Megosztás
Van pár olyan dolog amitől a nők egyszerűen megőrülnek, amit nem lehet huzamosabb ideig elviselni. Mégis a férfiak nap mint nap elkövetik ezeket a hibákat a nőkkel szemben.
A nők utálják:
• Ha nem egyenrangú félként kezeli őket a párjuk.
• Ha a pasi meg van róla győződve, hogy ő hűséget fogadott, nem pedig vakságot.
• Ha a pasi a saját anyját hozza fel jó példaként egy vitás helyzetben.
• Ha egy férj, nem veszi ki a részét a gyereknevelésből.
• Ha a pasi nem ügyel úgy a megjelenésére, mint a kapcsolat kezdetén.
Ezek a dolgok bosszantják a nőket egy párkapcsolatban, de egy nő részére a legszörnyűbb ha a pasi szellent, és azt még úgy csinálja, hogy mindenkinek jusson az illatból.
Ezek azok a dolgok, amiktől szenvednek a nők világszerte.
A nők utálják:
• Ha nem egyenrangú félként kezeli őket a párjuk.
• Ha a pasi meg van róla győződve, hogy ő hűséget fogadott, nem pedig vakságot.
• Ha a pasi a saját anyját hozza fel jó példaként egy vitás helyzetben.
• Ha egy férj, nem veszi ki a részét a gyereknevelésből.
• Ha a pasi nem ügyel úgy a megjelenésére, mint a kapcsolat kezdetén.
Ezek a dolgok bosszantják a nőket egy párkapcsolatban, de egy nő részére a legszörnyűbb ha a pasi szellent, és azt még úgy csinálja, hogy mindenkinek jusson az illatból.
Ezek azok a dolgok, amiktől szenvednek a nők világszerte.
Gondolatok, +1:
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
