Életem egyik legszebb ajándéka...

A testvérem vagy, életem egyik legszebb ajándéka.

Lehet, hogy nem tudok veled mindennap találkozni, és a kezedet sem tudom mindig fogni.
De a gondolataimból és a szívemből, soha nem foglak elengedni.
Szeretni foglak örökké, és szívemben mindig lesz helyed.

Ha te mégis megbántasz engem, akkor megharagszom rád, de az nem tarthat örökké.

Miért nem?

Nagyon egyszerű, mert a testvérem vagy. Vér a véremből.
Lehet, hogy én foglak megbántani. De kérlek te is bocsáss meg nekem.
Ne haragudj rám, bármit is vétettem ellened. Gondolj arra, hogy a testvéred vagyok.
És valójában nem akarhattam neked rosszat. Hiszen tudod, vér vagy a véremből...

Lehet, hogy nem mondtam még ki neked soha, de szeretlek....
Gondolatok, +1:
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.