Csípős, ketchupos, pikáns csirkecombok zöldséges krumpliágyon.

Egyre többször fordul elő konyhánkban ez a fajta kaja. Előkerül a nagyobb sütőtál, de most kisebb testvére is jelentkezett a feladatra. Szükség is volt rá, mert nejem bevásárolt, és nem a megszokott létszámra. Drága anyósom kórházban van, és úgy tűnik már a jobbulás útjára lépett, és hála az Istennek, az étvágya is majdnem a régi. Időnként már éhes is. Jobbulást Mama!
Hasonló kaját készített Párom, mint amit legutóbb a születésnapomra, és azóta többször frissítette. Most a 6.0 verziónál jár, és bejött neki.
Mindenkinek ízlett, aki kóstolta. Mivel kétféle kaját csinált, mindkét tálban kicsit más ízesítéssel, a kisebb tömegűt enyhébb, a nagyobbat erőteljesebb verzióval jellemezhetném. Magyarul: a nagyobb tálban sült cucc, némileg csípősebb volt, legnagyobb örömömre. A másikból vitt a Mamának, mert a gyenge gyomrának így esett jól. Azért egyik sem volt annyira csípős, sőt én még tettem volna rá egy kis csilit. Így is jól esett, bár semmibe sem tellett volna elővenni a bekészített csili őrlőt, a nyári terméssel a potrohában.
Ha már a gép elé ültem, leírom, hogyan készült.

Hozzávalók:

8 db csirkecomb,
só, őrölt bors,
1 kanál ketchup,
2 kanál étolaj,
1 teáskanál őrölt pirospaprika,
3 kiló krumpli,
5 db. sárgarépa,
3 db petrezselyem gyökér,
8 gerezd fokhagyma,
1 nagy fej hagyma.

Elkészítés

A csirkecombokat az ízeknél kettévágtuk, az összekevert gyors páccal bekentük. A zöldségeket megtisztítottuk, a krumplit feldaraboltuk, a répát és a gyökeret felkarikáztuk. A zöldségféléket elosztottuk a két tálban, enyhén megsóztuk, feldarabolt hagymát, fokhagymát tettünk a tetejére, a csirkecombokat bőrével felfelé is ráfektettük, majd a nagyobb tálban lévőket külön adag csilipehellyel bővebben megszórtuk. A kisebb tálban, füstölt paprikát használtunk. Lefóliázva sült 20 percig, majd nejem bekapcsolta a vízforralót, ami kiverte a biztosítékot. Ezután mérgében levette a fóliát, és kicsit rápirított a tetejére.

A lényeg, a lényeg: csodaszép aranybarna réteg keletkezett a combokon, a zöldség kellő mennyiségű levet engedett, ami hűlés után rögtön kocsonyásodni is kezdett. Én ekkor rohantam meg másodszor a tálat, és ráhajtottam a zselatinos lében állomásozó zöldségre!
Mint bizonyára észrevette a nyájas olvasó, hogy szinte végig felséges többest használtam, ugyanis nálunk nincs önálló munka. Ha mással nem, én azzal járulok hozzá a közös sikerhez, hogy végigfotózom a munkát, majd megírom róla a beszámolót. Ez is nagyon fontos, mivel így őrzöm meg a recepteket a jövendő generációnak, utódainknak, ezzel hozzájárulva a jövendő nemzedék gasztonómiai neveléséhez!