Megosztás
Ki ne emlékezne erre a szerethető gyermekjátékra, ami a 80-as években végigsöpört az egész világon. Kevesen tudják, de Moncsicsinek akkora sikere volt, hogy több gyermekjáték gyártó cég is kutatni kezdte a siker titkát. Természetesen sikertelenül, mert kézzel fogható értelmes magyarázat még a mai napig sincs.
A Moncsicsi 1974-ben látta meg a napvilág Japánban. Olyan nagy sikere lett a japán gyerekek körében, hogy megállíthatatlanul kezdett el terjedni más országokban is. Sőt még az Egyesült Államokban is maga mögé utasította a nagy játék gyártó cégek játékfiguráit. Magyarországra 5-6 éves késéssel érkezett meg a Moncsicsi, de töretlen lendülettel lett közkedvelt a magyar kisgyermekek körében is. Így 80-as évek elejétől hazánk is Moncsicsi lázban égett.
Egyszerűen szerethető volt, és aranyos, talán csak ennyi volt a titok... Neked is volt Moncsicsid?
A Moncsicsi 1974-ben látta meg a napvilág Japánban. Olyan nagy sikere lett a japán gyerekek körében, hogy megállíthatatlanul kezdett el terjedni más országokban is. Sőt még az Egyesült Államokban is maga mögé utasította a nagy játék gyártó cégek játékfiguráit. Magyarországra 5-6 éves késéssel érkezett meg a Moncsicsi, de töretlen lendülettel lett közkedvelt a magyar kisgyermekek körében is. Így 80-as évek elejétől hazánk is Moncsicsi lázban égett.
Egyszerűen szerethető volt, és aranyos, talán csak ennyi volt a titok... Neked is volt Moncsicsid?
Gondolatok, +1:
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
