Megosztás
Ki ne emlékezne, amikor már alig várta, hogy bámulhassa a falat.
Na persze nem a tapéta, vagy a falfesték miatt, hanem mert eljött az este és a család készülődött az esti diavetítésre.
Nektek is volt diavetítőtök, és milyen mesék voltak meg?
Emlékszel még, amikor az egész családot összehozta egy igazi otthoni mozizás?
Ugyan nem volt Dolby Surround hanghatás, de szerintem a szülők nálatok is mindent megtettek, hogy élvezetesebb legyen az előadás.
Te olvastad fel a szöveget vagy apudat, vagy anyudat kérted meg rá és te közben a takaród vagy kényelmes kis székedbe összekuporodva hallgattad a történeteket?
A mai napig nem ment ki a divatból a diavetítők forgalmazása, csak más dizájnt kapott.
Rengeteg színben és formában megtalálhatod a diavetítőket, de vajon még emlékszel a régire, az igazira?
Na és persze betudnád-e még kapcsolni a szerkezetet?
Nektek van otthon, vagy a megörökölt diavetítőt használjátok, amihez egy kedves és aranyos történet jár minden vetítés előtt.
Nyomj egy lájkot, ha neked is volt!
Na persze nem a tapéta, vagy a falfesték miatt, hanem mert eljött az este és a család készülődött az esti diavetítésre.
Nektek is volt diavetítőtök, és milyen mesék voltak meg?
Emlékszel még, amikor az egész családot összehozta egy igazi otthoni mozizás?
Ugyan nem volt Dolby Surround hanghatás, de szerintem a szülők nálatok is mindent megtettek, hogy élvezetesebb legyen az előadás.
Te olvastad fel a szöveget vagy apudat, vagy anyudat kérted meg rá és te közben a takaród vagy kényelmes kis székedbe összekuporodva hallgattad a történeteket?
A mai napig nem ment ki a divatból a diavetítők forgalmazása, csak más dizájnt kapott.
Rengeteg színben és formában megtalálhatod a diavetítőket, de vajon még emlékszel a régire, az igazira?
Na és persze betudnád-e még kapcsolni a szerkezetet?
Nektek van otthon, vagy a megörökölt diavetítőt használjátok, amihez egy kedves és aranyos történet jár minden vetítés előtt.
Nyomj egy lájkot, ha neked is volt!
Gondolatok, +1:
Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.
– Valahogy majd csak elleszek; mondta.
A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.
Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
– Ez a Te házad – mondta. – Ezt én adom ajándékba.Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár… Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna.
Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.
Tehát nincs visszaút.
Te is építőmester vagy. Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.
Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: “az élet egy csináld magad vállalkozás”. Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.
Építkezz okosan.
Ne feledd:
Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna meg!
Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre!
Úgy táncolj, mintha senki sem figyelne!
Oszd meg te is ezt a történetet!
Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.
– Valahogy majd csak elleszek; mondta.
A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.
Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
– Ez a Te házad – mondta. – Ezt én adom ajándékba.Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár… Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna.
Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.
Tehát nincs visszaút.
Te is építőmester vagy. Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.
Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: “az élet egy csináld magad vállalkozás”. Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.
Építkezz okosan.
Ne feledd:
Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna meg!
Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre!
Úgy táncolj, mintha senki sem figyelne!
Oszd meg te is ezt a történetet!
