Csendesedjünk

Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…

Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
Ez+az
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Szeretni jöttem

Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Hát itt vagyok!
Leszülettem, hogy itt legyek,
hogy jó legyek és jót tegyek.

Az arcomon mosoly ragyog,
amit neked tovább adok!
Kérlek, Te is add majd tovább,
hadd mosolyogjon a világ.

Lelkem örömmel van teli,
s legyen vidám, ki megleli,
minden szép mosoly üzenet,
mely lángra gyújtja tüzemet.

Én szeretettel bélelem,
s nem ronthat rajta félelem.
Ne taníts hát félni engem,
hadd maradjon béke bennem!

Élni és szeretni jöttem,
alig pár nap van mögöttem,
Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Boldog vagyok!