Megosztás
Ki ne emlékezne, amikor már alig várta, hogy bámulhassa a falat.
Na persze nem a tapéta, vagy a falfesték miatt, hanem mert eljött az este és a család készülődött az esti diavetítésre.
Nektek is volt diavetítőtök, és milyen mesék voltak meg?
Emlékszel még, amikor az egész családot összehozta egy igazi otthoni mozizás?
Ugyan nem volt Dolby Surround hanghatás, de szerintem a szülők nálatok is mindent megtettek, hogy élvezetesebb legyen az előadás.
Te olvastad fel a szöveget vagy apudat, vagy anyudat kérted meg rá és te közben a takaród vagy kényelmes kis székedbe összekuporodva hallgattad a történeteket?
A mai napig nem ment ki a divatból a diavetítők forgalmazása, csak más dizájnt kapott.
Rengeteg színben és formában megtalálhatod a diavetítőket, de vajon még emlékszel a régire, az igazira?
Na és persze betudnád-e még kapcsolni a szerkezetet?
Nektek van otthon, vagy a megörökölt diavetítőt használjátok, amihez egy kedves és aranyos történet jár minden vetítés előtt.
Nyomj egy lájkot, ha neked is volt!
Na persze nem a tapéta, vagy a falfesték miatt, hanem mert eljött az este és a család készülődött az esti diavetítésre.
Nektek is volt diavetítőtök, és milyen mesék voltak meg?
Emlékszel még, amikor az egész családot összehozta egy igazi otthoni mozizás?
Ugyan nem volt Dolby Surround hanghatás, de szerintem a szülők nálatok is mindent megtettek, hogy élvezetesebb legyen az előadás.
Te olvastad fel a szöveget vagy apudat, vagy anyudat kérted meg rá és te közben a takaród vagy kényelmes kis székedbe összekuporodva hallgattad a történeteket?
A mai napig nem ment ki a divatból a diavetítők forgalmazása, csak más dizájnt kapott.
Rengeteg színben és formában megtalálhatod a diavetítőket, de vajon még emlékszel a régire, az igazira?
Na és persze betudnád-e még kapcsolni a szerkezetet?
Nektek van otthon, vagy a megörökölt diavetítőt használjátok, amihez egy kedves és aranyos történet jár minden vetítés előtt.
Nyomj egy lájkot, ha neked is volt!
Gondolatok, +1:
Ha nem látod már kis lábnyomait eső után az aszfalton... ha nem lesz a sarokban a kedvenc takarója... ha nem lesz az edénykéje a megszokott helyen... ha nem látod a csillogó vízcseppeket mindenhol, amikor ivott... ha nem lóg a póráz az előszobában... ha nem hallod kis mancsai kopogását... ha nem kapja fel a fejét legkisebb mozdulatodra... ha felriadsz éjjel, mert hiányzik valami, aminek a léte idáig benne volt mindenben...
...akkor előveheted a kopott nyakörvet, az elnyűtt játékot, a megrágott távirányítót, az összenyálazott könyvet, a képeket. Akkor végig tudod nyugodtan gondolni, mi volt, amíg hozzád tartozott. Hogy miért nem adtál neki, mikor türelmesen ült melletted és várt egy kicsi, nagyon kicsi falatot. Hogy miért nem mentél vele rögtön, amikor láttad, hogy mennie kell. Hogy mért kiabáltál vele a szétrágott papucs miatt, pedig ő egész nap rád várt. Mert az egész életét azzal töltötte, hogy rád várt. Mert dolgoztál, tanultál, moziba, strandra mentél. És ő várt. Nem haragudott, nem hibáztatott, nem panaszkodott. Öröm volt neki az is, ha várhatott rád. Nem értette, miért nem mehet veled mindenhová, hiszen neki az volt az álma: mindenhol veled, mindig. De az ő életét a tiéd határozta meg, az ő vágyait a tieid irányították. Az ő álmait te álmodtad meg helyette.
Vedd elő a képeit. Mindet tedd félre, csak kettőt hagyj elől... Egy olyat, amire ha ránézel, elmosolyodsz.. És egy olyat, amitől elsírod magad. Ha jól választottál, csak egy kép lesz előtted.
Ha nem látod már kis lábnyomait eső után az aszfalton... ha nem lesz a sarokban a kedvenc takarója... ha nem lesz az edénykéje a megszokott helyen... ha nem látod a csillogó vízcseppeket mindenhol, amikor ivott... ha nem lóg a póráz az előszobában... ha nem hallod kis mancsai kopogását... ha nem kapja fel a fejét legkisebb mozdulatodra... ha felriadsz éjjel, mert hiányzik valami, aminek a léte idáig benne volt mindenben...
...akkor előveheted a kopott nyakörvet, az elnyűtt játékot, a megrágott távirányítót, az összenyálazott könyvet, a képeket. Akkor végig tudod nyugodtan gondolni, mi volt, amíg hozzád tartozott. Hogy miért nem adtál neki, mikor türelmesen ült melletted és várt egy kicsi, nagyon kicsi falatot. Hogy miért nem mentél vele rögtön, amikor láttad, hogy mennie kell. Hogy mért kiabáltál vele a szétrágott papucs miatt, pedig ő egész nap rád várt. Mert az egész életét azzal töltötte, hogy rád várt. Mert dolgoztál, tanultál, moziba, strandra mentél. És ő várt. Nem haragudott, nem hibáztatott, nem panaszkodott. Öröm volt neki az is, ha várhatott rád. Nem értette, miért nem mehet veled mindenhová, hiszen neki az volt az álma: mindenhol veled, mindig. De az ő életét a tiéd határozta meg, az ő vágyait a tieid irányították. Az ő álmait te álmodtad meg helyette.
Vedd elő a képeit. Mindet tedd félre, csak kettőt hagyj elől... Egy olyat, amire ha ránézel, elmosolyodsz.. És egy olyat, amitől elsírod magad. Ha jól választottál, csak egy kép lesz előtted.
