Megosztás
Sokak szerint az orrszőr gusztustalan. Kevesen tudják, de minél szőrösebb az orrlyukunk, annál jobban tudjuk szűrni a levegőben lévő porszemeket, és más egyéb szennyeződéseket.
Ezért kifejezetten csak azokat a szőrszálakat kell rövidebbre vágni amik kilógnak. Nem szabad olyan orrszőr nyírót használni amivel teljesen le lehet kopaszítani az orrlyukat.
Bár manapság a reklámokban ezeket az orrszőr nyíró gépeket ajánlgatják, és azt mutatják be milyen egyszerű a használata. Mégis elgondolkoztató, hogy ezek a szőrszálaknak fontos szerepük van a levegő szűrésében. Már csak azért is fontos meghagyni, mivel sajnos egyre szennyezettebb a levegő.
Ha hasznosnak találta a cikket, kérem támogassa egy megosztással.
Ezért kifejezetten csak azokat a szőrszálakat kell rövidebbre vágni amik kilógnak. Nem szabad olyan orrszőr nyírót használni amivel teljesen le lehet kopaszítani az orrlyukat.
Bár manapság a reklámokban ezeket az orrszőr nyíró gépeket ajánlgatják, és azt mutatják be milyen egyszerű a használata. Mégis elgondolkoztató, hogy ezek a szőrszálaknak fontos szerepük van a levegő szűrésében. Már csak azért is fontos meghagyni, mivel sajnos egyre szennyezettebb a levegő.
Ha hasznosnak találta a cikket, kérem támogassa egy megosztással.
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
