MegosztásA JÓMÓDÚ KERESKEDŐ KI AKARTA SEMMIZNI A SZEGÉNY BÁCSIT, ÁM VÉGÜL IRGALMATLANUL MEGSZÉGYENÜLT
Gyuri bácsit mindenki szerette a faluban. Kedves, becsületes ember volt végigdolgozott egy egész életet, a földművelés meg a méhészkedés volt a mindene. Ő mesélte nekem az alábbi történetet:
„2-3 éve lehetett, hogy üzletet kötöttem egy gazdag kereskedővel. Tipikus, újgazdag ficsúr volt, ha jól emlékszem, Pestről jött. Szerencsére már nincs a faluban, mert ez után az eset után eltakarodott innét.
Szóval hírét vette, hogy méhészkedem, eljött a portámra, negédes hangon szónokolt kicsit, majd megállapodtunk abban, hogy ő minden héten ad nekem két kiló túrót, én pedig két kiló mézet.
Ez így is ment egy jó darabig, meg is lepődtem, hogy nincs itt semmi csalás.
Aztán egyik nap ott zörgetett a kapumnál, és irgalmatlanul üvöltött. El se tudtam képzelni, mi lelte.
Beengedtem. Olyan ideges volt, hogy habzott a szája, attól féltem, ez itt menten megöl engem, néztem is rögtön a vasvilla után.
Kérdezem tőle, mi a gond.
Üvöltve, káromkodva közölte, hogy egy utolsó szarházi vagyok, aki átverte, becsapta, dögöljek meg, de előbb térítsem meg a kárát.
Én továbbra sem értettem, mi a baja. Ekkor végre elmondta, hogy hazament, megmérte a mézet, és nem két kiló volt, csak másfél.
Na, ekkor elkezdtem nagyon röhögni. Őt persze már rázta az ideg mérgében. Azt gondoltam, itt helyben megüti a guta…
Mondtam neki, hogy nekem van egy kétserpenyős mérlegem, és mindig azt csináltam, hogy mikor megkaptam a túrót, rátettem a mérleg egyik serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem ugyanannyi mézet.
Tehát nem én adtam kevesebbet, és csaptalak be, hanem te akartál átverni engem, édes fiam.
Na, erre a gazdag ficsúr rákvörös lett, szó nélkül eloldalgott.
Persze másnap már az egész falu rajta röhögött. Nem is volt maradása. Eltakarodott vissza Pestre."
Milyen tanulságos ez a történet! Mindig az kiabálja leghangosabban a másikra, hogy hazug, hogy csaló, aki pont a saját becstelenségét akarja takargatni! Sok emberre ráférne, hogy elolvassa ezt a történetet és elgondolkodjon rajta!
Ne felejtsd el megosztani!
„2-3 éve lehetett, hogy üzletet kötöttem egy gazdag kereskedővel. Tipikus, újgazdag ficsúr volt, ha jól emlékszem, Pestről jött. Szerencsére már nincs a faluban, mert ez után az eset után eltakarodott innét.
Szóval hírét vette, hogy méhészkedem, eljött a portámra, negédes hangon szónokolt kicsit, majd megállapodtunk abban, hogy ő minden héten ad nekem két kiló túrót, én pedig két kiló mézet.
Ez így is ment egy jó darabig, meg is lepődtem, hogy nincs itt semmi csalás.
Aztán egyik nap ott zörgetett a kapumnál, és irgalmatlanul üvöltött. El se tudtam képzelni, mi lelte.
Beengedtem. Olyan ideges volt, hogy habzott a szája, attól féltem, ez itt menten megöl engem, néztem is rögtön a vasvilla után.
Kérdezem tőle, mi a gond.
Üvöltve, káromkodva közölte, hogy egy utolsó szarházi vagyok, aki átverte, becsapta, dögöljek meg, de előbb térítsem meg a kárát.
Én továbbra sem értettem, mi a baja. Ekkor végre elmondta, hogy hazament, megmérte a mézet, és nem két kiló volt, csak másfél.
Na, ekkor elkezdtem nagyon röhögni. Őt persze már rázta az ideg mérgében. Azt gondoltam, itt helyben megüti a guta…
Mondtam neki, hogy nekem van egy kétserpenyős mérlegem, és mindig azt csináltam, hogy mikor megkaptam a túrót, rátettem a mérleg egyik serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem ugyanannyi mézet.
Tehát nem én adtam kevesebbet, és csaptalak be, hanem te akartál átverni engem, édes fiam.
Na, erre a gazdag ficsúr rákvörös lett, szó nélkül eloldalgott.
Persze másnap már az egész falu rajta röhögött. Nem is volt maradása. Eltakarodott vissza Pestre."
Milyen tanulságos ez a történet! Mindig az kiabálja leghangosabban a másikra, hogy hazug, hogy csaló, aki pont a saját becstelenségét akarja takargatni! Sok emberre ráférne, hogy elolvassa ezt a történetet és elgondolkodjon rajta!
Ne felejtsd el megosztani!
