Ki tudná elfelejteni kedvenc jó és rossz fiúinkat, akik között mindig dúlt a családi háború.

Vajon neked melyik karakter állt a szívedhez közel?
A jó képű, Bobby Ewing, vagy a rossz fiú Jockey Ewing aki mindig borsot tört mindenki orra alá?
És ugye a többi szereplő, akik biztosítottak minket minden egyes résznél az izgalmakra.

Nálatok is családi programnak minősült a Dallas sorozat nézése minden nap?
Te vártad már, hogy elkezdődjön vagy azt vártad, hogy mikor lesz végre vége ennek a szenvedésnek és ne kelljen nézni már tovább.
Vagy a családdal izgultál, hogy mi fog történni és közben arra gondoltál soha ne érjen véget a műsor mert végre együtt van mindenki aki a számodra fontos.

Te melyik karakter lettél volna a filmben, és vajon ha meg hallod, hogy Dallas sorozat milyen gondolatok kavarognak benned?

Ugyan megpróbálták folytatni a sorozatot,de nem sikerült úgy, ahogy szerették volna, vagy neked erről esetleg más a véleményed?

A régi idők folytathatatlan tökéletesen megírt és eljátszott sorozatává vált a legtöbb ember számára.

Nyomj egy lájkot, ha te is szeretted!
Gondolatok, +1:
Milyen jó, mikor először mondja ki: anya,
Közben hozzád bújik, és aranylik mosolya.
Büszkeség tölt el, mikor feláll és feléd lép,
Két karod kitárva vigyázod őt, míg eléd ér.
Elérzékenyülve nézed, kis lábai mit bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Aztán mikor az aprócska gyermeked beteg,
Idegességedben teljes tested-lelked remeg,
Lázas homlokát simogatva mesélsz őneki:
Ügyeled, ahogy a gyógyszereket beveszi,
Mosolyogsz, bár aggódva az orvost hívtad,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Aztán rohannak az évek, felnő a gyermek,
Jönnek a kamaszkori, lángoló szerelmek.
Előbb csillogó szemmel együtt áradoztok,
Nagy csalódás, vele kell szomorkodnod,
Tőled vár vigaszt, hisz tebenned bíznak.
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Csak telnek az évek, és öreg, beteg leszel,
Tudod, hogy az orvosod mindhiába kezel.
Boldogságod már csak felnőtt gyermeked,
Könnyel szemében csókolja meg két kezed.
Ugrálsz körülöttük ahogy fájó lábaid bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Ezek is érdekelhetnek