Megosztás
Pöfögött, döcögött, akár egy Trabant, de mégis különleges élmény volt. Mondhatni, hogy szerelem volt első látásra. A Faros Ikarus különleges volt számunkra, és a jegy ára is csak 2 forint volt!
Te hol szerettél ülni? Szinte biztos, hogy leghátul, mint mindannyian! :-)
Érdekes módon télen nem csúszkált, nem borult be az árokba, még a nagy hidegben is elindult. Akkoriban nem volt olyan, hogy hát most megáll a forgalom és nem megyünk suliba vagy éppen dolgozni. Én szerettem ilyen buszon utazni kényelmes volt és meleg is. Ti még emlékeztek?
Utódja lényegesen erősebb motorjával könnyedén vette a dombokat és a belső világításánál olvasni is lehetett végre. Ellenben a "csupaüveg" kaszni nyáron szaunának is jó volt, az ablaknyitók hibás tervezés eredményei voltak, az utas feje feletti csomagtér pedig töredéke volt az öreg "farosénak".
Te hol szerettél ülni? Szinte biztos, hogy leghátul, mint mindannyian! :-)
Érdekes módon télen nem csúszkált, nem borult be az árokba, még a nagy hidegben is elindult. Akkoriban nem volt olyan, hogy hát most megáll a forgalom és nem megyünk suliba vagy éppen dolgozni. Én szerettem ilyen buszon utazni kényelmes volt és meleg is. Ti még emlékeztek?
Utódja lényegesen erősebb motorjával könnyedén vette a dombokat és a belső világításánál olvasni is lehetett végre. Ellenben a "csupaüveg" kaszni nyáron szaunának is jó volt, az ablaknyitók hibás tervezés eredményei voltak, az utas feje feletti csomagtér pedig töredéke volt az öreg "farosénak".
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
