Megosztás
Ha nem működött akkor ütöttük, csapkodtuk, és bírta!
Nem ment szét, pedig az egész család ütötte.
De nagyon szerettük.
Éjszaka ezzel mentünk ki vécére, vagy ha ki kellett menni az udvarra, akkor ezt a zseblámpát vittük. Ha elemet vagy izzót kellet cserélni benne, akkor még mi gyerekek is meg tudtuk csinálni, de inkább ütöttük, hátha csak az érintkezése rossz.
Emlékszik még erre a zseblámpára valaki?
Dobj egy lájkot, ha nektek is volt!
Nem ment szét, pedig az egész család ütötte.
De nagyon szerettük.
Éjszaka ezzel mentünk ki vécére, vagy ha ki kellett menni az udvarra, akkor ezt a zseblámpát vittük. Ha elemet vagy izzót kellet cserélni benne, akkor még mi gyerekek is meg tudtuk csinálni, de inkább ütöttük, hátha csak az érintkezése rossz.
Emlékszik még erre a zseblámpára valaki?
Dobj egy lájkot, ha nektek is volt!
Gondolatok, +1:
Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi.
Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...
Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük,
hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk.
Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak... a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni,
mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.
Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi.
Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...
Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük,
hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk.
Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak... a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni,
mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.
