziállat mint ahogy azt sokan gondolják. Ő saját maga ura volt, akkor jött és ment, amikor akart. Néha hetekig nem láttuk, tehát el tudta magát látni, vadászni járt.” – mondta Nick.
Romeo hat évvel később már nem jött. 2010-ben hunyt el, de a falulakók nem tudták elfelejteni azt az állatot, aki az egész közösségüket megváltoztatta.
“A vadon élő farkasok átlag életkora 3 év. Romeo már felnőtt állta volt, mikor először megjelent a faluban és 6 évig rendszeresen láttuk őt. Tehát már nyolc éves volt, mikor meghalt.” – mondta Nick.
A farkas halála után nem sokkal a falu lakói egy gyűlést szerveztek. Elkészült egy emléktábla is, melyet a folyó mellett helyeztek el a farkas emlékére, oda, ahol olyan gyakran látták őt.
Romeo története eszünkbe juttatja azt a mondást, hogy ne mindig a külső alapján ítélkezzünk. A farkas nagy hatással volt a falu közösségére. Megmutatta, hogy harmonikusan is tudunk egymás mellett élni, annak ellenére, hogy különbözőek vagyunk.
