Megosztás
Emlékszem amikor még kisgyerek voltam és néztem a dédikét, ahogy sürög - forog a konyhában és készíti vele a barátfülét. Igen persze nem mindenhol barátfülének hívják az országban...
A házi szilvalekvár mennyei ízét sem pótolja semmi más, mint ahogy azt a derelyét sem, amit dédike készített.
Hiába van meg a recept soha nem lesz ugyanolyan finom, mint az a derelye, amiben egy egész élet munkája és szeretete benne van.
Neki még nem volt terhes hajnalban felkelni és hipp - hopp sütni egyet.
A szeretet vezérelte... Valószínűleg attól volt annyira finom... Az íze most is a számban van...
A házi szilvalekvár mennyei ízét sem pótolja semmi más, mint ahogy azt a derelyét sem, amit dédike készített.
Hiába van meg a recept soha nem lesz ugyanolyan finom, mint az a derelye, amiben egy egész élet munkája és szeretete benne van.
Neki még nem volt terhes hajnalban felkelni és hipp - hopp sütni egyet.
A szeretet vezérelte... Valószínűleg attól volt annyira finom... Az íze most is a számban van...
Gondolatok, +1:
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
