Emlékszel még, hogy milyen jó egy közös szalonna sütés? Milyen jókat lehet beszélgetni?
Sajnos ez is egy olyan szokásunk volt nekünk Magyaroknak, ami lassan kimegy a divatból, és átveszi valami más, idegen szokás a helyét. Nagyot változott a világ körülöttünk, egyre jobban átalakulnak a szokásaink, pedig nem szabadna, hogy így legyen. Bár olykor, olykor még lehet néha érezni, hogy valahol szalonnát sütnek... de sajnos egyre ritkábban.
Ne hagyjuk, hogy feledésbe merüljön ez a régi jó szokásunk, hívjuk meg ismerőseinket, rokonainkat egy közös szalonnasütésre, vitassuk meg az élet nagy dolgait, beszéljük át gondjainkat. Ezek a régi jó szokásaink nagy értékek, hát elevenítsük fel őket.
Amennyiben tetszett neked ez a cikk, oszd meg, hogy ismerőseid is láthassák.
Sajnos ez is egy olyan szokásunk volt nekünk Magyaroknak, ami lassan kimegy a divatból, és átveszi valami más, idegen szokás a helyét. Nagyot változott a világ körülöttünk, egyre jobban átalakulnak a szokásaink, pedig nem szabadna, hogy így legyen. Bár olykor, olykor még lehet néha érezni, hogy valahol szalonnát sütnek... de sajnos egyre ritkábban.
Ne hagyjuk, hogy feledésbe merüljön ez a régi jó szokásunk, hívjuk meg ismerőseinket, rokonainkat egy közös szalonnasütésre, vitassuk meg az élet nagy dolgait, beszéljük át gondjainkat. Ezek a régi jó szokásaink nagy értékek, hát elevenítsük fel őket.
Amennyiben tetszett neked ez a cikk, oszd meg, hogy ismerőseid is láthassák.
Gondolatok, +1:
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.
Megosztás