Megosztás“Életre szóló leckét kaptam édesanyámtól!” – Ezt a cikket mindenkinek el kell olvasnia!
Mikor kicsi voltam, édesanyám feltett egy kérdést, de nem tudtam helyesen válaszolni rá. Anyám azt kérdezte, hogy szerintem melyik a legfontosabb testrészünk. Az első válaszol az volt, hogy a fül, mivel ezzel hall az ember, és anélkül nagyon nehéz lenne az élet. Édesanyám azt mondta, hogy nem igaz, mivel sok hallássérült ember van, és viszonylag képes jól boldogulni a hétköznapokban.
“Még van időd, hogy töprengj a helyes válaszon.” – mondta. Pár év után azt feleltem, hogy szerintem a szem a legfontosabb szerv, mert enélkül nem látnánk semmit.
“Helytelen.” – mondta anyám, majd hozzátette: “Sok vak ember él közöttünk, és képesek ellátni magukat.” A következő években mind rossz válaszokat adtam.
Egy nap váratlanul meghalt a nagypapa. Mindenkit megviselt a halála, mindenki sírt, még édesapám is, ekkor láttam őt életemben először sírni. Ez a pillanat jól megmaradt az emlékezetemben.
Ekkor anyám rám nézet, és megkérdezte: “Drágám, tudod már, hogy melyik a legfontosabb testrész egy emberen?”
Könnyes szemekkel ránéztem, ő meg azt mondta: “Eddig a válaszaid helytelenek voltak, de úgy gondolom, hogy most elérkezett az ideje annak, hogy elmondjam a helyes választ.”
A szemembe nézett, és könnycseppek gurultak végig az arcán.
“Édesem, a legfontosabb testrész a váll, mert azon tudja kisírni magát egy számodra nagyon fontos ember! Mindenkinek szüksége van egy társra, barátra, akinek a vállán kisírhatja magát, akihez odabújhat, és megnyugodhat. Remélem te is kapsz majd egy ilyen párt az életben” – mondta.
Ezt egy életre megtanultam. A legfontosabb az, hogy segítsünk azoknak az embereknek, akik nehéz helyzetbe jutottak. Álljunk melléjük, és támogassuk őket. Ha ezt megtesszük, sosem fogják elfelejteni. A barátok olyanok mint a csillagok: nem mindig látszanak, de tudjuk, hogy mindig ott vannak, ha szükségünk van rájuk.
“Még van időd, hogy töprengj a helyes válaszon.” – mondta. Pár év után azt feleltem, hogy szerintem a szem a legfontosabb szerv, mert enélkül nem látnánk semmit.
“Helytelen.” – mondta anyám, majd hozzátette: “Sok vak ember él közöttünk, és képesek ellátni magukat.” A következő években mind rossz válaszokat adtam.
Egy nap váratlanul meghalt a nagypapa. Mindenkit megviselt a halála, mindenki sírt, még édesapám is, ekkor láttam őt életemben először sírni. Ez a pillanat jól megmaradt az emlékezetemben.
Ekkor anyám rám nézet, és megkérdezte: “Drágám, tudod már, hogy melyik a legfontosabb testrész egy emberen?”
Könnyes szemekkel ránéztem, ő meg azt mondta: “Eddig a válaszaid helytelenek voltak, de úgy gondolom, hogy most elérkezett az ideje annak, hogy elmondjam a helyes választ.”
A szemembe nézett, és könnycseppek gurultak végig az arcán.
“Édesem, a legfontosabb testrész a váll, mert azon tudja kisírni magát egy számodra nagyon fontos ember! Mindenkinek szüksége van egy társra, barátra, akinek a vállán kisírhatja magát, akihez odabújhat, és megnyugodhat. Remélem te is kapsz majd egy ilyen párt az életben” – mondta.
Ezt egy életre megtanultam. A legfontosabb az, hogy segítsünk azoknak az embereknek, akik nehéz helyzetbe jutottak. Álljunk melléjük, és támogassuk őket. Ha ezt megtesszük, sosem fogják elfelejteni. A barátok olyanok mint a csillagok: nem mindig látszanak, de tudjuk, hogy mindig ott vannak, ha szükségünk van rájuk.
