Emlékszel még rá?

Bizonyára sokunkban él még az a kedves gyermekkori emlék, mikor a lefekvés ideje a TV macihoz volt igazítva. Valljuk meg őszintén a TV maci nagy segítségére volt a 70-es 80-as 90-es években a kisgyermekes szülőknek. Hiszen ez a szerethető kis kedves figura minden este az esti mese előtt összepakolt a szobájában, megfürdött, fogat mosott és lefeküdt az ágyába, hogy megnézhesse az esti mesét. Így mutatva jó példát az akkori gyerekeknek, mindezt úgy hogy észre sem vették a gyerekek, hogy ennek nevelési szándéka volt. Talán jó lenne, ha a mai gyerekek is valami hasonló szerethető műsorokat látnának a televízióban, mint az akkori gyerekek. Hiszen gyermekkori emlékek fogják meghatározni, hogy milyen felnőtt válik belőlünk.
Gondolatok, +1:
Ha valaki nem tesz meg érted legalább annyit, amennyit Te érte, akkor nem ő az igazi. Ő csak egy újabb útitárs az igazihoz vezető rögös és hosszú úton. Ha megtalálod azt, akit keresel, akkor azt rögtön tudni és érezni fogod, mert olyan érzés lesz, mintha mindig is Őt kerested volna. Idegen, de mégis ismered. Még távoli, mégis közelebb van, mint bárki más. A szemedbe néz, de a lelkedbe lát. Hozzád beszél, de a szívedhez szól. Na Ő lesz az igazi!