Emlékszel még milyen sokszor sütöttünk szalonnát?

Emlékszel még, hogy milyen jó egy közös szalonna sütés? Milyen jókat lehet beszélgetni?

Sajnos ez is egy olyan szokásunk volt nekünk Magyaroknak, ami lassan kimegy a divatból, és átveszi valami más, idegen szokás a helyét. Nagyot változott a világ körülöttünk, egyre jobban átalakulnak a szokásaink, pedig nem szabadna, hogy így legyen. Bár olykor, olykor még lehet néha érezni, hogy valahol szalonnát sütnek... de sajnos egyre ritkábban.

Ne hagyjuk, hogy feledésbe merüljön ez a régi jó szokásunk, hívjuk meg ismerőseinket, rokonainkat egy közös szalonnasütésre, vitassuk meg az élet nagy dolgait, beszéljük át gondjainkat. Ezek a régi jó szokásaink nagy értékek, hát elevenítsük fel őket.

Amennyiben tetszett neked ez a cikk, oszd meg, hogy ismerőseid is láthassák.
Viccek, +1:
Egy parasztbácsi sétál a Hortobágyon, már nagyon szomjas, egyszer csak meglát egy kutat. Odasiet, felvesz egy kavicsot és beledobja, de nem hallja, hogy hol az alja.
Erre megfog egy fadarabot, beledobja, de most se hallja, hogy hol az alja.
Már nagyon ideges és szomjas, meglát egy nagy üllőt és beledobja, de még mindig nem hall semmit. Ekkor hátranéz és látja, hogy egy kecske rohan felé és fel akarja öklelni.
A bácsi gyorsan félreugrik, a kecske pedig beleugrik a kútba. Ezt nagyon nem érti szegény öreg.
Kisvártatva jön egy ember és megkérdi az öreget, hogy nem látott-e erre egy kecskét. Erre a bácsi ezt feleli:
> - Dehogynem! Épp az előbb ugrott bele a kútba.
Erre a férfi azt mondja:
- De hát az lehetetlen! Egy rohadt nagy üllőhöz volt kikötve!

Ezek is érdekelhetnek