MegosztásA biztonsági őrhöz közeledik a kabalafigura. Ami ezután történik, megérdemli a tapsot! – VIDEÓ
Érdekes eset történt a minap a Houston Astros pályáján. Egy baseball meccs előtt a csapat Orbit nevű kabalája táncba kezdett, a közönség nagy örömére, amire az egyik biztonsági őr különös válaszreakcióval válaszolt. A kabalafigura a pálya szélén mutatta meg a közönségnek tánctudását, miközben egyik biztonságit akarta jobb kedvre deríteni. Nagy volt a megdöbbenése, amikor a biztonsági ellökte magától, majd profi táncosként elkezdett táncolni.Annak ellenére, hogy elég testes férfi volt a biztonsági ember, mozdulatai tele voltak energiával, még egy profi is megirigyelhette volna. Természetesen a stadion közönségét sem hagyta hidegen a dolog, egyből tapsviharba kezdtek a nézők.Nagy bátorságra vall, ha valaki ország világ előtt megcsillogtatja tehetségét, a közönség minden bizonnyal megőrzi emlékezetében Orbit és a biztonsági őr “konfrontációját”. A tánc végén még a kabala is gratulál a tehetséges biztonsági őrnek. Nézd meg a videót és ha tetszett oszd meg barátaiddal is!
Gondolatok, +1:
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
