Emlékszel még Rumcájszra?

Rumcájsz a makkos pisztolyával, a bozontos szakállával belopta magát a gyerekek szívébe. Ki ne szerette volna a kerek erdő zsiványát, aki bárhogy is alakult a helyzet, arra mindig ügyelt, hogy becsületes maradjon. Ebben segítségére volt felesége a jóságos Manka, és kisfia Csibészke.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy akkoriban Magyarországon nagy előszeretettel nevezték Rumcájsznak a szakállt viselő embereket. Nem volt olyan város, vagy kis falu, ahol nem élt volna akkoriban egy-egy Rumcájsz.

Nyomj egy lájkot ha emlékszel még a mesére!
Gondolatok, +1:
Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.

Ezek is érdekelhetnek