MegosztásAranyosi Ervin: Halottaknak napján
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
Gondolatok, +1:
Meg kell tanulni valamit... Elhagyni azt a helyet, ahol számodra már nem nyílik ajtó. Ahol bezárultak a lehetőségek, ahol véget ért valami. Meg kell tanulni elfogadni a szót: vége. Ennyi volt. Ízlelgesd. Tudom, keserű. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Szedd össze magad, és ha megsirattad a tetves múltat, egyenes derékkal menj, és nyisd ki az újabb ajtót. Nem foglak hitegetni. Senki nem fogja a kezed, azon az ajtón egyedül kell belépned. És tudod mit? Nagyon valószínű, hogy az ajtón túl senki sem vár. Nehéz lesz. Nagyon. Egy ideig.
Meg kell tanulni valamit... Elhagyni azt a helyet, ahol számodra már nem nyílik ajtó. Ahol bezárultak a lehetőségek, ahol véget ért valami. Meg kell tanulni elfogadni a szót: vége. Ennyi volt. Ízlelgesd. Tudom, keserű. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Szedd össze magad, és ha megsirattad a tetves múltat, egyenes derékkal menj, és nyisd ki az újabb ajtót. Nem foglak hitegetni. Senki nem fogja a kezed, azon az ajtón egyedül kell belépned. És tudod mit? Nagyon valószínű, hogy az ajtón túl senki sem vár. Nehéz lesz. Nagyon. Egy ideig.
