A pofon mindig fáj...

A pofon mindig fáj. De leginkább akkor, amikor a szíveden csattan. Amikor valaki olyantól kapod, akinek bizalmat szavaztál. Akit beengedtél a szívedbe, pedig nem tudtad, hogy mi célból érkezett. Olyantól akitől egy percig sem vártad volna. És mégis tárt karokkal fogadtad. De idővel megtanulod. Megtanulod, hogy a falak néha bizony megóvnak, távol tartanak egy-egy nagyobb csalódástól.
Gondolatok, +1:
A régi öregek még úgy éltek, hogy a kevés is elég volt és azt a keveset is megbecsülték. Nem voltak ők szegények, mert mindenük megvolt, amire vágytak és keményen meg is dolgoztak érte. Ha úgy alakult, hogy több termés lett azt elvitték a vásárba és elcserélték arra, amire nekik szükségük volt. A napi betevő falat megvolt a családnak és maguknak is egyaránt, akkortájt még keresztet vetettek a kenyérre és hálát adtak a mindennapi ételét. Hála, becsület, kitartás...

Itt kezdődött a boldogság, amiről mi már csak álmodunk. De vannak szerencsések, akiknek ilyen nagyszüleik voltak és tőlük tanulhattuk élni az életet és nem félni.

Nyomj egy lájkot, ha Te is ilyen értékeket hoztál a nagyszülőktől!