Emlékszel még?

Igaz, akkoriban nekünk gyerekeknek nem volt túl sokféle jégkrém ami közül választhattunk, de talán nem is kellett. Hiszen nekünk ott volt Leó jégkrém ami bár csak pár ízesítésben volt kapható, mégis imádtuk. Nem kellett sokat gondolkozni nekünk gyerekeknek azon, hogy milyet válasszunk, azt választottuk amilyen volt, és az akkor úgy jó is volt. Imádtuk. Ha épp vanília-csoki volt kapható a boltban akkor azt szerettük, ha puncs vanília akkor pedig azt.

Valójában akkoriban az élet is ilyen egyszerű volt. Ha volt pénzünk vettünk magunknak édességet, ha nemvolt, akkor pedig nem. Ennyi, és ezzel meg is volt oldva a dolog.

Az biztos, hogy ha mi, gyerekek kaptunk egy jégkrémet akkor annak nem volt ideje megolvadnia.
Sőt a műanyag pohárkából az utolsó csepp jégkémet is kivarázsoltuk az ujjunkkal, vagy ha pálcikás jégkrémet kaptunk, akkor ha elfogyott a jégkém a pálcikát még úgy üresen is órákig nyalogattuk.

Még ma is jó érzéssel tölt el, ha rágondolok milyen jó ízűen tudtuk enni ezeket a jégkrémeket a nyári szünetben. Gyermekkorunk kedvence volt, emlékszel?
Gondolatok, +1:
Butaság, hogy harcolj valakiért.. Miért kellene harcolni? A szerelem nem arról szól, hogy harcolj, és ne add fel, és tarts ki, és szerezd meg őt mindenáron...Nem!! A szerelem az, amikor találkozik két ember, és ők mind a ketten úgy döntenek, hogy együtt akarnak lenni.. Harcolni valakiért? Annak mi értelme? És ha megnyered a harcot? Akkor elég lesz neked az, hogy veled van? El tudod fogadni, hogy csak azért van veled mert te kiharcoltad? Ez nem szerelem, ez önzés, kisajátítás! Az igazi szerelmeseket nem akadályozhatja, sem távolság, sem család, sem vallás, sem semmilyen külső tényező abban, hogy együtt legyenek...Mert akkor a másik a legfontosabb a világon, fontosabb annál, hogy mit mond róla a családod, a barátaid, a hited, így nincs is semmi, ami akadály lehet.. Ha mégis, akkor az csak kifogás... A szerelembe mindenkinek szabad akaratából kell lépni, csak akkor az igazi..

Ezek is érdekelhetnek