Megosztás
Mi gyerekek karácsonytájékán csak a zselés szaloncukrokat vadásztuk a karácsonyfán. Csak akkor ettünk a másik fajtából, ha már az összes zseléset lelegeltük.
Persze mindég lehetett találni itt-ott egy egy darabot, hiszen a papírját mindig otthagytuk a fán, és csak a szaloncukrot vettük ki belőle. Szinte mesterei voltunk az üres szaloncukros papír visszacsomagolásának.
Ha mamáékhoz mentünk, akkor csak annyit kérdeztünk: „Melyik a zselés”
De szép emlékek is ezek. Dobj egy lájkot, ha te is a zseléset szeretted.
Persze mindég lehetett találni itt-ott egy egy darabot, hiszen a papírját mindig otthagytuk a fán, és csak a szaloncukrot vettük ki belőle. Szinte mesterei voltunk az üres szaloncukros papír visszacsomagolásának.
Ha mamáékhoz mentünk, akkor csak annyit kérdeztünk: „Melyik a zselés”
De szép emlékek is ezek. Dobj egy lájkot, ha te is a zseléset szeretted.
Gondolatok, +1:
Szeretni még egyszer,
halálosan , aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit
mielőtt a szív megáll.
Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba a kimondatlan szó.
Örülni valaminek ,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben esni kezd a hó….
Mert a maradék idő
már nem eladó….
Szeretni még egyszer,
halálosan , aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit
mielőtt a szív megáll.
Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba a kimondatlan szó.
Örülni valaminek ,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben esni kezd a hó….
Mert a maradék idő
már nem eladó….
