Megosztás
Lehet, hogy furcsa, de jobban esett egy egyszerű piskóta, mint most bármilyen drága francos sütemény.
Akkoriban a nagymamák csak gondoltak egyet, és már kavarták is a piskótának valót, hogy nekünk gyerekeknek kedveskedjenek.
Olyan szép sárga piskótát azóta sem ettem.
Tisztán emlékszem a gáztűzhelyérre, aminek nagy fekete gombjai voltak és barna teteje. Ezzel a régi gáztűzhellyel tudtak azok a kedves nagymamák csodálatos piskótákat sütni.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ott alhatnék abban a konyhában, ha csak egy pillanatig is érezhetném azokat az illatokat.
Akkoriban a nagymamák csak gondoltak egyet, és már kavarták is a piskótának valót, hogy nekünk gyerekeknek kedveskedjenek.
Olyan szép sárga piskótát azóta sem ettem.
Tisztán emlékszem a gáztűzhelyérre, aminek nagy fekete gombjai voltak és barna teteje. Ezzel a régi gáztűzhellyel tudtak azok a kedves nagymamák csodálatos piskótákat sütni.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ott alhatnék abban a konyhában, ha csak egy pillanatig is érezhetném azokat az illatokat.
Gondolatok, +1:
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól – figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (…) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra.
Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat?
Gondold meg.
Érték.
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól – figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (…) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra.
Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat?
Gondold meg.
Érték.
