Emlékszik még valaki ezekre a szép időkre?

Mindig minket, gyerekeket küldtek a boltba szódás patronért.
De nem bántuk, mert a boltba járás egyébként is olyan gyerek munka volt, és a visszajáróból vehettünk magunknak valamit.

Akkoriban pár forintból vehettünk nyalókát, vagy egy kisebb csokit.
Ezért nem bántuk mi, ha menni kellett.
Sőt, olykor a gyerekek még civakodtak is, hogy ki menjen a boltba, vagy néha a testvérek közösen mentek.

A szóda mellé vettünk szörpöt. Emlékszem, milyen jól esett az a habos málnaszörp azokban a nyári melegekben...
Gondolatok, +1:
Vigyázd édesanyád, addig, amíg lehet,
mert eljön az a nap, mikor már nem teheted meg.
hisz az anyák sem birtokolják azt az örök életet,
amely nem róna szívükre halálbélyeget.

Tudod, az édesanyák csak néha könnyeznek,
mert elfojtják fájdalmukat, mibe belevéreznek,
elfojtják mindazért, hogy gyermekeiknek
sosem okozzanak gyászos-perceket.

Az édesanyák mind-mind ilyen áldott emberek,
akik keservet és könnyet mélyre temetnek,
csak azért mert jól tudják, hogy eljön az a nap,
mikor vesztett hősként ők is porba hullanak.

S akkor gyermekeik kezét nem lesz, aki fogja,
mert mind ki jegyet váltott az égi csillagsorba,
már csak fentről nézheti, mint roggyan meg az,
akit árvult árvasága nyugton sosem hagy.

Ezek is érdekelhetnek