Nagyon szerettük...

Ha vettünk a boltban, akkor ahogy hazaértünk azonnal fel kellett bontani.
Emlékszel még a reklámjára? Nézd meg a videót!

Ma már biztosan nem engedélyeznék, hogy négercsók néven forgalmazzák ezt a finomságot, de akkoriban ez olyan természetes volt, hogy senki nem botránkozott meg érte.
Mi gyerekek ritkán jutottunk hozzá, hiszen nem volt túl olcsó, de a nagyobb bevásárlásoknál ezt is megvették szüleink, és mi gyerekek alig vártuk, hogy hazaérjünk és ehessük.



Négercsók, szinte még most is érzem a számban az ízét. Emlékszel még rá?
Gondolatok, +1:
Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten
az életéről beszélt , és én hallgattam csendben .
Olyan jó volt látni szeme csillogását
minden benne rejlett bánat , és boldogság .
Két kis ráncos kezét az ölébe fektette
bizony az élet őt , soha nem kímélte .
Annak ellenére a sorsot nem okolta a
Jó Isten a gondját mindig megoldotta .
Amikor a munka őt kifárasztotta , még
akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra .
- Kislányom mondta , soha nem felejtem , a
szavai most is itt csengnek fülemben .
A jóság , és szeretet munkálkodjék benned
még ha néha bizony komisz is az élet .
Haragot ne táplálj senkivel sem szemben
ha kővel megdobnak , dobj vissza kenyérrel .
Drága kicsi lelkét visszasírom sokszor
törékeny kis testét megölelném százszor .
Az a sok - sok kérdés , ami itt maradt még
bennem , választ kérnék tőle , s megnyugodna lelkem .
Magamra maradtam , egy üres székkel a verandán
minden szép elmúlik , az élet gyorsan elszáll .
Tűnődöm magamban miközben a kósza felhőket nézem
drága jó nagyanyám , örökké míg élek szívemben élsz nékem.

Ezek is érdekelhetnek