Így különböztessük meg a hazai fokhagymát a silány és egészségre káros kínaitól!
Talán nincs olyan nemzet a világon, amelynek gasztronómiai kultúrájából hiányozna a fokhagyma. Ez a szószok, öntetek, húsok, köretek elkészítésénél használt különleges aromájú zöldség egyszerűen nélkülözhetetlen.
Azzal, hogy ilyen fontos konyhai alapanyag a fokhagyma, talán felmerül bennünk a kérdés, hogy milyen minőségű terméseket szerezhetünk be az üzletekből. Nagyon nagy az esély arra, hogy a minőségtelen, növekedésserkentőkkel, rovarirtó szerekkel kezelt kínai fokhagyma kerül a kosarunkba.
A távol-keleti kommunista ország a 90-es évek végén kezdte meg a fokhagyma nagyipari termelését, és sikerült is elárasztani a világpiacokat minőségtelen, olcsó, és íztelen terménnyel.
Henry Bell az ausztráliai fokhagymatermelést szabályozó társaság munkatársa szerint Kínában az elültetett fokhagymákat különböző kemikáliákkal permetezik le, amelyek kifehérítik a fejeket, megakadályozzák a csíraképződést és a káros rovarokat is elpusztítják a növényekről. Ezek a vegyszerek káros anyagokból, többnyire szulfitokból tevődnek össze.
Az is aggasztó, hogy a kínai fokhagymákat nagyon sok ideig raktáron tárolják, így nem friss árú kerül az európai, amerikai üzletekbe. A hosszú tárolási időnek még az a nagy hátránya, hogy csökken a fokhagyma leghatékonyabb hatóanyaga, az alicin, amely számos megbetegedésre nyújt gyógyírt.
A kínai termelés során a fokhagymákat metil-bromid nevű vegyületből képződő füsttel kezelik, amely megakadályozza, hogy bármilyen rovar kárt tegyen a hagymákban. A gond az, hogy a metil-bromid egy súlyosan egészségkárosító vegyszer, amelyet a fertőtlenített fokhagymával mi is elfogyasztunk.
Vannak azonban helyi termelők, akik hazai fokhagymáikat kínálják a piacokon, tőlük érdemes vásárolni. Fontos különbség, hogy az itthon termő kerti fokhagymának jóval erősebb az íze, nehezebb is, mint a kínai, és rajta van a gyökere is, ami a keleti rokonáról hiányzik.
Azzal, hogy ilyen fontos konyhai alapanyag a fokhagyma, talán felmerül bennünk a kérdés, hogy milyen minőségű terméseket szerezhetünk be az üzletekből. Nagyon nagy az esély arra, hogy a minőségtelen, növekedésserkentőkkel, rovarirtó szerekkel kezelt kínai fokhagyma kerül a kosarunkba.
A távol-keleti kommunista ország a 90-es évek végén kezdte meg a fokhagyma nagyipari termelését, és sikerült is elárasztani a világpiacokat minőségtelen, olcsó, és íztelen terménnyel.
Henry Bell az ausztráliai fokhagymatermelést szabályozó társaság munkatársa szerint Kínában az elültetett fokhagymákat különböző kemikáliákkal permetezik le, amelyek kifehérítik a fejeket, megakadályozzák a csíraképződést és a káros rovarokat is elpusztítják a növényekről. Ezek a vegyszerek káros anyagokból, többnyire szulfitokból tevődnek össze.
Az is aggasztó, hogy a kínai fokhagymákat nagyon sok ideig raktáron tárolják, így nem friss árú kerül az európai, amerikai üzletekbe. A hosszú tárolási időnek még az a nagy hátránya, hogy csökken a fokhagyma leghatékonyabb hatóanyaga, az alicin, amely számos megbetegedésre nyújt gyógyírt.
A kínai termelés során a fokhagymákat metil-bromid nevű vegyületből képződő füsttel kezelik, amely megakadályozza, hogy bármilyen rovar kárt tegyen a hagymákban. A gond az, hogy a metil-bromid egy súlyosan egészségkárosító vegyszer, amelyet a fertőtlenített fokhagymával mi is elfogyasztunk.
Vannak azonban helyi termelők, akik hazai fokhagymáikat kínálják a piacokon, tőlük érdemes vásárolni. Fontos különbség, hogy az itthon termő kerti fokhagymának jóval erősebb az íze, nehezebb is, mint a kínai, és rajta van a gyökere is, ami a keleti rokonáról hiányzik.