Mi még ilyennel játszottunk…

Elég komoly meccseket lehetett játszani, de valahogy mindig veszekedés lett a vége...

Nagyon jó játék volt. Ha elkezdtünk vele játszani, mi fiúk, akkor abból hamarosan nagy hangzavar kerekedet. Hiszen egy focimeccsen mindig hangzavar van, és pattanásig feszült helyzeteket kiabálással lehetett csak csillapítani. Ezt a lányok nem érthették…

Dobj egy lájkot, ha te is játszottál ilyennel.
Gondolatok, +1:
Hagyd, hogy kicsússzon a kezeid közül, mennie kell… Ne kapj többet utána... Harcoltál már eleget, s ha ez kevés volt, itt az idő elengedned. Egyedül küzdened értelmetlen. Az, aki most ő, egyszerűen nem való az életedbe, talán soha nem is volt és soha nem is lesz, csak Te szeretted volna. Mindennél jobban.

Talán... még nem érett azzá a személlyé, akinek melletted a helye, talán még vár rá néhány út, amit végig kell járnia, és egyszer visszatér, ha majd azzá válik, akire vágytál. Nem tudhatod, mit hoz a jövő, senki sem tudhatja, ezért csak a jelen mondhatja meg, most, mit kell tenned. Most, ha menni akar, el kell engedned… A búcsú szóljon mindig örökre, hogy a várakozás ne fossza meg semmitől az életed, de ma már tudod, ha valakit elengedsz, azzal lehet, hogy nem elveszíted, hanem esélyt adsz arra, hogy egyszer visszajöjjön úgy, hogy már készen áll. Ha hozzád tartozik, megtörténik, mert az Élet bizony… Oscar-díjas rendező.