Megosztás
Emlékszel még Sandokanra, a szúrós szemű kalózra?
„Változnak az idők, megváltoztam én is.”
A Sandokant alakító híres színész Kabir Bedi felett is igencsak eljárt az idő, mára már a szúrós tekintetű tigrisből kedves arcú idős úr lett.
Emlékszem arra a nyárra amikor a televízió vetítette a Sandokant, ember nem volt az utcán. Mindenki a tévé előtt ült, másnap pedig másról sem lehetett beszélni csak erről a filmről.
Akkoriban minden hosszú hajú férfit Sandokannak neveztek.
Emlékszel a zenéjére?
„Változnak az idők, megváltoztam én is.”
A Sandokant alakító híres színész Kabir Bedi felett is igencsak eljárt az idő, mára már a szúrós tekintetű tigrisből kedves arcú idős úr lett.
Emlékszem arra a nyárra amikor a televízió vetítette a Sandokant, ember nem volt az utcán. Mindenki a tévé előtt ült, másnap pedig másról sem lehetett beszélni csak erről a filmről.
Akkoriban minden hosszú hajú férfit Sandokannak neveztek.
Emlékszel a zenéjére?
Gondolatok, +1:
Szegénység van?! Hatalmas bűn fogja a világunkat maga alá temetni, mert gyermekeinket, fiataljainkat nem tanítjuk meg megélni, gazdálkodni!
Mindenkit parancsszóra beterelnek az iskolába, ahol elvont igazságokkal reggeltől estig lefoglalják őket! Bűnös nagyravágyással mindenkiből értelmiségit akarnak nevelni, és közben a reális élettől elszakadnak a felnövekvő generációk!
Lehet, hogy nem lehet jó árban értékesíteni a húst, a tojást, a tejet, de hány szegény családnál jártam, hol mindenki dohányzik, issza a kávét és várják a segélyt! Mennyivel másképp néznének a falvaink, ha legalább a munkanélküli réteget megtanítanák szépen, játszva gazdálkodni, megtermelni a saját mindennapi betevő ételét!
Friss, finom, egészséges táplálék mellett mennyivel kevesebb orvosság fogyna, s mennyivel több jókedv, kacagás lenne a tisztességes, jól végzett munka után, az emberhez méltó sikerélmények láttán?!
Fotó: Thaler Tamás, wikipedia
Szegénység van?! Hatalmas bűn fogja a világunkat maga alá temetni, mert gyermekeinket, fiataljainkat nem tanítjuk meg megélni, gazdálkodni!
Mindenkit parancsszóra beterelnek az iskolába, ahol elvont igazságokkal reggeltől estig lefoglalják őket! Bűnös nagyravágyással mindenkiből értelmiségit akarnak nevelni, és közben a reális élettől elszakadnak a felnövekvő generációk!
Lehet, hogy nem lehet jó árban értékesíteni a húst, a tojást, a tejet, de hány szegény családnál jártam, hol mindenki dohányzik, issza a kávét és várják a segélyt! Mennyivel másképp néznének a falvaink, ha legalább a munkanélküli réteget megtanítanák szépen, játszva gazdálkodni, megtermelni a saját mindennapi betevő ételét!
Friss, finom, egészséges táplálék mellett mennyivel kevesebb orvosság fogyna, s mennyivel több jókedv, kacagás lenne a tisztességes, jól végzett munka után, az emberhez méltó sikerélmények láttán?!
Fotó: Thaler Tamás, wikipedia
