Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
Gondolatok, +1:
A testvérem vagy, életem egyik legszebb ajándéka.

Lehet, hogy nem tudok veled mindennap találkozni, és a kezedet sem tudom mindig fogni.
De a gondolataimból és a szívemből, soha nem foglak elengedni.
Szeretni foglak örökké, és szívemben mindig lesz helyed.

Ha te mégis megbántasz engem, akkor megharagszom rád, de az nem tarthat örökké.

Miért nem?

Nagyon egyszerű, mert a testvérem vagy. Vér a véremből.
Lehet, hogy én foglak megbántani. De kérlek te is bocsáss meg nekem.
Ne haragudj rám, bármit is vétettem ellened. Gondolj arra, hogy a testvéred vagyok.
És valójában nem akarhattam neked rosszat. Hiszen tudod, vér vagy a véremből...

Lehet, hogy nem mondtam még ki neked soha, de szeretlek....