Megosztás"DE HELYETTE INKÁBB CSAK TARTOTTALAK" - GYEREKÉNEK VALLOTT AZ ÉDESANYA, AZ EGÉSZ VILÁG ZOKOG A SZAVAIN
Regan Long híres, közkedvelt blogger, nagyszerű feleség, író, nem mellesleg négy gyönyörű gyermek büszke édesanyja sokakat megríkatott legutóbbi bejegyzésével.
A szívszorító vallomás pár nap alatt több százezer kedvelést kapott a közösségi oldalakon, és ez nem is csoda! Az édesanyák valószínűleg teljesen egyetértenek majd a szavaival!
„Ma majdnem elfogyott a türelmem, a tűrőképességem határán táncoltam. Csak arra tudtam gondolni, hogy mindössze néhány percem van magamra, és hogy ez semmire sem elég.
Amikor megláttam, hogy a mellkasomon fekve elaludtál, egyértelmű és könnyű választásnak tűnt, hogy mozdulatlan maradok és tartalak, ahelyett, hogy megcsinálnám azt a rengeteg dolgot, ami vár rám.
Ki akartam szedni a mosogatógépből az edényeket, és ki akartam dobni azokat az ételmaradékokat, amik a konyhai mosogatóban összegyűltek.
De helyette inkább csak tartottalak.
Össze akartam hajtogatni a ruhákat, amik már napok óta ott porosodtak a szárítóban. És ki akartam mosni a szennyest, ami az éjszaka során benedvesedett.
De helyette inkább csak tartottalak.
Meg akartam ejteni azt a két perces zuhanyzást, amire általában időm van, és elterveztem, hogy ha szerencsém lesz, meg tudom szárítani a hajamat, és egy kis sminket is fel tudok dobni.
De helyette inkább csak tartottalak.
Válaszolni akartam néhány munkahelyi e-mailre, és visszahívni azokat, akiknek a telefonját nem tudtam felvenni az elmúlt 72 órában.
De helyette inkább csak tartottalak.
Fel akartam porszívózni azokat az apró morzsákat, amiket szétszórtál a nappaliban és a lépcsőkön, és össze akartam szedni, meg akartam tisztítani azokat a játékokat, amiket a lakás összes pontjára széthordtál.
De helyette inkább csak tartottalak.
Meg akartam vacsorázni, és el akartam olvasni azokat a leveleket, amik már hétfő óta a konyhapulton hevernek.
De helyette inkább csak tartottalak.
Fel akartalak vinni az emeletre, és be akartalak fektetni az ágyadba, mert biztos voltam benne, hogy nem fogsz közben felébredni. Talán kényelmesebben éreznéd magad, ha a saját kis helyeden lennél?
De helyette inkább csak tartottalak.
Ahogy néztem a kis lábaidat (...), eszembe jutott: olyan, mintha csak tegnap lett volna, hogy a pocakomban voltál. Az apró lélegzetvételeid és a kezeid tökéletesen beburkoltak (...). Rájöttem, hogy most semmit nem tudok elintézni azok közül, amiket el kellene. Megtaláltam a nyugalmat, a békét és az elégedettséget, csak azért, mert hoztam egy döntést: azt, hogy inkább csak tartalak."
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
A szívszorító vallomás pár nap alatt több százezer kedvelést kapott a közösségi oldalakon, és ez nem is csoda! Az édesanyák valószínűleg teljesen egyetértenek majd a szavaival!
„Ma majdnem elfogyott a türelmem, a tűrőképességem határán táncoltam. Csak arra tudtam gondolni, hogy mindössze néhány percem van magamra, és hogy ez semmire sem elég.
Amikor megláttam, hogy a mellkasomon fekve elaludtál, egyértelmű és könnyű választásnak tűnt, hogy mozdulatlan maradok és tartalak, ahelyett, hogy megcsinálnám azt a rengeteg dolgot, ami vár rám.
Ki akartam szedni a mosogatógépből az edényeket, és ki akartam dobni azokat az ételmaradékokat, amik a konyhai mosogatóban összegyűltek.
De helyette inkább csak tartottalak.
Össze akartam hajtogatni a ruhákat, amik már napok óta ott porosodtak a szárítóban. És ki akartam mosni a szennyest, ami az éjszaka során benedvesedett.
De helyette inkább csak tartottalak.
Meg akartam ejteni azt a két perces zuhanyzást, amire általában időm van, és elterveztem, hogy ha szerencsém lesz, meg tudom szárítani a hajamat, és egy kis sminket is fel tudok dobni.
De helyette inkább csak tartottalak.
Válaszolni akartam néhány munkahelyi e-mailre, és visszahívni azokat, akiknek a telefonját nem tudtam felvenni az elmúlt 72 órában.
De helyette inkább csak tartottalak.
Fel akartam porszívózni azokat az apró morzsákat, amiket szétszórtál a nappaliban és a lépcsőkön, és össze akartam szedni, meg akartam tisztítani azokat a játékokat, amiket a lakás összes pontjára széthordtál.
De helyette inkább csak tartottalak.
Meg akartam vacsorázni, és el akartam olvasni azokat a leveleket, amik már hétfő óta a konyhapulton hevernek.
De helyette inkább csak tartottalak.
Fel akartalak vinni az emeletre, és be akartalak fektetni az ágyadba, mert biztos voltam benne, hogy nem fogsz közben felébredni. Talán kényelmesebben éreznéd magad, ha a saját kis helyeden lennél?
De helyette inkább csak tartottalak.
Ahogy néztem a kis lábaidat (...), eszembe jutott: olyan, mintha csak tegnap lett volna, hogy a pocakomban voltál. Az apró lélegzetvételeid és a kezeid tökéletesen beburkoltak (...). Rájöttem, hogy most semmit nem tudok elintézni azok közül, amiket el kellene. Megtaláltam a nyugalmat, a békét és az elégedettséget, csak azért, mert hoztam egy döntést: azt, hogy inkább csak tartalak."
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
