Megosztás
Nem is csoda, hogy mi mindig éhesek voltunk a suliban. Szünetben futkároztunk, kergetőztünk, persze, hogy megéheztünk. Emlékszem milyen sokáig kellett sorban állni az iskola büféjében, hogy megvehessük az uzsonnát, és inkább kiflit, tejet, zsemlét vettünk, mint valami édességet, vagy szénsavas üdítőt.
Emlékszem szüleimtől 5 forintot kaptam uzsonnapénzként. Az 5 forintos már sokkal nagyobb volt mint az 1-2 forintos és a fillérek, tehát ha volt egy 5 forintos a zsebemben, akkor annak éreztem a súlyát, és az értékét is, mert maradt pár forint, és azt el tudtam tenni. Gyűjtögettem, és szaporodtak ám a forintok.
Főleg, ha iskolabélyeget vettem belőle, akkor meg aztán tényleg vagyonosnak érezhettem magam.
Emlékszel még ezekre a szép időkre?
Emlékszem szüleimtől 5 forintot kaptam uzsonnapénzként. Az 5 forintos már sokkal nagyobb volt mint az 1-2 forintos és a fillérek, tehát ha volt egy 5 forintos a zsebemben, akkor annak éreztem a súlyát, és az értékét is, mert maradt pár forint, és azt el tudtam tenni. Gyűjtögettem, és szaporodtak ám a forintok.
Főleg, ha iskolabélyeget vettem belőle, akkor meg aztán tényleg vagyonosnak érezhettem magam.
Emlékszel még ezekre a szép időkre?
Gondolatok, +1:
Uram,
súlyos keresztem, már nehezen bírom,
hisz sok év terhét cipelem életutamon,
S úgy elfáradt szívem, úgy elfáradt lábam,
akárcsak görnyedt madárcsontú vállam
De lásd, szótlan hordom keresztem,
s kitartón viszem,
bármily kérges tőle sebzett tenyerem.
Mert tudom, amit a sors reánk rótt,
el kell viselni, akkor is, ha túl nehéz
a súlyt megemelni.
De nem baj Uram, nem baj,
ha nagy súlyt rósz is rám,
csak gyermekeim vigyázd életük során
Nekik adj még tartalmas, boldog életet,
hadd lássák szépnek a múló éveket.
Mert túl hamar eljön az a végső perc,
mikor már mindegy lesz, fekszel-e, vagy kelsz,
s mindegy lesz az is, süt-e rád a nap,
vagy dermedtté tesz az éjszakai fagy.
Tudod Uram, az anyai szív,
oly gyönge tud lenni,
ha gyermekét látja
titokban szenvedni,
mert az anyai szív dobogása
az a ritmusjel,
ami gyermekének szívében
visszhangzásra lel.
Uram,
súlyos keresztem, már nehezen bírom,
hisz sok év terhét cipelem életutamon,
S úgy elfáradt szívem, úgy elfáradt lábam,
akárcsak görnyedt madárcsontú vállam
De lásd, szótlan hordom keresztem,
s kitartón viszem,
bármily kérges tőle sebzett tenyerem.
Mert tudom, amit a sors reánk rótt,
el kell viselni, akkor is, ha túl nehéz
a súlyt megemelni.
De nem baj Uram, nem baj,
ha nagy súlyt rósz is rám,
csak gyermekeim vigyázd életük során
Nekik adj még tartalmas, boldog életet,
hadd lássák szépnek a múló éveket.
Mert túl hamar eljön az a végső perc,
mikor már mindegy lesz, fekszel-e, vagy kelsz,
s mindegy lesz az is, süt-e rád a nap,
vagy dermedtté tesz az éjszakai fagy.
Tudod Uram, az anyai szív,
oly gyönge tud lenni,
ha gyermekét látja
titokban szenvedni,
mert az anyai szív dobogása
az a ritmusjel,
ami gyermekének szívében
visszhangzásra lel.
