Ilyet volt a gyerekek iskolatáskája akkoriban. De miért? Nézd meg!

Diplomata táska! Neked volt?

Szerettük, pedig nem lehetett sem a hátadra sem pedig a válladra akasztani. Csak kézbe fogni, és ha sok volt a cucc akkor majd leszakadt a kezünk. De nagyon jól lehetett dobálni és csatázni vele.

Emlékszem az én "dipi" táskám olyan sokat volt reptetve, hogy tönkre ment a kapcsa és ezért csak a hónom alatt tudtam vinni. Ha kézbe vittem volna, kinyílt volna.

De a szülők, nagyszülők amikor meglátták csemetéjüket egy diplomata táskával a kezében, majd elolvadtak. Olyan okosnak tűnt ezzel a táskával a gyerek, még akkor is, ha épp olyan buta volt mint a tök. Melyik szülő gondolta volna azt akkoriban, hogy a szép diplomata táskával mi gyerekek micsoda csatákat vívunk az iskolában.

Akkoriban ez volt a divat, menő volt, mert olyan okosnak tűnt a gyerek vele. Pedig ha tudták volna a szülők…

Remélem te is emlékszel még rá!
Gondolatok, +1:
Az én ígéretem a gyermekemnek:

Ígérem, hogy sokat nevetünk együtt, de szemem rajtad tartom, előadást tartok neked, az őrületbe kergetlek a sok szabállyal, néha úgy érzed én vagyok a te ősellenséged, mert meggátollak a terveid végrehajtásában és olyanokban akarok segíteni, amihez neked semmi kedved.

Csak akkor értesz majd meg, ha te is szülővé válsz. Addig biztos a fejemhez vágod, hogy “utállak” és az ajtót is rám vágod.

De tudnod kell, hogy nálam jobban senki sem szeret, senki sem aggódik jobban érted és nem fog többet törődni veled senki a világon.

Nekem te vagy a jövőm, a családunk az életem.

Ezek is érdekelhetnek