A játék volt a fontos, és nem az, hogy kinek milyen ruhája van...

A kisebb gyerekek a kinőtt ruhákat kapták meg a nagyobb testvértől.
Emlékszik még erre valaki?

A fiúk ezt nagyon nem szerették, főleg akinek nővére volt.
Járhatott lányos ruhákba.

Most vicces, de akkoriban azért nem volt ám ez olyan jó dolog.
Talán csak azért nem zavart annyira, mert akkoriban mindenkinél így ment.

Akkoriban valahogy jobban spóroltak a szülők, bár az is igaz, hogy a ruhák sokkal többet kibírtak. Pedig a gyerekek sem voltak angyalok, sőt, ők voltak azok akik csak igazán igénybe vették a ruhákat. Hiszen még igencsak nagy játszások mentek…

Emlékszik még valaki ezekre a szép időkre?
Gondolatok, +1:
Ne panaszkodj a gyermekedre! Sose!
Hisz áldásként jött ő az életedre, s bármilyen is, nem vágyik másra, csak szeretetre.
Az életét nem ő kérte, te voltál az, aki mindent megtettél érte.
Azért, hogy leszülethessen hozzád a földre.
Hát itt van. Leszületett. Megérkezett. Veled van.

A dolgod csak annyi, hogy vele légy a mindennapjaiban. Mert rád van szüksége és a támogatásodra. Arra, hogy szeresd és fogadd el őt olyannak amilyen. Hisz szeretni jött téged, érted van itt, miattad érkezett, hogy ő általa és vele még jobban megszerethesd az életet.

Ezek is érdekelhetnek