Emlékszel még?

Igaz, akkoriban nekünk gyerekeknek nem volt túl sokféle jégkrém ami közül választhattunk, de talán nem is kellett. Hiszen nekünk ott volt Leó jégkrém ami bár csak pár ízesítésben volt kapható, mégis imádtuk. Nem kellett sokat gondolkozni nekünk gyerekeknek azon, hogy milyet válasszunk, azt választottuk amilyen volt, és az akkor úgy jó is volt. Imádtuk. Ha épp vanília-csoki volt kapható a boltban akkor azt szerettük, ha puncs vanília akkor pedig azt.

Valójában akkoriban az élet is ilyen egyszerű volt. Ha volt pénzünk vettünk magunknak édességet, ha nemvolt, akkor pedig nem. Ennyi, és ezzel meg is volt oldva a dolog.

Az biztos, hogy ha mi, gyerekek kaptunk egy jégkrémet akkor annak nem volt ideje megolvadnia.
Sőt a műanyag pohárkából az utolsó csepp jégkémet is kivarázsoltuk az ujjunkkal, vagy ha pálcikás jégkrémet kaptunk, akkor ha elfogyott a jégkém a pálcikát még úgy üresen is órákig nyalogattuk.

Még ma is jó érzéssel tölt el, ha rágondolok milyen jó ízűen tudtuk enni ezeket a jégkrémeket a nyári szünetben. Gyermekkorunk kedvence volt, emlékszel?
Viccek, +1:
Egy asszony az éjszaka közepén arra ébred, hogy nincs mellette az ágyban a férje.
Felkel, kimegy a hálószobából, és látja, hogy a férfi ott ül a konyhaasztalnál egy üveg Whisky mellett és bánatos arccal bámulja a falat.
Kortyol egyet a poharából, majd kitöröl egy könnycseppet a szeméből.
- Mi baj van, drágám? Miért nem alszol ilyen késő éjjel? – kérdezi a feleség.
A férj felnéz:
- Emlékszel, amikor elkezdtünk járni, és még csak 18 éves voltál?
- Igen, emlékszem.
- És arra, amikor az apád rajtakapott minket a kocsija hátsó ülésén?
A nő leereszkedik a férje mellé egy székre:
- Igen, édesem, erre is emlékszem.
- Aztán a fejemhez nyomott egy fegyvert és azt mondta: Vagy elveszed a lányomat, vagy gondoskodom róla, hogy 30 évre börtönbe kerülj!
- Igen, rémlik valami. – feleli halkan az asszony.
- Na, hát éppen ma szabadulnék!