MegosztásÍgy készíthetünk 5 perc alatt csodaszép vízesés fonást – VIDEÓ
A különböző hajfonási technikák bármilyen alkalomra különleges frizurát biztosítanak. A vízesés fonás az egyik legismertebb, ha egyszer megtanuljunk, könnyen és bármilyen körülmények között készíthetünk magunknak különleges frizurát. A laza hullámok és a rendszerezett fonatok összessége adja a vízesés haj különlegességét.Az alábbi videóban megnézhetjük lépésről-lépésre, hogyan készíthetjük el könnyedén.Ajánlatos inkább 1-2 napja megmosott hajjal dolgozni, mert a frissen mosott túl selymes és könnyen csúszik.1. Fésüljük meg a hajat, és oldalt válasszuk el.
2. Vegyünk külön három tincset a fejtetőnél, majd kezdjük el fonni úgy, hogy mindig egy plusz tincset adjunk hozzá. Mielőtt nekifognánk enyhén tupírozzuk és lakkozzuk a tincseket. A felső tincset mindig le kell engedni, és oldalról egy újjal folytatni a fonást-ez hozza létre a vízesés hatást.
3. Amikor leértünk a fejen a maradék részt egy gumival lófarokszerűen rögzítjük, majd egy hajtinccsel tekerjük körbe, így burkoljuk a gumit.
A videó alapján könnyedén megcsinálhatjuk a vízesés fonást, ajánlott bárkinek, hogy nekifogjon,de akár egy jó barátnő segítségét is kérhetjük kezdetben.
Gondolatok, +1:
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
