Megosztás
Emlékszem amikor még kisgyerek voltam és néztem a dédikét, ahogy sürög - forog a konyhában és készíti vele a barátfülét. Igen persze nem mindenhol barátfülének hívják az országban...
A házi szilvalekvár mennyei ízét sem pótolja semmi más, mint ahogy azt a derelyét sem, amit dédike készített.
Hiába van meg a recept soha nem lesz ugyanolyan finom, mint az a derelye, amiben egy egész élet munkája és szeretete benne van.
Neki még nem volt terhes hajnalban felkelni és hipp - hopp sütni egyet.
A szeretet vezérelte... Valószínűleg attól volt annyira finom... Az íze most is a számban van...
A házi szilvalekvár mennyei ízét sem pótolja semmi más, mint ahogy azt a derelyét sem, amit dédike készített.
Hiába van meg a recept soha nem lesz ugyanolyan finom, mint az a derelye, amiben egy egész élet munkája és szeretete benne van.
Neki még nem volt terhes hajnalban felkelni és hipp - hopp sütni egyet.
A szeretet vezérelte... Valószínűleg attól volt annyira finom... Az íze most is a számban van...
Gondolatok, +1:
Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.
Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.
