Ezeket a képregényeket olvastuk...

Havonta jelent meg, és mi alig vártuk, hogy olvashassuk.
Aki kiolvasta, attól kölcsönkértük, és mi is adtunk olyat, amit neki nem volt meg, vagy még nem olvasott ki.

Az iskolában így cserélgettük egymás közt ezeket az újságokat. Szünetben, de volt, hogy órán is olvastuk, amit ha meglátott a tanár akkor bizony elvette. Milyen vicces ugye?
Mit nem adnának a mai tanárok azért, ha a gyerekek olvasnának, nem pedig a telefonjukat nyomkodnák…

Meg volt ennek a képregényeknek a maguk csodálatos kis hangulata. Ez is hozzá tartozik a szép gyerekkori emlékeinkhez.

Oszd meg, ha Te is olvastad.
Gondolatok, +1:
Amikor sokat gondolunk valakire, egy idő után eljutunk hozzá.
Az erős érzések mindig megtalálják azt, aki iránt tápláljuk őket, s ha egy fél világ is választ el, egy-egy villanásra összekapcsolódunk.

Akire szeretettel, szerelemmel gondolsz, annak mindig jelen leszel az életében. Még ha csak pillanatokra is.
Így vagy úgy, a részévé válsz, mert a szereteted áthatol minden anyagon, minden akadályon és beköltözik oda, ahová akarod, hogy tartozzon.

Olykor elkísér valakit, örökké...