Csendesedjünk

Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…

Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
Ez+az
Gondolatok, +1:
Csak a mosolyát ne feledd Anyádnak,
Ha rögös útjait járod a világnak.
Ha sötét fellegek borítják be életed,
Ha szertefoszlik majd minden reményed.

Kísérjen e mosoly minden örömödben,
Ha boldogság sugara csillog a szemedben.
Szerencse csillaga mikor reád ragyog,
Amikor békében telik minden napod.

Teljes lesz akkor minden boldogságod,
Az élet útjait biztosabban járod.
A béke angyala honol a lelkedben,
Ha Anyád mosolyát őrzöd a szívedben.