Megosztás
Mikor még ilyen kanna fedeléből ittuk a hűsítő vizet.
Emlékeim közt őrzöm, mikor gyermekkoromban, nagymamám ilyenbe öntött nekem vizet a nyári melegben. Miközben ittam éreztem a kannának a hideg fémes ízét a számban.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de valahogy a kanna tetejéből sokkal jobban esett akkor a víz.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ihatnék ott abból a kannafedőből...
Tetszett neked ez a cikk? Oszd meg, hogy ismerőseid is elolvashassák.
Emlékeim közt őrzöm, mikor gyermekkoromban, nagymamám ilyenbe öntött nekem vizet a nyári melegben. Miközben ittam éreztem a kannának a hideg fémes ízét a számban.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de valahogy a kanna tetejéből sokkal jobban esett akkor a víz.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ihatnék ott abból a kannafedőből...
Tetszett neked ez a cikk? Oszd meg, hogy ismerőseid is elolvashassák.
Gondolatok, +1:
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
