MegosztásEgy magányos anya szavai…
Mikor magányosan és öregen fájó szívvel gyermekét várja.
Megszültelek és neveltelek,
de mégis könnyes az én szemem.
Mert magányosan élem öreg napjaim, és nem hallok mást, csak a csend hangjait.
De ha majd egyszer nem leszek Drága Gyermekem.
Akkor fogsz majd hiányolni engemet.
De addig míg én itt vagyok, várom, hogy az ajtón bekopogj.
Megszültelek és neveltelek,
de mégis könnyes az én szemem.
Mert magányosan élem öreg napjaim, és nem hallok mást, csak a csend hangjait.
De ha majd egyszer nem leszek Drága Gyermekem.
Akkor fogsz majd hiányolni engemet.
De addig míg én itt vagyok, várom, hogy az ajtón bekopogj.
