MegosztásÍgy készíthetünk 5 perc alatt csodaszép vízesés fonást – VIDEÓ
A különböző hajfonási technikák bármilyen alkalomra különleges frizurát biztosítanak. A vízesés fonás az egyik legismertebb, ha egyszer megtanuljunk, könnyen és bármilyen körülmények között készíthetünk magunknak különleges frizurát. A laza hullámok és a rendszerezett fonatok összessége adja a vízesés haj különlegességét.Az alábbi videóban megnézhetjük lépésről-lépésre, hogyan készíthetjük el könnyedén.Ajánlatos inkább 1-2 napja megmosott hajjal dolgozni, mert a frissen mosott túl selymes és könnyen csúszik.1. Fésüljük meg a hajat, és oldalt válasszuk el.
2. Vegyünk külön három tincset a fejtetőnél, majd kezdjük el fonni úgy, hogy mindig egy plusz tincset adjunk hozzá. Mielőtt nekifognánk enyhén tupírozzuk és lakkozzuk a tincseket. A felső tincset mindig le kell engedni, és oldalról egy újjal folytatni a fonást-ez hozza létre a vízesés hatást.
3. Amikor leértünk a fejen a maradék részt egy gumival lófarokszerűen rögzítjük, majd egy hajtinccsel tekerjük körbe, így burkoljuk a gumit.
A videó alapján könnyedén megcsinálhatjuk a vízesés fonást, ajánlott bárkinek, hogy nekifogjon,de akár egy jó barátnő segítségét is kérhetjük kezdetben.
Gondolatok, +1:
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.
