Megosztás
Emlékszel még a régi megbízható jó kis Camping biciklire?
Te kaptál olyat gyerekkorodba és vajon milyen színű volt?
Talán azon tanultál meg biciklizni apukáddal, vagy anyukáddal, miközben egy botot erősítve az ülésed mögött órákon át tologatott, majd egyszer csak elengedett és láss csodát, meg tanultál biciklizni.
Mikor már magabiztosan ment a kerekezés te próbálkoztál kéz nélkül, majd fog nélkül? Emlékszel még, hogy könnyebben vagy nehezebben ment a kerekezés elsajátítása és vajon mennyi bőrt húztál le a könyöködről, vagy a térdedről jobb esetben.
Mostanában biciklizel még, és ha igen még meg van neked ez a remekmű a garázsban, vagy fáskamrában?
Vagy már a mai modern dolgokkal ellátott szuper biciklit tekered örült sebességgel?
Gyermekeidnek meséltél arról milyen biciklid volt régen, vagy barátaidnak a kalandjaidról a kedvenc bicikliddel, hogy milyen dolgok történtek veletek?
Te adtál nevet esetleg, drága agyon strapált, mindig hűséges biciklidnek, vagy annyiszor volt defekted, hogy nem is gondolkoztál rajta mérgedben?
És édesanyád aggódó arcára még emlékszel, amikor elkerekeztél és szegény azon aggódott, hogy ne hogy megint ess egy hatalmasat.
Nyomj egy lájkot, ha neked is volt.
Te kaptál olyat gyerekkorodba és vajon milyen színű volt?
Talán azon tanultál meg biciklizni apukáddal, vagy anyukáddal, miközben egy botot erősítve az ülésed mögött órákon át tologatott, majd egyszer csak elengedett és láss csodát, meg tanultál biciklizni.
Mikor már magabiztosan ment a kerekezés te próbálkoztál kéz nélkül, majd fog nélkül? Emlékszel még, hogy könnyebben vagy nehezebben ment a kerekezés elsajátítása és vajon mennyi bőrt húztál le a könyöködről, vagy a térdedről jobb esetben.
Mostanában biciklizel még, és ha igen még meg van neked ez a remekmű a garázsban, vagy fáskamrában?
Vagy már a mai modern dolgokkal ellátott szuper biciklit tekered örült sebességgel?
Gyermekeidnek meséltél arról milyen biciklid volt régen, vagy barátaidnak a kalandjaidról a kedvenc bicikliddel, hogy milyen dolgok történtek veletek?
Te adtál nevet esetleg, drága agyon strapált, mindig hűséges biciklidnek, vagy annyiszor volt defekted, hogy nem is gondolkoztál rajta mérgedben?
És édesanyád aggódó arcára még emlékszel, amikor elkerekeztél és szegény azon aggódott, hogy ne hogy megint ess egy hatalmasat.
Nyomj egy lájkot, ha neked is volt.
Gondolatok, +1:
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
