Igaz, nem lehetett beprogramozni, időzíteni, de valahogy mégis nagyon szerettük.
A centrifugálást a gyerekek szerették a legjobban, mert ráülhettek a centrifuga tetejére és az mozgott alattuk. Ez is egy olyan szép emlék, amit nem felejtünk el, sőt akinek még megvan ez a mosógépe és centrifugája, az valahogy nem akar megválni tőle.
Valahogy az emberek nem dobták ki és nem ajándékozták el. Sok padláson még most is ott lapulnak ezek a gépek.
Ilyenek vagyunk mi magyarok, valahogy megszerettük a Hajdú mosógépet, és valahogy nem szívesen válunk meg tőle, hiszen magyar is volt, szép is volt, és ráadásul megbízható is volt.
Akkoriban nem kellett, hogy ennél többet tudjon egy mosógép.
Emlékszel még rá? Nektek is volt?
A centrifugálást a gyerekek szerették a legjobban, mert ráülhettek a centrifuga tetejére és az mozgott alattuk. Ez is egy olyan szép emlék, amit nem felejtünk el, sőt akinek még megvan ez a mosógépe és centrifugája, az valahogy nem akar megválni tőle.
Valahogy az emberek nem dobták ki és nem ajándékozták el. Sok padláson még most is ott lapulnak ezek a gépek.
Ilyenek vagyunk mi magyarok, valahogy megszerettük a Hajdú mosógépet, és valahogy nem szívesen válunk meg tőle, hiszen magyar is volt, szép is volt, és ráadásul megbízható is volt.
Akkoriban nem kellett, hogy ennél többet tudjon egy mosógép.
Emlékszel még rá? Nektek is volt?
Gondolatok, +1:
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.
Megosztás