Megosztás
Pattogott a szánkban, és mi gyerekek ezt imádtuk!
Emlékszem, amikor elfogyott, akkor szétszakítottuk a csomagolást és a zacskóból az utolsó kis szemet is kipiszkáltuk.
Ma már nem olyan nagy sláger, de nekünk akkor szinte maga volt a varázslat, hiszen akkoriban még nem voltak ilyen nagy választékban különleges édességek.
Emlékszik még erre valaki?
Emlékszem, amikor elfogyott, akkor szétszakítottuk a csomagolást és a zacskóból az utolsó kis szemet is kipiszkáltuk.
Ma már nem olyan nagy sláger, de nekünk akkor szinte maga volt a varázslat, hiszen akkoriban még nem voltak ilyen nagy választékban különleges édességek.
Emlékszik még erre valaki?
Gondolatok, +1:
Egész úton hazafelé
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
(Dunavecse, 1844. április.)
Egész úton hazafelé
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
(Dunavecse, 1844. április.)
