MegosztásElőször megsajnáltam, hogy csak 24 négyzetméteres lakásban él, aztán leesett az állam – VIDEÓ
Christian Shallert barcelonai nem éppen nagynak mondható lakását úgy alakította át, hogy benne minden megtalálható, kényelmes és ötletes lett. A legó típusú élettérben minden négyzetcentiméter kihasználásra került.A lakás magába foglal egy nappalit, konyhát, hálót, fürdőszobát és egy csodálatos kilátással rendelkező teraszt. Persze az összes helyiség nem mindig található meg egyszerre, hiszen megtörténhet, hogy az étkezésre szolgáló asztalkát éppen fel kell csukni ahhoz, hogy nappalit varázsoljon belőle a tervező. Vagy a nappali kényelmes kanapéját kell kihúzni, hogy hálóvá alakuljon a lakótér. Az egész lakás olyan, mint egy matekfeladat: valamit valamivel össze kell adni, vagy ki kell vonni, hogy kialakuljon az élettér egy újabb funkcionalitása.
Christian sok szakirodalmat olvasott, különböző lakberendezési folyóiratokból inspirálódott, míg kialakította a számára praktikus lakást. Elmondása szerint nem vágyott luxusra, de fontos volt, hogy legyen egy ágya ahol aludjon, legyen víz a tisztálkodáshoz, mosogatáshoz, és egy kályha, ahol alkalomadtán főzhet.
A lakás ennél persze sokkal funkcionálisabb lett, és minden megtalálható kis helyen, ami a kényelmet szolgálja. A tisztántartás is könnyen megoldható, hiszen minden egy karnyújtásnyira van egymástól, így gyorsan és hatékonyan lehet takarítani.
A lakás egyetlen ablaktalan falából a fiatalember egy perc alatt mikróval, sütővel, hűtőszekrénnyel ellátott konyhát varázsol. Egy-két mozdulat és újabbnál-újabb eszközök nyílnak ki a falból. Az ágy például az erkély alatti falból csúszik ki, ami nappalra kényelmes kanapé, éjszaka pedig franciaággyá alakul át. A kis lakásban állandó mozgásban vannak az innen-onnan elővarázsolt életterek, tárgyak, használati eszközök.
Gondolatok, +1:
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
