Nem kell senkinek a kék eper!

Nagy mennyiségű kék eperkeret hozott be hazánkba egy gyümölcs kereskedő, de meglepődött mert nem kellett senkinek.
Lehet, hogy mi konzervatívak vagyunk az eper terén? Meglehet, de valahogy az én véleményem is az, hogy az eper az piros, és ez így van jól. Így pirosan ettük gyermekkorunkban, és ez a kék szín valahogy olyan mű, olyan nem természetes. Jó lenne, ha legalább az ilyen egyszerű dolgokat, mint az eper, legalább azt hagynánk úgy ahogyan az van, nem kell ezt cifrázni.
Oszd meg, ha Te is egyetértesz ezzel.
Gondolatok, +1:
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

Anyu, anyu! Anyu! -
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Ezek is érdekelhetnek