MegosztásA biztonsági őrhöz közeledik a kabalafigura. Ami ezután történik, megérdemli a tapsot! – VIDEÓ
Érdekes eset történt a minap a Houston Astros pályáján. Egy baseball meccs előtt a csapat Orbit nevű kabalája táncba kezdett, a közönség nagy örömére, amire az egyik biztonsági őr különös válaszreakcióval válaszolt. A kabalafigura a pálya szélén mutatta meg a közönségnek tánctudását, miközben egyik biztonságit akarta jobb kedvre deríteni. Nagy volt a megdöbbenése, amikor a biztonsági ellökte magától, majd profi táncosként elkezdett táncolni.Annak ellenére, hogy elég testes férfi volt a biztonsági ember, mozdulatai tele voltak energiával, még egy profi is megirigyelhette volna. Természetesen a stadion közönségét sem hagyta hidegen a dolog, egyből tapsviharba kezdtek a nézők.Nagy bátorságra vall, ha valaki ország világ előtt megcsillogtatja tehetségét, a közönség minden bizonnyal megőrzi emlékezetében Orbit és a biztonsági őr “konfrontációját”. A tánc végén még a kabala is gratulál a tehetséges biztonsági őrnek. Nézd meg a videót és ha tetszett oszd meg barátaiddal is!
Gondolatok, +1:
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
