Nagyon szerettük...

Ha vettünk a boltban, akkor ahogy hazaértünk azonnal fel kellett bontani.
Emlékszel még a reklámjára? Nézd meg a videót!

Ma már biztosan nem engedélyeznék, hogy négercsók néven forgalmazzák ezt a finomságot, de akkoriban ez olyan természetes volt, hogy senki nem botránkozott meg érte.
Mi gyerekek ritkán jutottunk hozzá, hiszen nem volt túl olcsó, de a nagyobb bevásárlásoknál ezt is megvették szüleink, és mi gyerekek alig vártuk, hogy hazaérjünk és ehessük.



Négercsók, szinte még most is érzem a számban az ízét. Emlékszel még rá?
Gondolatok, +1:
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól – figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (…) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.

Ezek is érdekelhetnek