Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv

Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv.
Amikor már egy kicsit is ment az olvasás, akkor már vettük elő és olvasgattuk.

Nagyon szerettük, mert rengeteg sok szép kép volt benne, és hozzájuk versecskék, mondókák.
Olvastuk, mint egy mesekönyvet, és szerettük mint egy mosó macit, vagy egy gőgös gúnárt.

Jó könyvek voltak, hiszen a mai napig jó szívvel emlékszünk rá...
Gondolatok, +1:
Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.

Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.
Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.

Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár.

Ezek is érdekelhetnek