Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!
Fazekas Anna
Gondolatok, +1:
1. Nem tőled függ, milyennek születsz. Mi fák is sokfélék vagyunk. A fűz szomorúnak tűnhet, a tölgy erősnek, a juhar büszkének – de mindeniknek megvannak saját képességei és mind egyedülálló a maga módján. Tanuld meg használni saját képességeidet, és mindig tanulj újakat.

2. Találd meg belső energiádat és erődet. Mi ezt télen használjuk, amikor a hó és a fagy lenyomja ágainkat.

3. Légy rugalmas. Ha egy fa dacosan állna, letörnének ágai; ezért mindig engedünk a szél erejének, majd megerősödve egyenesedünk vissza.

4. Örvendj az esőnek. Új sarjakat növeszt, általa pedig a Nap sugarát is jobban értékeled majd.

5. Nincsen csúnya fa, csak szemek, melyek anélkül néznek, hogy látnának.

6. Fejlődj saját ritmusodban, élvezd a növekedésed útjának minden pillanatát. Mi fák, nem nézzük irigykedve a nagyobbat vagy az erősebbet. Minden nap, minden kibomlott levél örömmel tölt el.

7. Vegyél egy keveset mások aggodalmaiból és borúságaiból, alakítsd pozitív energiákká és úgy add vissza nekik. Mint egy lehelet oxigént.

8. Semmi sem tart örökké. Mindig nőnek új ágak és új levelek, ezért nem könnyezünk minden elsárgult levélért, hanem annak örülünk, amink van.

9. Az erős gyökerek azok, amelyek mindig segítenek. Ne felejtsd el, honnan indultál és mit tanultál fejlődésed ösvényén.

10. Néha nehéznek és szomorúnak tűnhet az élet. Ne add fel azokban a pillanatokban sem! Bármilyen kegyetlennek is tűnjön a vihar, a gyökereid erősek és hamarosan újra gyönyörködhetsz a napsugarakban.

11. Légy hálás minden nap. Egy fa sosem feledi ezt. Valahányszor felkel a nap, ha gyerekek játszanak körülötte, ha a madarak magas ágai közt menedékre lelve dalolnak, a fák köszönetképpen kivirágoznak.

12. Hagyd a félelmeid! Ha a fák félnének, csak öreg és fonnyadt leveleik volnának – de van bátorságuk elengedni őket és másokat fogadni helyettük.

13. Ne aggódj folyton. A nehéz, nyomasztó tél után eljön majd a tavasz. Mindig.

14. Szeress! Nálunk mindenki egyformán méltó a szeretetre. Mindannyiunkban ott van valami, ami egyedivé tesz, fajtól, színtől és gyökerektől függetlenül. Mindenkivel megosztjuk szeretetünket, gyönyörű erdőket, parkokat és tereket formálunk – melyeket lehet, hogy a gondok szemüvegén keresztül te sem láttál eddig.

15. Nem csak a te valóságod az egyetlen létező – hallgasd meg mások igazságait is. Egy fa nem állíthatja, hogy „Minden levél kizárólag csak zöld lehet!”, mert akkor megtagadna megannyi csodálatos fajt, melyek levelei piros, narancs és sok más színben pompázik.

16. Az Univerzum bőséget jelent. Egy fa sosem kérdi, vajon jön még meleg? Vajon túlélem a hideget? Hogyan nőnek majd vissza leveleim? – tudja, hogy ezeket a dolgokat a természet megadja neki.

17. Csak a jelen pillanat a tiéd. Legyen az boldog vagy fájdalmas, élvezd, mert soha többé nem tér vissza.

18. Hagyj fel az olyan gondolatokkal, hogy a dolgok nehezek. A fa nem mondja, hogy Nem tudok kivirágozni. Idén nem akarok teremni. Túl nehéz, fájdalmas és kényelmetlen! Egyszerűen csak megteszi, hittel, könnyedén.

19. Ne várd a boldogságot, csak éld meg! Egyetlen fa sem mondja, hogy boldogabb lenne, ha 5 méterrel arrább állna és 20 centivel magasabb lenne. Azért, mert megértjük, hogy most is boldogok lehetünk, ott ahol vagyunk és azzal, amink van.

