Csendesedjünk

Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…

Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
Ez+az
Gondolatok, +1:
Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja.
Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja.
Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja.
Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja.
Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja.

Ha a gyereket folyvást biztatják, a bizalmat tanulja.
Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja.
Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja.
Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja.
Ha a gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot.

A gyerekek azt élik, amit tanulnak!