Megosztás
Pöfögött, döcögött, akár egy Trabant, de mégis különleges élmény volt. Mondhatni, hogy szerelem volt első látásra. A Faros Ikarus különleges volt számunkra, és a jegy ára is csak 2 forint volt!
Te hol szerettél ülni? Szinte biztos, hogy leghátul, mint mindannyian! :-)
Érdekes módon télen nem csúszkált, nem borult be az árokba, még a nagy hidegben is elindult. Akkoriban nem volt olyan, hogy hát most megáll a forgalom és nem megyünk suliba vagy éppen dolgozni. Én szerettem ilyen buszon utazni kényelmes volt és meleg is. Ti még emlékeztek?
Utódja lényegesen erősebb motorjával könnyedén vette a dombokat és a belső világításánál olvasni is lehetett végre. Ellenben a "csupaüveg" kaszni nyáron szaunának is jó volt, az ablaknyitók hibás tervezés eredményei voltak, az utas feje feletti csomagtér pedig töredéke volt az öreg "farosénak".
Te hol szerettél ülni? Szinte biztos, hogy leghátul, mint mindannyian! :-)
Érdekes módon télen nem csúszkált, nem borult be az árokba, még a nagy hidegben is elindult. Akkoriban nem volt olyan, hogy hát most megáll a forgalom és nem megyünk suliba vagy éppen dolgozni. Én szerettem ilyen buszon utazni kényelmes volt és meleg is. Ti még emlékeztek?
Utódja lényegesen erősebb motorjával könnyedén vette a dombokat és a belső világításánál olvasni is lehetett végre. Ellenben a "csupaüveg" kaszni nyáron szaunának is jó volt, az ablaknyitók hibás tervezés eredményei voltak, az utas feje feletti csomagtér pedig töredéke volt az öreg "farosénak".
Gondolatok, +1:
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