20. Mindig fölfele törekedj, de örülj annak, amit most csinálsz. Mindig lesz, amit tanulnod és lesz még, amit megvalósíts, hogy ezáltal nagyobb, erősebb és szebb lehess.

21. Ne másokhoz hasonlítsd magad. Nem számít, ha némely piros levelű fák tetszenek egyes embereknek. Én más faj vagyok, és idén olyan szépek a leveleim, mint még soha – nyers zöldek.

22. Hagyd, hogy megöleljenek. Így kaphatsz egy darabka szeretetet és energiát, ugyanezt pedig te is továbbíthatod. Vagy bármi mást, amit szeretnél.

23. Az igazi erő a sebezhetőségben rejlik. Ha nem is mindig egyértelmű, de egyetlen fa sem tökéletes. Néha az emberek bántanak, néha megfáradunk az ágainkra telepedő hó alatt, vagy egyszerűen csak meghajlott a törzsünk imitt-amott. Ezeket nem rejtjük el. Merünk sebezhetőek és kopárak lenni.

24. Adj értéket az emberek életének, saját lényed által. Engem örömmel tölt el, ha az emberek megpihennek az árnyékomban. Egy barátom is van, az akác, aki csodálattal figyeli az ágait melankolikusan kémlelő szerelmes párt.

25. Vedd észre, hogy minden levél a zöld más és más árnyalataiban játszik. Ha körülnézel magad körül és látni tudod az apró különbségeket, az életed megváltozik.

26. Csodáld a környezeted. Nekünk is életre kelnek a csodálat levelei, ha egy-egy szép, boldog és bátor embert látunk.

27. Legyen hited! Ha a természet annyira tökéletes és gazdag tud lenni, hogy is fordul meg a fejedben, hogy te más lennél?

28. Bocsáss meg. Ha néha haragszom is az emberekre, amiért rombolják a természetet és eldobják a hulladékot, tudom, hogy erős tudok maradni és ők nem tudnak többet ennél. Mégis, te, mint ember, változtathatsz ezen. Bocsáss meg, majd döntsd el, hogyan tudsz továbbra eszerint cselekedni az életed minden területén.

29. Vállald a felelősséget! Mit oldok meg azzal, ha a tikkasztó nyarat vagy a tél fagyát hibáztatom? Arra koncentrálj csak, amit te is befolyásolni tudsz.

30. Mindig a most a legmegfelelőbb pillanat! Ne várjuk állandóan a megfelelő évszakot, teremtsük meg mi a megfelelő pillanatot. Élj ebben a tudatban és ne halogass. Neked emberként még több lehetőséged van.

31. Hagyd a múltat. Nekem abszurdnak tűnik, hogy egy fa fájlalóan gondoljon vissza 2008 kemény fagyos telére ahelyett, hogy az idei tavasznak örvendezne.

32. Légy mindig önmagad, ne bújj maszkok mögé. Láttál már olyan fát, amelyik más fajnak álcázza magát, csak, hogy szebb legyen? Erre semmi szükség nincsen. Ugyanis olyan embereket kell magadhoz vonzz, akik valódi éneddel rezonálnak.

33. Csak addig légy önző, amíg megkapod az ajándékozás erejét. Ősszel, mikor táncolunk a nagy szélben, az emberek nem szeretnek mellettünk lenni. A viharban félnek, hogy rájuk dőlünk. Hogyha pedig egyenesen állnánk csak a kedvükért, akkor kettétörnénk. Meg kell értened, hogy néha el kell üldöznünk benneteket, hogy később majd mással megajándékozhassunk titeket.

34. Ne bosszankodj másnak a gyengeségén, mert ő a te tükröd. Van egy barátom, aki egy tó mellett áll. Nem igazán tökéletes, horgas a törzse, kevéske levele van és girhesek az ágai. Mindezt pedig látja a tó vizében, de sosem hallottam őt azon panaszkodni, hogy milyen csúnya a tó tükre.

