Megosztás
Emlékszel még a régi megbízható jó kis Camping biciklire?
Te kaptál olyat gyerekkorodba és vajon milyen színű volt?
Talán azon tanultál meg biciklizni apukáddal, vagy anyukáddal, miközben egy botot erősítve az ülésed mögött órákon át tologatott, majd egyszer csak elengedett és láss csodát, meg tanultál biciklizni.
Mikor már magabiztosan ment a kerekezés te próbálkoztál kéz nélkül, majd fog nélkül? Emlékszel még, hogy könnyebben vagy nehezebben ment a kerekezés elsajátítása és vajon mennyi bőrt húztál le a könyöködről, vagy a térdedről jobb esetben.
Mostanában biciklizel még, és ha igen még meg van neked ez a remekmű a garázsban, vagy fáskamrában?
Vagy már a mai modern dolgokkal ellátott szuper biciklit tekered örült sebességgel?
Gyermekeidnek meséltél arról milyen biciklid volt régen, vagy barátaidnak a kalandjaidról a kedvenc bicikliddel, hogy milyen dolgok történtek veletek?
Te adtál nevet esetleg, drága agyon strapált, mindig hűséges biciklidnek, vagy annyiszor volt defekted, hogy nem is gondolkoztál rajta mérgedben?
És édesanyád aggódó arcára még emlékszel, amikor elkerekeztél és szegény azon aggódott, hogy ne hogy megint ess egy hatalmasat.
Nyomj egy lájkot, ha neked is volt.
Te kaptál olyat gyerekkorodba és vajon milyen színű volt?
Talán azon tanultál meg biciklizni apukáddal, vagy anyukáddal, miközben egy botot erősítve az ülésed mögött órákon át tologatott, majd egyszer csak elengedett és láss csodát, meg tanultál biciklizni.
Mikor már magabiztosan ment a kerekezés te próbálkoztál kéz nélkül, majd fog nélkül? Emlékszel még, hogy könnyebben vagy nehezebben ment a kerekezés elsajátítása és vajon mennyi bőrt húztál le a könyöködről, vagy a térdedről jobb esetben.
Mostanában biciklizel még, és ha igen még meg van neked ez a remekmű a garázsban, vagy fáskamrában?
Vagy már a mai modern dolgokkal ellátott szuper biciklit tekered örült sebességgel?
Gyermekeidnek meséltél arról milyen biciklid volt régen, vagy barátaidnak a kalandjaidról a kedvenc bicikliddel, hogy milyen dolgok történtek veletek?
Te adtál nevet esetleg, drága agyon strapált, mindig hűséges biciklidnek, vagy annyiszor volt defekted, hogy nem is gondolkoztál rajta mérgedben?
És édesanyád aggódó arcára még emlékszel, amikor elkerekeztél és szegény azon aggódott, hogy ne hogy megint ess egy hatalmasat.
Nyomj egy lájkot, ha neked is volt.
Gondolatok, +1:
Coelho szerint nem léteznek győztesek és vesztesek, csak életszakaszok vannak, amelyeken át kell esnünk.
Mikor egy falevél lehull, mert jön a tél, akkor ez azt jelenti, hogy a hideg, fagyos idő győzedelmeskedett felette?
A fa azt mondja a levélnek: “Ez az élet körforgása. Lehet úgy gondolod, hogy ősszel meghalsz, de közben mindvégig bennem élsz. Az életem neked köszönhetem, mert rajtad keresztül tudok lélegezni. Hála neked, az utazó embernek árnyékot tudok biztosítani, hogy legyen ahová behúzódjon a forróság elől.”
Az a férfi, aki képes felmászni a Föld legmagasabb hegyére, hogy úgy érezze, hogy ő van a világ tetején, és meglátja a felhőket maga körül, vesztessé válik, mert még valami nála is magasabban van? Az ember így gondolkodik: “Most nem én vagyok a legmagasabban, de változni fog az idő, mikor semmi sem lesz a felettem.”
Az a fiatal, akivel nemrég szakított a szerelme, le lett győzve? Ez a fiatal mondhatja a következőt: “Egy nap ismét beköszönt az életemben a szerelem, boldogabb, harmonikusabb lesz az életem, mint amilyen a volt párommal lett volna.”
Ősszel a tél kezd erőre kapni, hatalma egyre nő, a hideg ereje egyre fokozódik, de pár hónappal később megadja magát a tavasznak, aki felvirágoztatja a tájat.
A nyár azt szeretné, hogy forró, hosszú nappalai örökké nyaldossák a városokat, a dombokat, az emberek vállait, mert úgy gondolja, hogy a meleg jót tesz mindennek. De a végén el kell fogadni az ősz beköszöntét, aki nyugalmat, pihenést hoz a földre, annak lakóira.
Az élet ciklikus körforgás, nincsenek vesztesek, nincsenek győztesek, csak szakaszok vannak, amelyeken átmegyünk, amelyeket megtapasztalunk. Ha ezt megértjük, szabad emberek leszünk, képesek az elfogadásra. A természet folyamatosan, körkörösen ugyanazt az utat járja be. Tanuljunk Tőle.
Coelho szerint nem léteznek győztesek és vesztesek, csak életszakaszok vannak, amelyeken át kell esnünk.
Mikor egy falevél lehull, mert jön a tél, akkor ez azt jelenti, hogy a hideg, fagyos idő győzedelmeskedett felette?
A fa azt mondja a levélnek: “Ez az élet körforgása. Lehet úgy gondolod, hogy ősszel meghalsz, de közben mindvégig bennem élsz. Az életem neked köszönhetem, mert rajtad keresztül tudok lélegezni. Hála neked, az utazó embernek árnyékot tudok biztosítani, hogy legyen ahová behúzódjon a forróság elől.”
Az a férfi, aki képes felmászni a Föld legmagasabb hegyére, hogy úgy érezze, hogy ő van a világ tetején, és meglátja a felhőket maga körül, vesztessé válik, mert még valami nála is magasabban van? Az ember így gondolkodik: “Most nem én vagyok a legmagasabban, de változni fog az idő, mikor semmi sem lesz a felettem.”
Az a fiatal, akivel nemrég szakított a szerelme, le lett győzve? Ez a fiatal mondhatja a következőt: “Egy nap ismét beköszönt az életemben a szerelem, boldogabb, harmonikusabb lesz az életem, mint amilyen a volt párommal lett volna.”
Ősszel a tél kezd erőre kapni, hatalma egyre nő, a hideg ereje egyre fokozódik, de pár hónappal később megadja magát a tavasznak, aki felvirágoztatja a tájat.
A nyár azt szeretné, hogy forró, hosszú nappalai örökké nyaldossák a városokat, a dombokat, az emberek vállait, mert úgy gondolja, hogy a meleg jót tesz mindennek. De a végén el kell fogadni az ősz beköszöntét, aki nyugalmat, pihenést hoz a földre, annak lakóira.
Az élet ciklikus körforgás, nincsenek vesztesek, nincsenek győztesek, csak szakaszok vannak, amelyeken átmegyünk, amelyeket megtapasztalunk. Ha ezt megértjük, szabad emberek leszünk, képesek az elfogadásra. A természet folyamatosan, körkörösen ugyanazt az utat járja be. Tanuljunk Tőle.
