Megosztás
Nem is csoda, hogy mi mindig éhesek voltunk a suliban. Szünetben futkároztunk, kergetőztünk, persze, hogy megéheztünk. Emlékszem milyen sokáig kellett sorban állni az iskola büféjében, hogy megvehessük az uzsonnát, és inkább kiflit, tejet, zsemlét vettünk, mint valami édességet, vagy szénsavas üdítőt.
Emlékszem szüleimtől 5 forintot kaptam uzsonnapénzként. Az 5 forintos már sokkal nagyobb volt mint az 1-2 forintos és a fillérek, tehát ha volt egy 5 forintos a zsebemben, akkor annak éreztem a súlyát, és az értékét is, mert maradt pár forint, és azt el tudtam tenni. Gyűjtögettem, és szaporodtak ám a forintok.
Főleg, ha iskolabélyeget vettem belőle, akkor meg aztán tényleg vagyonosnak érezhettem magam.
Emlékszel még ezekre a szép időkre?
Emlékszem szüleimtől 5 forintot kaptam uzsonnapénzként. Az 5 forintos már sokkal nagyobb volt mint az 1-2 forintos és a fillérek, tehát ha volt egy 5 forintos a zsebemben, akkor annak éreztem a súlyát, és az értékét is, mert maradt pár forint, és azt el tudtam tenni. Gyűjtögettem, és szaporodtak ám a forintok.
Főleg, ha iskolabélyeget vettem belőle, akkor meg aztán tényleg vagyonosnak érezhettem magam.
Emlékszel még ezekre a szép időkre?
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Vidd a mosolyomat!
Sugárzó jó kedvvel kezdem ezt a napot!
Mosolyomat küldöm, te pedig ezt kapod!
Akarom, hogy te is nevess a világra,
úgy ahogy a Napunk, ragyogjunk hét ágra!
A világ csodaszép, csodáld, s legyél hálás!
Lásd a mosolyomért nincsen sorbaállás!
Ingyen van, csak vedd el, és vidd hírét másnak,
amerre csak járok, vidám embert lássak!
Aranyosi Ervin: Vidd a mosolyomat!
Sugárzó jó kedvvel kezdem ezt a napot!
Mosolyomat küldöm, te pedig ezt kapod!
Akarom, hogy te is nevess a világra,
úgy ahogy a Napunk, ragyogjunk hét ágra!
A világ csodaszép, csodáld, s legyél hálás!
Lásd a mosolyomért nincsen sorbaállás!
Ingyen van, csak vedd el, és vidd hírét másnak,
amerre csak járok, vidám embert lássak!