35. Nézz magadba. Mulatságos, ahogyan ti, emberek, olyan kapukat próbáltok nyitogatni, amelyek csak belülről nyílnak. Ha nem úgy fest az életed, ahogyan szeretnéd, akkor nézz magadba, vizsgáld meg addigi meggyőződéseidet. Ha rossz almát terem a fa, nem az almán kell változtatni, hanem a gyökerét kell megöntözni.

36. Nem tudom, mondták-e már neked, hogy mi fák, a tiszta nyári melegben elraktározzuk magunkban az energiát a téli időszakra. Lehet, hogy jó ötlet lenne, ha te is hosszú távra hoznál döntéseket.

37. Bátorkodj csillogtatni értékeidet. Nem fáj az, ha nőnek a leveleink, épp ellenkezőleg. Az egy ünnep.

38. Bármennyire is sötét legyen, nézz fel. Mindig lesznek csillagok, amelyek megvilágosítsák utadat. És soha, soha nem vagy egyedül.

39. Szépítsd meg mások életét anélkül, hogy valamit várnál cserébe. Hallottad már egy fától is, hogy „adósom vagy!”?

40. Élvezd a napsütést, de ne maradj mindig a komfortzónában. Ne a széltől várd, hogy előre mozdítson. Úgyis csak saját magad által fejlődhetsz.

41. Merj nagyot kívánni. Sokszor, amikor látjuk az égbolton a Holdat, felé ágaskodunk. Lehet, hogy soha nem foguk odáig érni – vagy lehet, hogy mégis. Bárhogy is legyen, valami szép vár mindannyiunkra. Nektek is így van: az élet megjutalmazza a bátor embereket.

42. Nem az számít, hány éves vagy, hanem az, hogy mennyi élet van az éveidben. Ugyanígy, a tapasztalat sem az öregségben, hanem a megtanult leckékben rejlik. Bármikor felvirágozhatsz, függetlenül attól, hányadik születésnapodat ünnepled.

43. Ne kérdezgesd, hogy van-e élet a halál után. Az a fontos, hogy mennyi élet volt a halál előtt. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy élhessünk, és, hogy amíg itt vagyunk titeket megajándékozhassunk.

44. A fáknak nincs szükségük elismerésre és dicséretre ahhoz, hogy szépnek tartsák magukat. Az lenne a csúcs, ha vitatkoznánk egymással és kérnénk más fákat, hogy dicsérjék szépségünket, leveleinket és tökéletes törzsünket. Nézz a tükörbe egyedül és találd meg magadban azt, amit szeretsz. Ne ítéld el magad. Csodálatos vagy!

45. Hallgass zenét. A fák is szeretik a zenét. Ha túl nagy a csend, megcirógatjuk leveleinket a természet hangjaival. Ez örömet és megnyugvást ad. Nyisd ki az ablakod korán reggel és rájössz, miről beszélek.

46. Bármi is történjen, akárhányszor sérülj meg, omolj össze vagy csalódj az életben, ne feledd, hogy nem veszítettél értékedből és elég erős vagy ahhoz, hogy tovább növekedj. Vagy azt akarod mondani, hogy a tavalyi szél miatt meggörbültem kicsit és már én sem vagyok erős és tökéletes?

47. Egy nap megpihent egy fiatal a törzsemhez dőlve. Olvasott. Egyik gondolat magával ragadott: „Egy fa minden levelének van egy angyala, aki azt mondja: – Nőjj! Nőjj!”. Milyen szerencsés vagyok! Te elgondolkoztál már azon, milyen angyalok vannak a te életedben?

48. Légy türelmes. Néha évekbe telhet, hogy elérd az áhított magasságot – de biztos lehetsz benne, hogy megéri várni.

49. Adj. Nem kell arrogánsnak, merevnek és megingathatatlannak tűnni. A tölgy azért olyan erős, mert megosztja energiáját. Segítsd te is azokat az embereket, akik utadba kerülnek.

50. Szeresd az életet. Az élet pedig a legszebb ajándékokat tárja eléd. Még a vihar közepén is feltűnhet egy madár, egy ember… vagy egy hullócsillag.

Egyed Zsuzsanna