Megosztás
Van pár olyan dolog amitől a nők egyszerűen megőrülnek, amit nem lehet huzamosabb ideig elviselni. Mégis a férfiak nap mint nap elkövetik ezeket a hibákat a nőkkel szemben.
A nők utálják:
• Ha nem egyenrangú félként kezeli őket a párjuk.
• Ha a pasi meg van róla győződve, hogy ő hűséget fogadott, nem pedig vakságot.
• Ha a pasi a saját anyját hozza fel jó példaként egy vitás helyzetben.
• Ha egy férj, nem veszi ki a részét a gyereknevelésből.
• Ha a pasi nem ügyel úgy a megjelenésére, mint a kapcsolat kezdetén.
Ezek a dolgok bosszantják a nőket egy párkapcsolatban, de egy nő részére a legszörnyűbb ha a pasi szellent, és azt még úgy csinálja, hogy mindenkinek jusson az illatból.
Ezek azok a dolgok, amiktől szenvednek a nők világszerte.
A nők utálják:
• Ha nem egyenrangú félként kezeli őket a párjuk.
• Ha a pasi meg van róla győződve, hogy ő hűséget fogadott, nem pedig vakságot.
• Ha a pasi a saját anyját hozza fel jó példaként egy vitás helyzetben.
• Ha egy férj, nem veszi ki a részét a gyereknevelésből.
• Ha a pasi nem ügyel úgy a megjelenésére, mint a kapcsolat kezdetén.
Ezek a dolgok bosszantják a nőket egy párkapcsolatban, de egy nő részére a legszörnyűbb ha a pasi szellent, és azt még úgy csinálja, hogy mindenkinek jusson az illatból.
Ezek azok a dolgok, amiktől szenvednek a nők világszerte.
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
