MegosztásEgy fotográfus eltávolította képeiről a telefonokat, hogy megmutassa, mennyire függők lettünk
A Pew Research Center kutatása szerint az amerikai felnőttek 65 százaléka használ valamilyen közösségi weboldalt, mely szám folyamatosan növekszik a 2005-ös 7 százalékos értékről, amikor a kutatás elkezdődött. A digitális világjárvány már annyira súlyos, hogy szinte gyakoribb, hogy egy személy a telefonját nézi, ahogy elhalad mellettünk az utcán, mint az, hogy valódi szemkontaktust tudnánk teremteni, vagy hogy meg tudjunk osztani velük egy mosolyt.
Hogy ábrázolja, mennyire jelentős mértékűvé vált ez a fizikai elkülönülés, Eric Pickersgill fotográfus nyilvánosságra hozott egy mindennapi életünket bemutató fotósorozatot egy apró változtatással: minden elektronikus eszközt eltávolított a képeiről.
Az Eltávolítva címet viselő projekthez az ihletet egy helyi kávézóban végzett reggeli megfigyelés adta:
"Egy család ül le mellém az Illium kávézóban Troy-ban, New Yorkban, melynek tagjai teljesen elkülönültek egymástól. Nem sokat beszélnek. Az apának és két lányuknak saját telefonja van. Az anyánál vagy nincs, vagy csak úgy döntött, hogy elteszi. Bámul ki az ablakon, szomorú és egyedül van a legközelebbi családtagjai társaságában. Az apa időnként felnéz, hogy bejelentsen valami homályos infót, amit az interneten talál. Kétszer is megemlít egy nagy halat, amit kifogtak. Senki sem válaszol. Elszomorít a technológia használata cserébe azért, hogy nem kommunikálnak. Ilyen még soha nem történt velem, és kétlem, hogy ezen új élmény társadalmi hatásainak akárcsak a felszínét is kapirgálnánk."
Függetlenül attól, hogy részei vagyunk vagy sem ennek a technológiai megszállottságnak, bizonyosan van valami, amit mindenki leszűrhet ebből a fotósorozatból. Azok számára, akik úgy érzik, hogy részei ennek a problémának, ez egy emlékeztető, hogy tisztában kell lennünk az elektronika felhasználásának és a tőle való függőségnek. Figyelnünk kell arra, hogy mennyi időt töltünk digitális összeköttetésben, és tudatos erőfeszítést kell tennünk, hogy a helyébe lassan a valós fizikai jelenlét kerüljön.
A legegyszerűbb módja, ha egy kísérletbe kezdünk. Kezdjük azzal az önmagunk felé támasztott kihívással, hogy naponta legalább 30 percet teljesen távol töltünk bármiféle technológiától. Beszéljünk meg valakivel egy sétát, készítsünk valamilyen ételt, olvassunk könyvet, vagy beszélgessünk egy barátunkkal - bármi megfelel, ami felfrissít, és felpezsdíti bennünk az életet, mindenféle zavaró digitális dolog nélkül.
Azok számára, akik már napjuk nagy részét távol töltik a technológiától, legyenek ezek a fotók ennek az egészséges szokásnak a megerősítései. Legyünk azok, akik élvezik a jelen pillanatot, és tekintsük kihívásnak, hogy másokat is emlékeztessünk arra, hogy ez milyen csodálatos is lehet.
Biztos vagyok benne, hogy már mindannyian megfigyeltünk valami ehhez hasonlót a mai világban, hacsak nem veszünk részt benne tudatlanul magunk is. Íme néhány kép, melyekkel Eric illusztrálni próbálja azt a tapasztalatot, amit akkor és ott a kávézóban átélt.
Hogy ábrázolja, mennyire jelentős mértékűvé vált ez a fizikai elkülönülés, Eric Pickersgill fotográfus nyilvánosságra hozott egy mindennapi életünket bemutató fotósorozatot egy apró változtatással: minden elektronikus eszközt eltávolított a képeiről.
Az Eltávolítva címet viselő projekthez az ihletet egy helyi kávézóban végzett reggeli megfigyelés adta:
"Egy család ül le mellém az Illium kávézóban Troy-ban, New Yorkban, melynek tagjai teljesen elkülönültek egymástól. Nem sokat beszélnek. Az apának és két lányuknak saját telefonja van. Az anyánál vagy nincs, vagy csak úgy döntött, hogy elteszi. Bámul ki az ablakon, szomorú és egyedül van a legközelebbi családtagjai társaságában. Az apa időnként felnéz, hogy bejelentsen valami homályos infót, amit az interneten talál. Kétszer is megemlít egy nagy halat, amit kifogtak. Senki sem válaszol. Elszomorít a technológia használata cserébe azért, hogy nem kommunikálnak. Ilyen még soha nem történt velem, és kétlem, hogy ezen új élmény társadalmi hatásainak akárcsak a felszínét is kapirgálnánk."
Függetlenül attól, hogy részei vagyunk vagy sem ennek a technológiai megszállottságnak, bizonyosan van valami, amit mindenki leszűrhet ebből a fotósorozatból. Azok számára, akik úgy érzik, hogy részei ennek a problémának, ez egy emlékeztető, hogy tisztában kell lennünk az elektronika felhasználásának és a tőle való függőségnek. Figyelnünk kell arra, hogy mennyi időt töltünk digitális összeköttetésben, és tudatos erőfeszítést kell tennünk, hogy a helyébe lassan a valós fizikai jelenlét kerüljön.
A legegyszerűbb módja, ha egy kísérletbe kezdünk. Kezdjük azzal az önmagunk felé támasztott kihívással, hogy naponta legalább 30 percet teljesen távol töltünk bármiféle technológiától. Beszéljünk meg valakivel egy sétát, készítsünk valamilyen ételt, olvassunk könyvet, vagy beszélgessünk egy barátunkkal - bármi megfelel, ami felfrissít, és felpezsdíti bennünk az életet, mindenféle zavaró digitális dolog nélkül.
Azok számára, akik már napjuk nagy részét távol töltik a technológiától, legyenek ezek a fotók ennek az egészséges szokásnak a megerősítései. Legyünk azok, akik élvezik a jelen pillanatot, és tekintsük kihívásnak, hogy másokat is emlékeztessünk arra, hogy ez milyen csodálatos is lehet.
Biztos vagyok benne, hogy már mindannyian megfigyeltünk valami ehhez hasonlót a mai világban, hacsak nem veszünk részt benne tudatlanul magunk is. Íme néhány kép, melyekkel Eric illusztrálni próbálja azt a tapasztalatot, amit akkor és ott a kávézóban átélt.
