Megosztás
Lehet, hogy akkoriban nem volt okos telefonunk, számítógépünk, LCD tévénk, de volt békességünk, nyugalmunk. Viszonylag normálisan meg tudtunk élni a fizetésünkből.
Sőt, ha kicsit oda figyeltünk mire költünk, akkor még félre is tudtunk tenni. Akkoriban még a szülők anyagilag is tudták segíteni a fiatalokat, el tudták indítani őket az életben, mert volt megtakarított pénzük. Értéke volt a pénznek, értéke volt még sok minden másnak, aminek ma már sajnos nincs...
Oszd meg, ha te is emlékszel még ezekre az időkre?
Sőt, ha kicsit oda figyeltünk mire költünk, akkor még félre is tudtunk tenni. Akkoriban még a szülők anyagilag is tudták segíteni a fiatalokat, el tudták indítani őket az életben, mert volt megtakarított pénzük. Értéke volt a pénznek, értéke volt még sok minden másnak, aminek ma már sajnos nincs...
Oszd meg, ha te is emlékszel még ezekre az időkre?
Gondolatok, +1:
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
