Emlékszik még valaki ezekre a szép időkre?

Mindig minket, gyerekeket küldtek a boltba szódás patronért.
De nem bántuk, mert a boltba járás egyébként is olyan gyerek munka volt, és a visszajáróból vehettünk magunknak valamit.

Akkoriban pár forintból vehettünk nyalókát, vagy egy kisebb csokit.
Ezért nem bántuk mi, ha menni kellett.
Sőt, olykor a gyerekek még civakodtak is, hogy ki menjen a boltba, vagy néha a testvérek közösen mentek.

A szóda mellé vettünk szörpöt. Emlékszem, milyen jól esett az a habos málnaszörp azokban a nyári melegekben...
Gondolatok, +1:
Fel akartalak hívni ma, hogy elmondjam, Szeretlek, de a számod már nem működik.
Az operátor azt mondta ezen a néven nincsen szám a telefonkönyvben.
Elmentem a házadhoz, de már nem te laksz ott, a postás sem tud további címet.
Azt hiszem ez azért van , mert a mennyország túl messze van.
Szeretlek, hiányzol. Örökké a szívemben élsz.
A szeretteink elmentek, de feledésbe nem merülnek.
Boldog Karácsonyt mindenkinek odafent!