Ha csak meglátom, érzem az ízét as számban...

Emlékszel még erre a rágóra? A különös íze annyira jellegzetes volt, hogy ennyi év után is emlékszem rá. Gyűjtöttük az autós kártyákat, amik a rágó mellé voltak csomagolva, és olykor 2-3 darabot is bekaptunk egyszerre, hogy minél hamarabb megnézhessük milyen autó van a rágóhoz. Így visszagondolva, elég vicces látvány volt az a sok gyerek aki ott cserélgette a turbó rágós kártyákat, és alig tudtak beszélni mert egyszerre több rágó is volt a szájukban. Milyen érdekes, hogy mennyire tudtunk örülni ennek a rágónak akkoriban.

Te is emlékszel a turbó rágóra?
Gondolatok, +1:
Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk. Ezért sem hiszek az ígéretekben: a “majd jövök”, meg “majd találkozunk”, meg “elmegyünk ide-oda”, meg “majd kereslek”, meg “szeretlek” ,vagy egyáltalán “számítasz valamit”. Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne.