Ki tudná elfelejteni kedvenc jó és rossz fiúinkat, akik között mindig dúlt a családi háború.

Vajon neked melyik karakter állt a szívedhez közel?
A jó képű, Bobby Ewing, vagy a rossz fiú Jockey Ewing aki mindig borsot tört mindenki orra alá?
És ugye a többi szereplő, akik biztosítottak minket minden egyes résznél az izgalmakra.

Nálatok is családi programnak minősült a Dallas sorozat nézése minden nap?
Te vártad már, hogy elkezdődjön vagy azt vártad, hogy mikor lesz végre vége ennek a szenvedésnek és ne kelljen nézni már tovább.
Vagy a családdal izgultál, hogy mi fog történni és közben arra gondoltál soha ne érjen véget a műsor mert végre együtt van mindenki aki a számodra fontos.

Te melyik karakter lettél volna a filmben, és vajon ha meg hallod, hogy Dallas sorozat milyen gondolatok kavarognak benned?

Ugyan megpróbálták folytatni a sorozatot,de nem sikerült úgy, ahogy szerették volna, vagy neked erről esetleg más a véleményed?

A régi idők folytathatatlan tökéletesen megírt és eljátszott sorozatává vált a legtöbb ember számára.

Nyomj egy lájkot, ha te is szeretted!
Gondolatok, +1:
Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon.

"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. (...)
Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. (...)

Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...)
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon."

Wass Albert

Ezek is érdekelhetnek