Delhusa Gjon: Gyertyák a síron

Volt egy fiú, egy régi jó barát,
Közös volt minden ólomkatonánk.
És úgy nőttünk fel, Ahogy az utca nevelt:
Pofonok hátán, lányok oldalán.
Nem rég felhívtam őt, egy lány hang válaszolt:
"Nem tudsz róla? Tegnap délután autóbaleset érte őt. Kérlek, ne keresd többé..."

Oh, Istenem, mondd miért? Mondd,miért nem óvtad őt?
Kinek jó, hogy a fájdalom ily nagyra nőtt?

Állíts gyertyát a síron, ha néha arra jársz!
Útban hazafelé, ugye, megállsz?
Gyertyák a síron, s egy könnyes arcú lány,
Elindul, és visszanéz: ég-e a láng...

Volt egy fiú, egy régi jóbarát,
Közös volt minden ólomkatonánk.
És mi úgy nőttünk fel, Ahogy az utca nevelt:
Pofonok hátán, lányok oldalán.
Állíts gyertyát a síron, ha néha arra jársz!
Útban hazafelé, ugye, megállsz?
Gyertyák a síron, s egy könnyes arcú lány,
Elindul, és visszanéz: ég-e a láng...
Gondolatok, +1:
A régi öregek még úgy éltek, hogy a kevés is elég volt és azt a keveset is megbecsülték. Nem voltak ők szegények, mert mindenük megvolt, amire vágytak és keményen meg is dolgoztak érte. Ha úgy alakult, hogy több termés lett azt elvitték a vásárba és elcserélték arra, amire nekik szükségük volt. A napi betevő falat megvolt a családnak és maguknak is egyaránt, akkortájt még keresztet vetettek a kenyérre és hálát adtak a mindennapi ételét. Hála, becsület, kitartás...

Itt kezdődött a boldogság, amiről mi már csak álmodunk. De vannak szerencsések, akiknek ilyen nagyszüleik voltak és tőlük tanulhattuk élni az életet és nem félni.

Nyomj egy lájkot, ha Te is ilyen értékeket hoztál a nagyszülőktől!

Ezek is érdekelhetnek