Megosztás
Mi gyerekek karácsonytájékán csak a zselés szaloncukrokat vadásztuk a karácsonyfán. Csak akkor ettünk a másik fajtából, ha már az összes zseléset lelegeltük.
Persze mindég lehetett találni itt-ott egy egy darabot, hiszen a papírját mindig otthagytuk a fán, és csak a szaloncukrot vettük ki belőle. Szinte mesterei voltunk az üres szaloncukros papír visszacsomagolásának.
Ha mamáékhoz mentünk, akkor csak annyit kérdeztünk: „Melyik a zselés”
De szép emlékek is ezek. Dobj egy lájkot, ha te is a zseléset szeretted.
Persze mindég lehetett találni itt-ott egy egy darabot, hiszen a papírját mindig otthagytuk a fán, és csak a szaloncukrot vettük ki belőle. Szinte mesterei voltunk az üres szaloncukros papír visszacsomagolásának.
Ha mamáékhoz mentünk, akkor csak annyit kérdeztünk: „Melyik a zselés”
De szép emlékek is ezek. Dobj egy lájkot, ha te is a zseléset szeretted.
Viccek, +1:
Egy sápadt arcú jár az indián faluban, ahol napok óta nincs víz. Miközben a falubán járkál, látja, hogy egy indián férfi folyamatosan dobol. Megkérdezi a törzsfőnöktől:
- Ő itt a sámán?
- Igen.
- És most esőt csinál?
- Nem, a vízvezeték szerelőt hívja a szomszéd faluból.
Egy sápadt arcú jár az indián faluban, ahol napok óta nincs víz. Miközben a falubán járkál, látja, hogy egy indián férfi folyamatosan dobol. Megkérdezi a törzsfőnöktől:
- Ő itt a sámán?
- Igen.
- És most esőt csinál?
- Nem, a vízvezeték szerelőt hívja a szomszéd faluból.
