Megosztás
Emlékeztek milyen gyönyörű mesék voltak régebben? Milyen jó volt akkor gyereknek lenni, mikor még a kis Vuk, Süsü, és az ilyen szép mesék mentek a tévében a gyerekeknek. Jó volt az, amikor még a mese valóban mese volt, nem pedig olyan, mint amik mostanában láthatóak a tévében.
Ilyen szép és szívszorító volt a kis Vuk története is. Ezeken a szép meséken nőttünk fel és talán nyugodt szívvel mondhatom, sokat tanultunk is belőlük. Mert ezek a mesék még a szépre és a jóra nevelték a gyerekeket. Elgondolkoztató ugye? Mekkorát változott a világ.
Nyomj egy lájkot, ha te is nézted.
Ilyen szép és szívszorító volt a kis Vuk története is. Ezeken a szép meséken nőttünk fel és talán nyugodt szívvel mondhatom, sokat tanultunk is belőlük. Mert ezek a mesék még a szépre és a jóra nevelték a gyerekeket. Elgondolkoztató ugye? Mekkorát változott a világ.
Nyomj egy lájkot, ha te is nézted.
Gondolatok, +1:
Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi.
Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...
Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük,
hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk.
Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak... a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni,
mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.
Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi.
Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...
Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük,
hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk.
Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak... a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni,
mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.
