Megosztás
Sokak szerint az orrszőr gusztustalan. Kevesen tudják, de minél szőrösebb az orrlyukunk, annál jobban tudjuk szűrni a levegőben lévő porszemeket, és más egyéb szennyeződéseket.
Ezért kifejezetten csak azokat a szőrszálakat kell rövidebbre vágni amik kilógnak. Nem szabad olyan orrszőr nyírót használni amivel teljesen le lehet kopaszítani az orrlyukat.
Bár manapság a reklámokban ezeket az orrszőr nyíró gépeket ajánlgatják, és azt mutatják be milyen egyszerű a használata. Mégis elgondolkoztató, hogy ezek a szőrszálaknak fontos szerepük van a levegő szűrésében. Már csak azért is fontos meghagyni, mivel sajnos egyre szennyezettebb a levegő.
Ha hasznosnak találta a cikket, kérem támogassa egy megosztással.
Ezért kifejezetten csak azokat a szőrszálakat kell rövidebbre vágni amik kilógnak. Nem szabad olyan orrszőr nyírót használni amivel teljesen le lehet kopaszítani az orrlyukat.
Bár manapság a reklámokban ezeket az orrszőr nyíró gépeket ajánlgatják, és azt mutatják be milyen egyszerű a használata. Mégis elgondolkoztató, hogy ezek a szőrszálaknak fontos szerepük van a levegő szűrésében. Már csak azért is fontos meghagyni, mivel sajnos egyre szennyezettebb a levegő.
Ha hasznosnak találta a cikket, kérem támogassa egy megosztással.
Gondolatok, +1:
Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
