MegosztásAmikor a fiatal házaspár fellépett a színpadra senki sem számított ilyen táncra! – VIDEÓ
Hagyományok szerint az esküvőt mindig a vőlegény és menyasszony tánca nyitja.A párok erre a pillanatra akár évekig is készülnek, külön órákat vesznek, hiszen mindenki szeretne a legszebben táncolni abban a bizonyos pár percben. Ilyenkor az egész násznép őket figyeli, nem túl könnyű feladat tökéletesnek lenni. Még a legprofibb táncosoknál is megeshet, hogy elvétik izgalmukban.
Amikor Karolina és Wojtek elhatározta, hogy összeházasodik, azt szerették volna, hogy esküvői táncuk nagyon különleges legyen, és barátaik is át tudják érezni a csodaszép pillanatot. Nem voltak profi táncosok, de mindössze 9 hónap kellett ahhoz, hogy betanulják a koreográfiát, és végül mindenkit elkápráztassanak.
Nyitótáncként a laza swinget választották, és annyira profin adták elő egy-egy sportcipőben, hogy az egész násznépet levették a lábukról. Érdemes megnézni és ha tetszett mutasd meg barátaidnak!
Gondolatok, +1:
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
