MegosztásKINEVETTE EGY NŐ A SZÍNES HAJÚ, ÁPOLÓKÉNT DOLGOZÓ LÁNYT. A LÁNY VÁLASZA? ZSENIÁLIS!
Egy nővérként dolgozó fiatal lány szivárvány színűre festett hajjal ment be az egyik üzletbe, ahol a pénztárosnőnek nem tetszett, amit látott a lány fején, és hangot is adott a véleményének.
“Mikor lejárt a műszakom, beléptem az egyik szupermarketbe, mert be kellett vásárolnom. Mikor a pénztárhoz értem, az alkalmazott ránézett a köpenyemen lévő kitűzőre, amin a nevem szerepelt, majd megkérdezte:
– És amúgy mit dolgozol?
– Egészségügyi asszisztens vagyok – válaszoltam.
– Meglep, hogy megengedték, hogy kórházban dolgozzál. A betegeknek mi a véleményük a hajadról?
Ezután még odaszólt a sorban álló, idősebb nőhöz, és attól is megkérdezte:
– Maga mit gondol ennek a lánynak a hajáról?
A néni rám mosolygott, és azt mondta:
– Drágám, semmi bajom a hajszíneddel, én csak annyit tudok magamról, hogy nem festetnék ilyen hajat magamnak – közölte kedvesen.
A pénztárosnő nem elégedett meg a válasszal, ezért folytatta a megalázásomat.
– Nem tudom, hogy hogy vehettek fel egy kórházba ilyen hajjal. Még egy gyorsétterem pincérjének sem szabadna így kinéznie – mormogta magában.
Nekem erről a véleményem a következő: Nem emlékszem arra, hogy a hajszínem bármiben is befolyásolt volna a munkám elvégzésében, netán egy betegem életének a megmentésében. A tetoválásaim sem gátoltak meg abban, hogy megfogjam egy síró Alzheimeres-kórban szenvedő beteg kezét, akinek az emlékeit a betegség kitörölte. A piercingjeim a füleimben sem akadályoztak abban, hogy végighallgassam a haldokló betegeim utolsó kívánságait. A nyelvemben lévő piercing sem gátolt meg abban, hogy biztató szavakkal tartsam a hitet egy súlyos betegségben szenvedő páciensben, vagy annak hozzátartozóiban.
Ezért kérem, hogy magyarázza el nekem valaki, hogy a külsőm alapján miért is ne lennék megfelelő az asszisztensi munkára, amikor szeretem amit csinálok, mert szívből teszem mindezt, és miért ne tudnám elvégezni a feladatkörömet, csak mert kicsit eltérő a külsőm, mint az emberek többségének?”
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
“Mikor lejárt a műszakom, beléptem az egyik szupermarketbe, mert be kellett vásárolnom. Mikor a pénztárhoz értem, az alkalmazott ránézett a köpenyemen lévő kitűzőre, amin a nevem szerepelt, majd megkérdezte:
– És amúgy mit dolgozol?
– Egészségügyi asszisztens vagyok – válaszoltam.
– Meglep, hogy megengedték, hogy kórházban dolgozzál. A betegeknek mi a véleményük a hajadról?
Ezután még odaszólt a sorban álló, idősebb nőhöz, és attól is megkérdezte:
– Maga mit gondol ennek a lánynak a hajáról?
A néni rám mosolygott, és azt mondta:
– Drágám, semmi bajom a hajszíneddel, én csak annyit tudok magamról, hogy nem festetnék ilyen hajat magamnak – közölte kedvesen.
A pénztárosnő nem elégedett meg a válasszal, ezért folytatta a megalázásomat.
– Nem tudom, hogy hogy vehettek fel egy kórházba ilyen hajjal. Még egy gyorsétterem pincérjének sem szabadna így kinéznie – mormogta magában.
Nekem erről a véleményem a következő: Nem emlékszem arra, hogy a hajszínem bármiben is befolyásolt volna a munkám elvégzésében, netán egy betegem életének a megmentésében. A tetoválásaim sem gátoltak meg abban, hogy megfogjam egy síró Alzheimeres-kórban szenvedő beteg kezét, akinek az emlékeit a betegség kitörölte. A piercingjeim a füleimben sem akadályoztak abban, hogy végighallgassam a haldokló betegeim utolsó kívánságait. A nyelvemben lévő piercing sem gátolt meg abban, hogy biztató szavakkal tartsam a hitet egy súlyos betegségben szenvedő páciensben, vagy annak hozzátartozóiban.
Ezért kérem, hogy magyarázza el nekem valaki, hogy a külsőm alapján miért is ne lennék megfelelő az asszisztensi munkára, amikor szeretem amit csinálok, mert szívből teszem mindezt, és miért ne tudnám elvégezni a feladatkörömet, csak mert kicsit eltérő a külsőm, mint az emberek többségének?”
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
