Emlékszel még Rumcájszra?

Rumcájsz a makkos pisztolyával, a bozontos szakállával belopta magát a gyerekek szívébe. Ki ne szerette volna a kerek erdő zsiványát, aki bárhogy is alakult a helyzet, arra mindig ügyelt, hogy becsületes maradjon. Ebben segítségére volt felesége a jóságos Manka, és kisfia Csibészke.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy akkoriban Magyarországon nagy előszeretettel nevezték Rumcájsznak a szakállt viselő embereket. Nem volt olyan város, vagy kis falu, ahol nem élt volna akkoriban egy-egy Rumcájsz.

Nyomj egy lájkot ha emlékszel még a mesére!
Gondolatok, +1:
Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.

Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.
Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.

Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár.

Ezek is érdekelhetnek