A játék volt a fontos, és nem az, hogy kinek milyen ruhája van...

A kisebb gyerekek a kinőtt ruhákat kapták meg a nagyobb testvértől.
Emlékszik még erre valaki?

A fiúk ezt nagyon nem szerették, főleg akinek nővére volt.
Járhatott lányos ruhákba.

Most vicces, de akkoriban azért nem volt ám ez olyan jó dolog.
Talán csak azért nem zavart annyira, mert akkoriban mindenkinél így ment.

Akkoriban valahogy jobban spóroltak a szülők, bár az is igaz, hogy a ruhák sokkal többet kibírtak. Pedig a gyerekek sem voltak angyalok, sőt, ők voltak azok akik csak igazán igénybe vették a ruhákat. Hiszen még igencsak nagy játszások mentek…

Emlékszik még valaki ezekre a szép időkre?
Gondolatok, +1:
Erős vagyok, mert képes voltam mosolyogni, miközben belül szétszaggattak. Erős vagyok, mert képes voltam nevetni, mikor az utolsó álmom is szertefoszlott. Erős vagyok, mert képes voltam egyben tartani magam, mikor apró darabokra törtem. Erős vagyok, de nincs ember a földön, aki minden fájdalmat, bukást, kudarcot és kínt elviselne. Így hát csak reménykedni tudok minden napban, hogy nem rombolják le újra az életem...

Ezek is érdekelhetnek