Megosztás
Nem is csoda, hogy mi mindig éhesek voltunk a suliban. Szünetben futkároztunk, kergetőztünk, persze, hogy megéheztünk. Emlékszem milyen sokáig kellett sorban állni az iskola büféjében, hogy megvehessük az uzsonnát, és inkább kiflit, tejet, zsemlét vettünk, mint valami édességet, vagy szénsavas üdítőt.
Emlékszem szüleimtől 5 forintot kaptam uzsonnapénzként. Az 5 forintos már sokkal nagyobb volt mint az 1-2 forintos és a fillérek, tehát ha volt egy 5 forintos a zsebemben, akkor annak éreztem a súlyát, és az értékét is, mert maradt pár forint, és azt el tudtam tenni. Gyűjtögettem, és szaporodtak ám a forintok.
Főleg, ha iskolabélyeget vettem belőle, akkor meg aztán tényleg vagyonosnak érezhettem magam.
Emlékszel még ezekre a szép időkre?
Emlékszem szüleimtől 5 forintot kaptam uzsonnapénzként. Az 5 forintos már sokkal nagyobb volt mint az 1-2 forintos és a fillérek, tehát ha volt egy 5 forintos a zsebemben, akkor annak éreztem a súlyát, és az értékét is, mert maradt pár forint, és azt el tudtam tenni. Gyűjtögettem, és szaporodtak ám a forintok.
Főleg, ha iskolabélyeget vettem belőle, akkor meg aztán tényleg vagyonosnak érezhettem magam.
Emlékszel még ezekre a szép időkre?
Gondolatok, +1:
Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek!
Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek!
Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett,
Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted!
Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek!
Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled!
Isten visszahívott, mert nem készültem még fel,
Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!
De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el,
Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel!
Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek,
Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek!
Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,
Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!
Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,
Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!
Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek!
Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek!
Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett,
Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted!
Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek!
Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled!
Isten visszahívott, mert nem készültem még fel,
Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!
De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el,
Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel!
Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek,
Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek!
Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,
Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!
Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,
Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!
