Rúzsa Magdi - Most Élsz (Máté Péter)

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
sddig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
de addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Viccek, +1:
Megy haza a rendőr, a felesége várja a ház előtt. A rendőr messziről odakiált:
- Drágám! Sötétíts be! Csukj be minden zsalut, ablakot, húzd le a redőnyt és bújj a paplan alá!
A felesége megteszi, bebújik a paplan alá és izgatottan várja a férjét. A rendőr hazaér és bebújik ő is a paplan alá.
- Nézd drágám, milyen jól világít az új kvarcórám!