Piros százas, emlékszel még rá?

Régen:
A piros százassal császár voltál a buliban.

Most:
A fém százassal pöffentheted a bevásárló kocsit a TESCO-nál.

Talán nem véletlen az, hogy a mai napig megdobogtatja sokunk szívét ha ránézünk a „piros százasra”.
Talán ennek tudható be az, hogy az egyik legkedveltebb forgalomból kivont pénzünk a piros százas.
Emlékszel még rá?
Gondolatok, +1:
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.

Ezek is érdekelhetnek