Megosztás
Indul a bakterház legemlékezetesebb jelenetei. Te melyikre emlékszel? Nézd meg a többit is!
A leves:
„Bendegúz: - Kendnek is sűrű a levese? Bakter: - Ja, főként ezzel a szarvasbogárral!
Bendegúz: - Magának bezzeg szarvasbogár jutott. Adja nekem Bakter úr!
Bakter: - Egye fene, lásd kivel van dolgod.”
Megdöglött a Lókereskedő lova, a Sanyi:
Sanyi, Sanyikám! Legalább a késem itt lenne, hogy a bőröd lenyúzzam!
A büdös banya:
– Tán letörne a nyelved, ha aszondanád nekem: ténsasszony.
– Nekem mindegy – mondom –, ha mingyár boldogságos ifiasszonynak hívatja is magát.
Na ebből nagy verekedés kerekedett...
A leves:
„Bendegúz: - Kendnek is sűrű a levese? Bakter: - Ja, főként ezzel a szarvasbogárral!
Bendegúz: - Magának bezzeg szarvasbogár jutott. Adja nekem Bakter úr!
Bakter: - Egye fene, lásd kivel van dolgod.”
Megdöglött a Lókereskedő lova, a Sanyi:
Sanyi, Sanyikám! Legalább a késem itt lenne, hogy a bőröd lenyúzzam!
A büdös banya:
– Tán letörne a nyelved, ha aszondanád nekem: ténsasszony.
– Nekem mindegy – mondom –, ha mingyár boldogságos ifiasszonynak hívatja is magát.
Na ebből nagy verekedés kerekedett...
Gondolatok, +1:
Látjátok ezeket az embereket mögöttem? Rohannak a munkába, és nem figyelnek már semmire. Néha annyira elkapnak minket a hétköznapok, hogy elfelejtjük élvezni az élet valódi szépségét. Mint a zombik. Nézz fel végre a telefonodról, és láss! Köszönj rá valakire, és öleld meg, ha úgy tűnik, bántja őt valami! Segíts valakinek! Minden napot úgy kell élned, mintha csak az utolsó volna. Amit sokan nem tudnak rólam, az, hogy néhány éve depressziós voltam. Soha senkinek sem mondtam el. Egyedül kellett harcolnom a depresszióból kivezető úton. Mert az egyetlen ember, aki visszatartott engem a boldogságtól, én magam voltam. Pedig minden nap értékes, szóval, így is kell kezelnünk. A holnap egyáltalán nem biztos, ezért ma és most élj! Remélem, megosztod ezt a posztot, hogy messzire jusson a szeretet üzenete.
Látjátok ezeket az embereket mögöttem? Rohannak a munkába, és nem figyelnek már semmire. Néha annyira elkapnak minket a hétköznapok, hogy elfelejtjük élvezni az élet valódi szépségét. Mint a zombik. Nézz fel végre a telefonodról, és láss! Köszönj rá valakire, és öleld meg, ha úgy tűnik, bántja őt valami! Segíts valakinek! Minden napot úgy kell élned, mintha csak az utolsó volna. Amit sokan nem tudnak rólam, az, hogy néhány éve depressziós voltam. Soha senkinek sem mondtam el. Egyedül kellett harcolnom a depresszióból kivezető úton. Mert az egyetlen ember, aki visszatartott engem a boldogságtól, én magam voltam. Pedig minden nap értékes, szóval, így is kell kezelnünk. A holnap egyáltalán nem biztos, ezért ma és most élj! Remélem, megosztod ezt a posztot, hogy messzire jusson a szeretet üzenete.
