MegosztásA biztonsági őrhöz közeledik a kabalafigura. Ami ezután történik, megérdemli a tapsot! – VIDEÓ
Érdekes eset történt a minap a Houston Astros pályáján. Egy baseball meccs előtt a csapat Orbit nevű kabalája táncba kezdett, a közönség nagy örömére, amire az egyik biztonsági őr különös válaszreakcióval válaszolt. A kabalafigura a pálya szélén mutatta meg a közönségnek tánctudását, miközben egyik biztonságit akarta jobb kedvre deríteni. Nagy volt a megdöbbenése, amikor a biztonsági ellökte magától, majd profi táncosként elkezdett táncolni.Annak ellenére, hogy elég testes férfi volt a biztonsági ember, mozdulatai tele voltak energiával, még egy profi is megirigyelhette volna. Természetesen a stadion közönségét sem hagyta hidegen a dolog, egyből tapsviharba kezdtek a nézők.Nagy bátorságra vall, ha valaki ország világ előtt megcsillogtatja tehetségét, a közönség minden bizonnyal megőrzi emlékezetében Orbit és a biztonsági őr “konfrontációját”. A tánc végén még a kabala is gratulál a tehetséges biztonsági őrnek. Nézd meg a videót és ha tetszett oszd meg barátaiddal is!
Gondolatok, +1:
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
