Megosztás
Emlékszel még Sandokanra, a szúrós szemű kalózra?
„Változnak az idők, megváltoztam én is.”
A Sandokant alakító híres színész Kabir Bedi felett is igencsak eljárt az idő, mára már a szúrós tekintetű tigrisből kedves arcú idős úr lett.
Emlékszem arra a nyárra amikor a televízió vetítette a Sandokant, ember nem volt az utcán. Mindenki a tévé előtt ült, másnap pedig másról sem lehetett beszélni csak erről a filmről.
Akkoriban minden hosszú hajú férfit Sandokannak neveztek.
Emlékszel a zenéjére?
„Változnak az idők, megváltoztam én is.”
A Sandokant alakító híres színész Kabir Bedi felett is igencsak eljárt az idő, mára már a szúrós tekintetű tigrisből kedves arcú idős úr lett.
Emlékszem arra a nyárra amikor a televízió vetítette a Sandokant, ember nem volt az utcán. Mindenki a tévé előtt ült, másnap pedig másról sem lehetett beszélni csak erről a filmről.
Akkoriban minden hosszú hajú férfit Sandokannak neveztek.
Emlékszel a zenéjére?
Viccek, +1:
Az egyik óvodás csak ült a padon tétlenül, erre odament segíteni az óvónéni. Nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám erre a kis gyerek azt mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon!
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kis gyerek lábára a csizmát.
- Na, most már jó?
- Ez nem az én csizmám.
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- Hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét nagy erőlködések közepette ráadta a kisfiú lábára a csizmát.
- Na, ez kész. Hol a sapkád?
Mire a gyerek :
- A csizmámban...
Az egyik óvodás csak ült a padon tétlenül, erre odament segíteni az óvónéni. Nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám erre a kis gyerek azt mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon!
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kis gyerek lábára a csizmát.
- Na, most már jó?
- Ez nem az én csizmám.
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- Hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét nagy erőlködések közepette ráadta a kisfiú lábára a csizmát.
- Na, ez kész. Hol a sapkád?
Mire a gyerek :
- A csizmámban...
