Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv

Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv.
Amikor már egy kicsit is ment az olvasás, akkor már vettük elő és olvasgattuk.

Nagyon szerettük, mert rengeteg sok szép kép volt benne, és hozzájuk versecskék, mondókák.
Olvastuk, mint egy mesekönyvet, és szerettük mint egy mosó macit, vagy egy gőgös gúnárt.

Jó könyvek voltak, hiszen a mai napig jó szívvel emlékszünk rá...
Viccek, +1:
5 srác érkezik a határhoz egy új Audi Quatroval.
- Jó napot kívánok, a papírokat kérném!
- Jó napot, tessék.
A határőr némi tűnődés után elkezd billegni a lábán.
- Hmm - hmm. Megkérném önöket, hogy álljanak félre az autóval!
- Miért, mi a gond?
- Az, hogy önök öten utaznak.
- Igen és?
- Nos, ez egy Audi Quatro. A Quatro az ugye négyet jelent, és mint
látszik, önök öten vannak, ezért nem mehetnek tovább.
- Hááá - hááá, ez marha jó poén volt, de most már talán lenne szíves
visszaadni az útlevelünket?
- Mondtam, nem mehetnek tovább, egyiküknek ki kell szállni.
- De ember, hisz a Quatro az a kocsira vonatkozik!
- Amit mondtam, megmondtam.
- Na jó, akkor beszélek a felettesével!
- Az kérem nem fog összejönni.
- Hogy - hogy nem fog összejönni? Ha én a felettesével akarok beszélni,
akkor magának kutya kötelessége idehívni!
- Mint már mondtam, sajnos ez lehetetlen!
- Mégis miért?
- Mert reggel óta azzal a két emberrel veszekszik abban a Fiat
Uno-ban.