Megosztás
A kullancs egy rendkívül veszélyes és alattomos rovar és nem könnyű a védekezés ellene. Szerencsére van egy rendkívül hatásos módszer amivel nagyon eredményesek lehetünk. Ezt a módszert az Orosz kiskatonák találták ki. A laktanya orvosa felfigyelt arra, hogy a Vietnami kenőcs, vagy kínai kenőcs (ki hogyan ismeri) rendszeresen használja, azokat elkerüli a kullancs. Ezért tesztelték több alkalommal is és beigazolódott, amelyik kiskatona használta ezt a kenőcsöt annak nem akadt dolga kullanccsal. Ezek után rendszeresítették is az Orosz kiskatonák felszerelései közé ezt a kenőcsöt.
Így használd:
A kenőcsöt kend fel vékonyan a bokádra, csuklódra, nyakadra és így nagy ívben elkerülnek a kullancsok.
Így használd:
A kenőcsöt kend fel vékonyan a bokádra, csuklódra, nyakadra és így nagy ívben elkerülnek a kullancsok.
Gondolatok, +1:
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól – figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (…) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra.
Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat?
Gondold meg.
Érték.
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól – figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (…) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra.
Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat?
Gondold meg.
Érték.
