Dvihallyné Oszuskó Sarolta: Nagyszülők...

Minden nagyszülő várja,
Mikor jön az unokája.
Kit szeret és dédelget,
Na és persze kényeztet.

Boldog ő ha rá vigyázhat,
Vele együtt sétálgathat,
Vagy vidáman labdáznak,
Netán strandon úszkálnak.

Kitalál a nagyi mindent,
Unokája legyen elégedett.
Jöjjön mindig örömmel,
Ne hisztizve könnyekkel.

Kis kezével megsimogat,
Mosolyával elkápráztat.
Kacagása megbabonáz,
Egész lénye csupa varázs.

Nagyszülő és unoka,
Kapcsolatuk egy csoda!
Egész más az alapja,
Mint gyermekével valaha.
Dvihallyné Oszuskó Sarolta
Gondolatok, +1:
Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,

Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.

Az én anyám olyan mint mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...

Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...