Megosztás
A mai gyerekek biztosan megmosolyognák, de nekünk még akkoriban elég volt szüleink, nagyszüleink biciklije ahhoz, hogy megtanuljunk biciklizni.
Az sem volt baj, ha nem értük el az ülést, vagy épp vázas férfi bicikli volt, és oldalról kellett hajtanunk.
Úgy hajtottuk a bicajt, mintha a miénk lett volna, és sokszor szép nagyokat estünk is vele.
Te is emlékszel még ezekre az időkre?
Az sem volt baj, ha nem értük el az ülést, vagy épp vázas férfi bicikli volt, és oldalról kellett hajtanunk.
Úgy hajtottuk a bicajt, mintha a miénk lett volna, és sokszor szép nagyokat estünk is vele.
Te is emlékszel még ezekre az időkre?
Gondolatok, +1:
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
