A pofon mindig fáj...

A pofon mindig fáj. De leginkább akkor, amikor a szíveden csattan. Amikor valaki olyantól kapod, akinek bizalmat szavaztál. Akit beengedtél a szívedbe, pedig nem tudtad, hogy mi célból érkezett. Olyantól akitől egy percig sem vártad volna. És mégis tárt karokkal fogadtad. De idővel megtanulod. Megtanulod, hogy a falak néha bizony megóvnak, távol tartanak egy-egy nagyobb csalódástól.
Gondolatok, +1:
Béke volna jó, Uram, egy szebb és jobb világ,
olyan világ, hol ismernék a szeretet szavát.
Ahol minden ember tudná milyen érzés az,
ha beléd vetett hitünk virágot fakaszt.

Jóság kéne Uram, mely a gonosz fölé nőne,
s akkor bizalommal nézhetnénk jövőink elébe,
és oly boldogan élhetnénk ezt a röpke életet,
mintha magunkénak tudnánk évezredeket.

Szív kellene Uram, sok-sok embernek,
hogy megtöltsék érzelemmel a szívteleneket,
és megtanítsák nekik, az a bátor hős,
ki méltósággal hajol meg a szeretet előtt.