Megosztás
Rumcájsz a makkos pisztolyával, a bozontos szakállával belopta magát a gyerekek szívébe. Ki ne szerette volna a kerek erdő zsiványát, aki bárhogy is alakult a helyzet, arra mindig ügyelt, hogy becsületes maradjon. Ebben segítségére volt felesége a jóságos Manka, és kisfia Csibészke.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy akkoriban Magyarországon nagy előszeretettel nevezték Rumcájsznak a szakállt viselő embereket. Nem volt olyan város, vagy kis falu, ahol nem élt volna akkoriban egy-egy Rumcájsz.
Nyomj egy lájkot ha emlékszel még a mesére!
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy akkoriban Magyarországon nagy előszeretettel nevezték Rumcájsznak a szakállt viselő embereket. Nem volt olyan város, vagy kis falu, ahol nem élt volna akkoriban egy-egy Rumcájsz.
Nyomj egy lájkot ha emlékszel még a mesére!
Gondolatok, +1:
"Ma is csak úgy, mint réges-régen.
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám."
"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."
"Ma is csak úgy, mint réges-régen.
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám."
"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."
