A sorkatonai szolgálat jó volt-e vagy sem?
Ezt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy ott nem tűrték meg a nyegle esetlen fiúkat.
Így elnézve a mai fiatalságot, sok fiatalra ráférne, hogy egy évre magára öltse az angyalbőrt. Hordtuk mi is, apáink is, és nagyapáink is.
Ez az ember faragó gúnya, még senkinek sem vált kárára.
Aki ezt a gúnyát felöltötte, arra valahogy jobban ragadt a hülyeség.
Emlékszel még milyen őrültségeket csináltál meg katona korodban?
Dobj egy lájkot, ha vannak szép emlékeid!
Ezt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy ott nem tűrték meg a nyegle esetlen fiúkat.
Így elnézve a mai fiatalságot, sok fiatalra ráférne, hogy egy évre magára öltse az angyalbőrt. Hordtuk mi is, apáink is, és nagyapáink is.
Ez az ember faragó gúnya, még senkinek sem vált kárára.
Aki ezt a gúnyát felöltötte, arra valahogy jobban ragadt a hülyeség.
Emlékszel még milyen őrültségeket csináltál meg katona korodban?
Dobj egy lájkot, ha vannak szép emlékeid!
Gondolatok, +1:
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
Megosztás