MegosztásAz indigó gyermek, aki még a tudósokat is megdöbbentette!
Boris Kipriyanovich, vagy ahogyan a családja szólítja, Boriszka, 1996. január 11-én született, jelenleg az oroszországi Volgográd régióhoz tartozó Zhirinovsk nevű városban él. Édesanyja bőrgyógyász, apja tartalékos katona.
A kis Borisz már csecsemőkora óta feltűnést keltett. Sőt, már a születésekor is valami “furcsa” volt tapasztalható, hiszen az édesanya beszámolója szerint nem voltak fájdalmai, úgy hozta világra kisfiát, aki nagyon ritkán sírt, és sosem volt beteg. Már 15 napos korában tartani tudta a fejét, ami más babának csak több hónap után sikerül. Négy hónapos volt, mikor kimondta az első szót, ami a “baba” volt, hét hónaposan megalkotta első mondatát: “Kérek egy szöget”, mondta, miután meglátta a falban lévő szöget.
Alig múlt másfél éves, Boriszka már képes volt folyékonyan elolvasni az újságok címeit, később már színekkel festett, és az aranysárgáról megállapította, hogy ez az emberi energia színe.
Óvodába járt, mikor lótuszülésbe ült és a Marsbéli civilizációról kezdett beszélni. Akkor is megijesztette szüleit, amikor fel tudta sorolni a naprendszer bolygóit, de a galaxisok neveit is ismerte. Pár év múlva egy idegent állított meg az utcán, megkérve arra, hogy ne drogozzon többé, de szólt idegen férfiaknak is, hogy ne bántsák a feleségeiket.
5 éves korában egy Proserpina nevű bolygóról kezdett beszélni, amely több százezer évvel ezelőtt tűnt el, de az ott élőknek sikerült az ötödik dimenzióba teleportálniuk magukat, amit a kisfiú “párhuzamos világként” tart számon. Boriszka elmondása szerint abban az időben a Marson élt, és figyelemmel kísérte az eseményeket, megemlítve azt is, hogy Proserpina bolygóján élő gyerekek közül, sokan a Földre kerültek.
A kisfiú azt is elmesélte, hogy a Marson jelenleg van élet, csak az ott élők nem oxigént, hanem a speciális gázt lélegeznek és a bolygó mélyén élnek, valamint egyáltalán nem öregszenek.
Borisz megemlítette, hogy amikor a Marson élt, egy űrhajóval ellátogatott a Földre, ekkor találkozott a Lemúr Civilizációval, akik azért tűntek el a Földről, mert spirituális szempontból nem tudtak, nem is akartak fejlődni, ezért a Föld egysége kettészakadt, megbomlott, a pusztulásba taszítva őket.
A kisfiú a Maya civilizációról is szót ejtett, kiemelve, hogy ha az emberiség követné a naptárkő útmutatásait, új lehetőségek, dimenziók nyílhatnának meg előttük.
Borisz hisz abban is, hogy el kell jönniük az indigógyerekeknek a Földre, hogy jelentős változásokat hozzanak a földi emberek életében, kiegészítve az ősi tudást, hitet, amivel egykor a földlakók is rendelkeztek. A kisfiú szerint már köztünk vannak az indigógyerekek, és már érezhető is a tevékenységük, mert átalakulóban vannak a Föld mágneses pólusai.
Boriszt magántanárok tanították, mert az iskolában mindig kijavította a pedagógusokat, ezért egyáltalán nem volt könnyű, átlagosnak semmiképp sem nevezhető gyerekkora.
A kis Borisz már csecsemőkora óta feltűnést keltett. Sőt, már a születésekor is valami “furcsa” volt tapasztalható, hiszen az édesanya beszámolója szerint nem voltak fájdalmai, úgy hozta világra kisfiát, aki nagyon ritkán sírt, és sosem volt beteg. Már 15 napos korában tartani tudta a fejét, ami más babának csak több hónap után sikerül. Négy hónapos volt, mikor kimondta az első szót, ami a “baba” volt, hét hónaposan megalkotta első mondatát: “Kérek egy szöget”, mondta, miután meglátta a falban lévő szöget.
Alig múlt másfél éves, Boriszka már képes volt folyékonyan elolvasni az újságok címeit, később már színekkel festett, és az aranysárgáról megállapította, hogy ez az emberi energia színe.
Óvodába járt, mikor lótuszülésbe ült és a Marsbéli civilizációról kezdett beszélni. Akkor is megijesztette szüleit, amikor fel tudta sorolni a naprendszer bolygóit, de a galaxisok neveit is ismerte. Pár év múlva egy idegent állított meg az utcán, megkérve arra, hogy ne drogozzon többé, de szólt idegen férfiaknak is, hogy ne bántsák a feleségeiket.
5 éves korában egy Proserpina nevű bolygóról kezdett beszélni, amely több százezer évvel ezelőtt tűnt el, de az ott élőknek sikerült az ötödik dimenzióba teleportálniuk magukat, amit a kisfiú “párhuzamos világként” tart számon. Boriszka elmondása szerint abban az időben a Marson élt, és figyelemmel kísérte az eseményeket, megemlítve azt is, hogy Proserpina bolygóján élő gyerekek közül, sokan a Földre kerültek.
A kisfiú azt is elmesélte, hogy a Marson jelenleg van élet, csak az ott élők nem oxigént, hanem a speciális gázt lélegeznek és a bolygó mélyén élnek, valamint egyáltalán nem öregszenek.
Borisz megemlítette, hogy amikor a Marson élt, egy űrhajóval ellátogatott a Földre, ekkor találkozott a Lemúr Civilizációval, akik azért tűntek el a Földről, mert spirituális szempontból nem tudtak, nem is akartak fejlődni, ezért a Föld egysége kettészakadt, megbomlott, a pusztulásba taszítva őket.
A kisfiú a Maya civilizációról is szót ejtett, kiemelve, hogy ha az emberiség követné a naptárkő útmutatásait, új lehetőségek, dimenziók nyílhatnának meg előttük.
Borisz hisz abban is, hogy el kell jönniük az indigógyerekeknek a Földre, hogy jelentős változásokat hozzanak a földi emberek életében, kiegészítve az ősi tudást, hitet, amivel egykor a földlakók is rendelkeztek. A kisfiú szerint már köztünk vannak az indigógyerekek, és már érezhető is a tevékenységük, mert átalakulóban vannak a Föld mágneses pólusai.
Boriszt magántanárok tanították, mert az iskolában mindig kijavította a pedagógusokat, ezért egyáltalán nem volt könnyű, átlagosnak semmiképp sem nevezhető gyerekkora.
