Megosztás
Lehet, hogy furcsa, de jobban esett egy egyszerű piskóta, mint most bármilyen drága francos sütemény.
Akkoriban a nagymamák csak gondoltak egyet, és már kavarták is a piskótának valót, hogy nekünk gyerekeknek kedveskedjenek.
Olyan szép sárga piskótát azóta sem ettem.
Tisztán emlékszem a gáztűzhelyérre, aminek nagy fekete gombjai voltak és barna teteje. Ezzel a régi gáztűzhellyel tudtak azok a kedves nagymamák csodálatos piskótákat sütni.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ott alhatnék abban a konyhában, ha csak egy pillanatig is érezhetném azokat az illatokat.
Akkoriban a nagymamák csak gondoltak egyet, és már kavarták is a piskótának valót, hogy nekünk gyerekeknek kedveskedjenek.
Olyan szép sárga piskótát azóta sem ettem.
Tisztán emlékszem a gáztűzhelyérre, aminek nagy fekete gombjai voltak és barna teteje. Ezzel a régi gáztűzhellyel tudtak azok a kedves nagymamák csodálatos piskótákat sütni.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ott alhatnék abban a konyhában, ha csak egy pillanatig is érezhetném azokat az illatokat.
Gondolatok, +1:
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön–külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön–külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
