Megosztás
Havonta jelent meg, és mi alig vártuk, hogy olvashassuk.
Aki kiolvasta, attól kölcsönkértük, és mi is adtunk olyat, amit neki nem volt meg, vagy még nem olvasott ki.
Az iskolában így cserélgettük egymás közt ezeket az újságokat. Szünetben, de volt, hogy órán is olvastuk, amit ha meglátott a tanár akkor bizony elvette. Milyen vicces ugye?
Mit nem adnának a mai tanárok azért, ha a gyerekek olvasnának, nem pedig a telefonjukat nyomkodnák…
Meg volt ennek a képregényeknek a maguk csodálatos kis hangulata. Ez is hozzá tartozik a szép gyerekkori emlékeinkhez.
Oszd meg, ha Te is olvastad.
Aki kiolvasta, attól kölcsönkértük, és mi is adtunk olyat, amit neki nem volt meg, vagy még nem olvasott ki.
Az iskolában így cserélgettük egymás közt ezeket az újságokat. Szünetben, de volt, hogy órán is olvastuk, amit ha meglátott a tanár akkor bizony elvette. Milyen vicces ugye?
Mit nem adnának a mai tanárok azért, ha a gyerekek olvasnának, nem pedig a telefonjukat nyomkodnák…
Meg volt ennek a képregényeknek a maguk csodálatos kis hangulata. Ez is hozzá tartozik a szép gyerekkori emlékeinkhez.
Oszd meg, ha Te is olvastad.
Gondolatok, +1:
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
