Megosztás
A sorkatonai szolgálat jó volt-e vagy sem?
Ezt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy ott nem tűrték meg a nyegle esetlen fiúkat.
Így elnézve a mai fiatalságot, sok fiatalra ráférne, hogy egy évre magára öltse az angyalbőrt. Hordtuk mi is, apáink is, és nagyapáink is.
Ez az ember faragó gúnya, még senkinek sem vált kárára.
Aki ezt a gúnyát felöltötte, arra valahogy jobban ragadt a hülyeség.
Emlékszel még milyen őrültségeket csináltál meg katona korodban?
Dobj egy lájkot, ha vannak szép emlékeid!
Ezt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy ott nem tűrték meg a nyegle esetlen fiúkat.
Így elnézve a mai fiatalságot, sok fiatalra ráférne, hogy egy évre magára öltse az angyalbőrt. Hordtuk mi is, apáink is, és nagyapáink is.
Ez az ember faragó gúnya, még senkinek sem vált kárára.
Aki ezt a gúnyát felöltötte, arra valahogy jobban ragadt a hülyeség.
Emlékszel még milyen őrültségeket csináltál meg katona korodban?
Dobj egy lájkot, ha vannak szép emlékeid!
Gondolatok, +1:
Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.
Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.
