Mi még ilyennel játszottunk…

Elég komoly meccseket lehetett játszani, de valahogy mindig veszekedés lett a vége...

Nagyon jó játék volt. Ha elkezdtünk vele játszani, mi fiúk, akkor abból hamarosan nagy hangzavar kerekedet. Hiszen egy focimeccsen mindig hangzavar van, és pattanásig feszült helyzeteket kiabálással lehetett csak csillapítani. Ezt a lányok nem érthették…

Dobj egy lájkot, ha te is játszottál ilyennel.
Gondolatok, +1:
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...

Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...

Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.

Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...

Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...

Ezek is érdekelhetnek