Megosztás
Nagyon egyszerűen te is gyönyörű tisztává varázsolhatod a fürdőszobádat pár perc alatt. Nem kell hozzá semmi más, csak egy nagyobb üveg kóla, ami lehet bármilyen márkájú.
Egyszerűen csak öntsük le kólával a penészes felületet, majd várjunk legalább tíz percet. Ezután egy törlőronggyal csak töröljük le a szennyeződést.
Ha nem sikerült elsőre megtisztítani, akkor ismételjük meg még egyszer. A kóla feloldja a gombás szennyeződést, nekünk csak le kell törölni.
Sőt! Ahol kólával tisztítottuk meg a felületet, ott jó ideig nem várható, hogy ismét megtelepszik a gomba vagy a penész.
Sokkal jobb, mintha valamilyen vegyszerrel takarítanál, és azt lélegeznéd be.
Valamint csak pár perc kell hozzá!
Oszd meg, ha hasznosnak találtad ezt a cikket!
Egyszerűen csak öntsük le kólával a penészes felületet, majd várjunk legalább tíz percet. Ezután egy törlőronggyal csak töröljük le a szennyeződést.
Ha nem sikerült elsőre megtisztítani, akkor ismételjük meg még egyszer. A kóla feloldja a gombás szennyeződést, nekünk csak le kell törölni.
Sőt! Ahol kólával tisztítottuk meg a felületet, ott jó ideig nem várható, hogy ismét megtelepszik a gomba vagy a penész.
Sokkal jobb, mintha valamilyen vegyszerrel takarítanál, és azt lélegeznéd be.
Valamint csak pár perc kell hozzá!
Oszd meg, ha hasznosnak találtad ezt a cikket!
Gondolatok, +1:
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
