"Erre ébresztett rá a fiam halála" - John Travolta üzenete

Őszinte és gyönyörű Facebook-bejegyzést tett közzé a 16 éves fiát elvesztő filmcsillag. John Travolta és Kelly Preston fia, Jett, hét évvel ezelőtt, 16 éves korában hunyt el egy ritka autoimmun betegség, a Kawasaki-kór következtében, mely végzetes epilepsziás rohamot okozott nála.

A tragédia után Travolta sokáig nem vállalt semmilyen szerepet, és nyilvános helyeken sem lehetett látni. Rendkívül megviselte fia halála, és azóta is ritkán beszélt róla.

Most, 7 év után megható Facebook bejegyzést tett közzé:



“Azt mondják, hogy a legnehezebb dolog, amikor az ember elveszti a szüleit. De én ezt megcáfolom. A legszörnyűbb az, ha a gyerekedet kell eltemetned. Azt az embert, akit láttál megszületni, fejlődni, megtanítottad járni, beszélni. És szeretted, feltétel nélkül. Ez a világon a legnehezebb dolog, amit ki kell bírni. A fiam egy epilepsziás rohamot követően hunyt el. 16 évig ő jelentett mindent nekem.

Most arra kérek mindenkit, hogy álljunk meg egy pillanatra, és köszönjük meg gyerekeinknek, hogy vannak nekünk, és a gyerekek is köszönjék meg a szüleiknek, hogy léteznek. Az élet ugyanis túl rövid… Töltsünk időt egymással, gyerekek a szüleikkel, szülők a gyerekekkel. Mert az élet kiszámíthatatlan, és bármikor történhet valakivel bármi.

A fiam halála megtanított arra, hogy úgy kell élnem, mintha az az utolsó napom lenne ezen a világon. Mindennap mondjuk el szeretteinknek, hogy mennyire fontosak számunkra. Ennél fontosabb dolog nem létezhet!”


Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Az út végén…

Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!

Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!