Megosztás
Emlékeztek milyen gyönyörű mesék voltak régebben? Milyen jó volt akkor gyereknek lenni, mikor még a kis Vuk, Süsü, és az ilyen szép mesék mentek a tévében a gyerekeknek. Jó volt az, amikor még a mese valóban mese volt, nem pedig olyan, mint amik mostanában láthatóak a tévében.
Ilyen szép és szívszorító volt a kis Vuk története is. Ezeken a szép meséken nőttünk fel és talán nyugodt szívvel mondhatom, sokat tanultunk is belőlük. Mert ezek a mesék még a szépre és a jóra nevelték a gyerekeket. Elgondolkoztató ugye? Mekkorát változott a világ.
Nyomj egy lájkot, ha te is nézted.
Ilyen szép és szívszorító volt a kis Vuk története is. Ezeken a szép meséken nőttünk fel és talán nyugodt szívvel mondhatom, sokat tanultunk is belőlük. Mert ezek a mesék még a szépre és a jóra nevelték a gyerekeket. Elgondolkoztató ugye? Mekkorát változott a világ.
Nyomj egy lájkot, ha te is nézted.
Gondolatok, +1:
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te ülj le mellém,
Űlj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te ülj le mellém,
Űlj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
