Megosztás3 SUTTYÓ TERRORIZÁLTA A NŐKET A VILLAMOSON, ÁM EKKOR JÖTT EGY APRÓCSKA, VÉKONY, MAGYAR LÁNY…
Egy fiatal lány, Blanka, nem mindennapi esetnek volt szem- és fültanúja:
Egy este, elég későn, hulla fáradtan hazafelé tartottam a melóból, a 4-6-oson. Három felnyírt hajú, atlétás suttyó azzal „szórakozott”, hogy lézeres kulcstartóval világítottak a lányok szemébe.
Egy idő után ez már nem volt nekik elég, és az egyik kis rohadék odament a „kiszemelt” lányhoz, a szemébe világított a lézerrel, és megkérdezte: „jössz d*gni, tündérem?”
Ezt hallva meghűlt bennem a vér!!! A lány ugyanezt érezhette: szegény nem szólt semmit, és a következő megállónál leszállt. Persze a suttyók csak röhögtek, fullra azt hitték, ők a legmenőbb arcok…
Elkezdtem parázni, hogy akkor most biztos én következem.
Sajnos az ösztöneim jól működtek.
Odajött hozzám az egyikük, azzal az ótvar dumával, amivel az előbb a másik lányhoz. Nem néztem rá, csak az ajtót bámultam, ahol le fogok szállni. Csak nyílna már ki! De még sok idő volt a megállóig, mert épp a Petőfi hídon mentünk át.
A suttyó ekkor újrakezdte. Ám nem tudta befejezni, mert egy vékony, kedves arcú lány a védelmemre kelt.
Beállt a srác és közém, és így szólt a csávóhoz:
- „Anyád tudja, hogy még nem vagy otthon?”
- „Látom, kicsi ribi, te is jönni akarsz” - szólt vissza a baromarcú, és a lány melle felé nyúlt….
És akkor váratlan dolog történt! Még most is alig hiszem el! A lány fogta magát, és visszakézből olyat bemosott a srácnak, hogy a kapaszkodó rúd adta a másikat… Óriási csattanás volt :D
Köpni-nyelni nem tudtam, de valószínűleg a srác is sokkolódhatott, mert 10-20 másodpercig szólni se tudott.
Mikor magamhoz tértem a döbbenetből, rémülten néztem körbe, hogy most mi lesz… De a másik két srác is csak lapított…
Azt éreztem, megmenekültem! Hálásan néztem az őrangyalomra, talán még egy halk köszönömöt is rebegtem. Kicsit irigyeltem is a lányt, hogy ahhoz képest, hogy ilyen aprócska és törékeny (talán még 160 centi se volt), milyen bátor.
Bátrabb, mint akármelyik férfi, aki ott volt a közelünkben a villamoson, és nem tett semmit...
Én és az „őrangyalom is” leszálltunk a következőnél, a srácok meg mentek tovább. Talán még most se akarják elhinni, hogy egy kis, törékeny, magyar lány szembe mert szállni velük…
Mi a tanulság? Néha a határozott fellépés is elég a sutyerákok ellen, ne féljünk megvédeni magunkat!
Ne felejtsd el megosztani, hogy másokhoz is eljusson!
Egy este, elég későn, hulla fáradtan hazafelé tartottam a melóból, a 4-6-oson. Három felnyírt hajú, atlétás suttyó azzal „szórakozott”, hogy lézeres kulcstartóval világítottak a lányok szemébe.
Egy idő után ez már nem volt nekik elég, és az egyik kis rohadék odament a „kiszemelt” lányhoz, a szemébe világított a lézerrel, és megkérdezte: „jössz d*gni, tündérem?”
Ezt hallva meghűlt bennem a vér!!! A lány ugyanezt érezhette: szegény nem szólt semmit, és a következő megállónál leszállt. Persze a suttyók csak röhögtek, fullra azt hitték, ők a legmenőbb arcok…
Elkezdtem parázni, hogy akkor most biztos én következem.
Sajnos az ösztöneim jól működtek.
Odajött hozzám az egyikük, azzal az ótvar dumával, amivel az előbb a másik lányhoz. Nem néztem rá, csak az ajtót bámultam, ahol le fogok szállni. Csak nyílna már ki! De még sok idő volt a megállóig, mert épp a Petőfi hídon mentünk át.
A suttyó ekkor újrakezdte. Ám nem tudta befejezni, mert egy vékony, kedves arcú lány a védelmemre kelt.
Beállt a srác és közém, és így szólt a csávóhoz:
- „Anyád tudja, hogy még nem vagy otthon?”
- „Látom, kicsi ribi, te is jönni akarsz” - szólt vissza a baromarcú, és a lány melle felé nyúlt….
És akkor váratlan dolog történt! Még most is alig hiszem el! A lány fogta magát, és visszakézből olyat bemosott a srácnak, hogy a kapaszkodó rúd adta a másikat… Óriási csattanás volt :D
Köpni-nyelni nem tudtam, de valószínűleg a srác is sokkolódhatott, mert 10-20 másodpercig szólni se tudott.
Mikor magamhoz tértem a döbbenetből, rémülten néztem körbe, hogy most mi lesz… De a másik két srác is csak lapított…
Azt éreztem, megmenekültem! Hálásan néztem az őrangyalomra, talán még egy halk köszönömöt is rebegtem. Kicsit irigyeltem is a lányt, hogy ahhoz képest, hogy ilyen aprócska és törékeny (talán még 160 centi se volt), milyen bátor.
Bátrabb, mint akármelyik férfi, aki ott volt a közelünkben a villamoson, és nem tett semmit...
Én és az „őrangyalom is” leszálltunk a következőnél, a srácok meg mentek tovább. Talán még most se akarják elhinni, hogy egy kis, törékeny, magyar lány szembe mert szállni velük…
Mi a tanulság? Néha a határozott fellépés is elég a sutyerákok ellen, ne féljünk megvédeni magunkat!
Ne felejtsd el megosztani, hogy másokhoz is eljusson!
