Megosztás
És a titok amit nem tudtál róla!
Bizonyára emlékszel még a híres Rakéta porszívóra, de kevesen tudják, hogy ez a porszívó minden második magyar háztartásban megtalálható volt, sőt a többi szocialista országokban is ilyen nagy sikere lett.
A titok:
Olyan nagyon jó volt, hogy muszáj volt elrontani. Megdöbbentő, de olyan nagyon erős és strapabíró volt ez a porszívó, hogy pár éves gyártás után rájöttek a fejlesztők, hogy ha nem csinálnak valamit akkor ez a porszívó hosszú, hosszú évtizedekig fog majd működni, és így az emberek nem fognak új porszívót vásárolni. Így a gyár jövője forgott kockán. Ezért a fejlesztők előrukkoltak egy olyan ötlettel, amivel tönkre tudják tenni ezt a porszívót. A megoldás a porzsákban látták meg. Olyan porzsákot tettek bele, ami folyamatos használat során kinyúlt, és egy idő után beleért a porszívó motorjába és így az leéget és tönkre ment.
Gondoltad volna, hogy már akkoriban is ilyen huncutságok voltak?
Oszd meg, ha tetszett a cikk!
Bizonyára emlékszel még a híres Rakéta porszívóra, de kevesen tudják, hogy ez a porszívó minden második magyar háztartásban megtalálható volt, sőt a többi szocialista országokban is ilyen nagy sikere lett.
A titok:
Olyan nagyon jó volt, hogy muszáj volt elrontani. Megdöbbentő, de olyan nagyon erős és strapabíró volt ez a porszívó, hogy pár éves gyártás után rájöttek a fejlesztők, hogy ha nem csinálnak valamit akkor ez a porszívó hosszú, hosszú évtizedekig fog majd működni, és így az emberek nem fognak új porszívót vásárolni. Így a gyár jövője forgott kockán. Ezért a fejlesztők előrukkoltak egy olyan ötlettel, amivel tönkre tudják tenni ezt a porszívót. A megoldás a porzsákban látták meg. Olyan porzsákot tettek bele, ami folyamatos használat során kinyúlt, és egy idő után beleért a porszívó motorjába és így az leéget és tönkre ment.
Gondoltad volna, hogy már akkoriban is ilyen huncutságok voltak?
Oszd meg, ha tetszett a cikk!
Gondolatok, +1:
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
