De jó is volt ez akkoriban!

Lehet, hogy akkoriban nem volt kapható ilyen sokféle sör, de mégis akkoriban valahogy más volt minden. Valahogy minden jobb és egyszerűbb volt. Nem okozott gondot, hogy ki fizet, ha a haverokkal elmentünk sörözni.
Akkoriban mindenkinek lapult annyi apró a zsebében, hogy bármikor meg tudjon inni egy két sört, és meg tudjon hívni egy két havert is.

Te is emlékszel még ezekre az időkre?
Gondolatok, +1:
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.

Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.

Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.

Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.

Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.

Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.

Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág

Ezek is érdekelhetnek