Almás pecsenye ínycsiklandóan ünnepi fogás. Fázisfotókkal lépésről lépésre

Egy nagyon finom, ünnepi fogásnak is beillő étel receptje következik. Eredetileg sertéskarajból készül az almás pecsenye, de akár csirkéből, pulykából is elkészíthető. Én most a gyorsaság jegyében csirkemellet használtam. Bacon fanatikusok figyeljetek! ;-)

Hozzávalók:

2 db csirkemell vagy egy kb. 1 kg-os sovány rövidkaraj
1-2 db alma
grillfűszer
kb. 25 dkg baconszalonna
1 nagy fej vöröshagyma

Elkészítés:

Ezt a férjemmel első közös Karácsonyunkkor alkottam meg, és ahogy nézem a mostanra már ütött kopott papírt amire akkoriban a receptet firkantottam, most igencsak eltértem az ott leírtaktól. Sebaj, azért itt olvasható mindkét verzióban.

Szóval ha karajunk van, ha csirkemellünk, lényeg hogy a húst rostjaira merőlegesen kb. fél centis közökben behasítjuk. A vágatokat mustárral bedörzsöljük és vékony almaszeleteket csúsztatunk mindegyikbe.



Utána a karajt/csirkét kívülről sóval, grillfűszerrel bedörzsöljük, mézzel megkenjük. Az eredeti recept alapján a tűzálló tálat kell kibélelni szalonnaszeletekkel, azokra vöröshagymakarikákat kell szórni, és erre az ágyra fektetni a karajt. Ezután vissza kell hajtani a szalonnaszeleteket, hogy betakarja a husit. Mivel nekem nem egy darab egész húsom volt, hanem több kisebb, így én ezeket egyenként csomagoltam be baconbe.



Lefektettem a pipiciciket egymás mellé egy kizsírozott tálba. Aztán hanyagul rájuk dobáltam némi lilahagymát a vöröshagyma helyett. Nem nézett ki rosszul így sem!



Na de azért megsülve az igazi! :-) Nem kell sok idő a csirkének, elég volt közepes lángon kb. 30 perc. Persze alufóliával letakarva, hogy jól bent maradjanak a tálban az ízek-illatok! A karajnak ennél több idő kell, úgy nagyjából 1 órán át is elsülöget, de nem szabad felügyelet nélkül hagyni! Ha néha bekukkantunk a fólia alá, és látjuk, hogy elfőtte a saját levét, akkor öntsünk kevés forró vizet alá, és toljuk vissza a sütőbe, míg meg nem puhul. Ellenőrizzük úgy, hogy beleszúrunk egy hegyes kést!



A csirke kevésbé bajos ilyen tekintetben, mert a mellehúsa extra gyorsan megpuhul, sőt nem is szabad sokáig sütni, hogy ki ne száradjon. (Ez egyébként a karajra is igaz, úgyhogy csak óvatosan!)

Szerintem a krumplipüré kiváló hozzá, bár én az egészség jegyében zsályás sütőtökpürével tálaltam, aminek a receptjére már nem emlékszem, valahol a neten bányásztam. :-)

A csirkét kisebb méreténél fogva nem lehet valami dekoratívan szeletelni, de a karajnál próbáljuk meg úgy, hogy minden szelet közepébe alma kerüljön. A karajos verzió esetén ha a hagymás levet tésztaszűrőn átnyomkodjuk, akkor kapunk egy kellemes kis öntetet a burgonyapürénkhez! :-)

Jó étvágyat!