Mi még ilyennel játszottunk…

Elég komoly meccseket lehetett játszani, de valahogy mindig veszekedés lett a vége...

Nagyon jó játék volt. Ha elkezdtünk vele játszani, mi fiúk, akkor abból hamarosan nagy hangzavar kerekedet. Hiszen egy focimeccsen mindig hangzavar van, és pattanásig feszült helyzeteket kiabálással lehetett csak csillapítani. Ezt a lányok nem érthették…

Dobj egy lájkot, ha te is játszottál ilyennel.
Gondolatok, +1:
Amikor napok múlva is ugyanúgy érzed az illatát, és még mindig visszhangzanak a fejedben a mondatai, vissza tudod idézni, milyen amikor csókol, és hogy milyen jó azt érezni, amikor átölel, és úgy érzed, semmire nincs szükséged rajta kívül.
Emlékszel a mosolyára, és arra, hogy a füledbe súgta halkan, hogy szeret. Amikor minden egyes búcsúzáskor úgy érzed, egy kis rész meghalt belőled, mintha kiszakították volna a szívedből. Amikor nem tudsz várni, hogy újra lásd, amikor pedig újra találkoztok, legszívesebben a nyakába ugranál, esetleg meg is teszed. Amikor egy életre elegendő sem lenne elég belőle, nem tudsz vele betelni, vele kelsz és fekszel, állandóan a fejedben jár... Nos, ez a szerelem