Emlékszik még rá valaki?

Mikor még ilyen kanna fedeléből ittuk a hűsítő vizet.
Emlékeim közt őrzöm, mikor gyermekkoromban, nagymamám ilyenbe öntött nekem vizet a nyári melegben. Miközben ittam éreztem a kannának a hideg fémes ízét a számban.

Lehet, hogy hülyén hangzik, de valahogy a kanna tetejéből sokkal jobban esett akkor a víz.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ihatnék ott abból a kannafedőből...

Tetszett neked ez a cikk? Oszd meg, hogy ismerőseid is elolvashassák.
Gondolatok, +1:
Öreg mama, drága kincsem
Mosolygok, ha szemed nézem
Látom benne bús bánatod
Látom régi boldogságod…

Annyi sok év eltelt már
Felneveltél, dolgoztál
Hosszú utad bejártad
Még sem fáradt a lábad

Öreg mama pillants reám!
Megnézlek, hogy tanulhassak
Csodáljalak, szeresselek
A csönd rejtekén meglássalak…

Megláthassam jó szíved
Meghallhassam sóhajod
Elmúlassam bánatod…
Megterítsem asztalod…

Megérzem, mi szíved titka
Forró elmúlt szerelmek
Mindeniket szemed rejti
Régi színes emlékek…

Drága mamám, rád gondolok
Szíved tele jósággal
Mindig mikor magam vagyok
Te vigasztalsz csókoddal…

Édes mamám, mi lesz vélem
Ha Te egyszer nem leszel?
Kihez szólok az estéken
Ha majd senki nem felel?…

Úgy hiányzol Jó nagymamám
Soha el nem feledlek
Megcsókolom ráncos kezed
Oly annyira szeretlek!…

…Sírnál állok szürke estén
A nagymamám sírjánál…
Hajtom fejem, még könnyezek
S megpihenek fájánál…

Öreg mama nem feledlek
Soha míg csak létezek…!
Az én szívemben örökké élsz!
…Míg csak egyet lélegzek…

Ezek is érdekelhetnek