„Szervusztok, Pajtikák!”

Emlékszel még Vitéz Lászlóra? Aki egy palacsintasütővel megküzdött az ördögökkel?

Gyermekkorunk hőse ő, aki szülői szemmel ugyan kifogásolható módszerekkel, de rendre elbánik a gonosszal. Sajátos nyelvezetével, és kacajával ez a mesehős több generáción keresztül szórakoztatta a gyerekeket.

Az előadás oly módon képes volt magával ragadni a gyermekek figyelmét, hogy nem volt ritka az, hogy a gyerekek bekiabálva, sőt felállva oda-oda szaladva próbáltak meg segíteni a mesehősünknek a legizgalmasabb jeleneteknél.

Sokunk kedvence volt ő, és így jó pár év eltelt is mosolyt tud csalni sokunk arcára.
Gondolatok, +1:
A szülés az élet nagy csodája.

Aki átélte, tudja: élete alapvetően változott meg abban a pillanatban, amikor gyermeke világra jött. Soha többet nem lesz már az a nő, aki néhány perccel korábban volt. Mert amikor egy gyermek megszületik, vele együtt születik meg az anya is.

A szülés idején minden nő agya átalakul. A felszabaduló oxitocin örökre átkódolja az agyat, villámgyors neurológiai változásokat hozva létre. Az újszülött illata, látványa, sírásának hangja kitörölhetetlenül beleég az anya agyába.

És beindul az anyai oltalmazó magatartás is. Az agy motoros, látó- és hallókérge turbó üzemmódba kapcsol, állandóan monitorozva a környezetet, lehetséges veszélyforrások után kutatva.

A szüléssel végbemenő idegi változások egy életre szólnak, ezért van az, hogy hiába nő fel a gyermekünk, mi életünk végéig féltő szeretetet érzünk iránta.

Ezek is érdekelhetnek