Megosztás
Mi gyerekek karácsonytájékán csak a zselés szaloncukrokat vadásztuk a karácsonyfán. Csak akkor ettünk a másik fajtából, ha már az összes zseléset lelegeltük.
Persze mindég lehetett találni itt-ott egy egy darabot, hiszen a papírját mindig otthagytuk a fán, és csak a szaloncukrot vettük ki belőle. Szinte mesterei voltunk az üres szaloncukros papír visszacsomagolásának.
Ha mamáékhoz mentünk, akkor csak annyit kérdeztünk: „Melyik a zselés”
De szép emlékek is ezek. Dobj egy lájkot, ha te is a zseléset szeretted.
Persze mindég lehetett találni itt-ott egy egy darabot, hiszen a papírját mindig otthagytuk a fán, és csak a szaloncukrot vettük ki belőle. Szinte mesterei voltunk az üres szaloncukros papír visszacsomagolásának.
Ha mamáékhoz mentünk, akkor csak annyit kérdeztünk: „Melyik a zselés”
De szép emlékek is ezek. Dobj egy lájkot, ha te is a zseléset szeretted.
Gondolatok, +1:
"Ma is csak úgy, mint réges-régen.
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám."
"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."
"Ma is csak úgy, mint réges-régen.
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám."
"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."
