Megosztás
Amelyik kutya ugat, az nem harap!
A rutinnal rendelkező sofőrök rendkívül toleránsak, elnézőek az ügyetlen autó vezetőkkel szemben.
Míg azok akik nem rendelkeznek kellő rutinnal, vagy sok esetben nem tartják be a KRESZ szabályait, azok hajlamosabbak a „beszólogatásra” vagy mutogatásra.
Érdekes ugye? De mi lehet az oka?
A válasz nagyon egyszerű. Azok a sofőrök, akik rutinosan vezetnek, azok már a kiszámíthatatlan ügyetlen sofőrökre is jobban tudnak figyelni, és kellő rutinjuk van arra is, hogy ne menjenek bele konfliktus helyzetbe. Míg a friss jogsival rendelkezők vagy rutintalan sofőrök, nem érzik magukat biztonságba a kormány mögött ezért sokkal ingerültebben reagálnak minden nem megszokott helyzetre.
De mint tudjuk csak az a kutya ugat, amelyik nem harap…
Oszd meg, ha tetszett a cikk!
A rutinnal rendelkező sofőrök rendkívül toleránsak, elnézőek az ügyetlen autó vezetőkkel szemben.
Míg azok akik nem rendelkeznek kellő rutinnal, vagy sok esetben nem tartják be a KRESZ szabályait, azok hajlamosabbak a „beszólogatásra” vagy mutogatásra.
Érdekes ugye? De mi lehet az oka?
A válasz nagyon egyszerű. Azok a sofőrök, akik rutinosan vezetnek, azok már a kiszámíthatatlan ügyetlen sofőrökre is jobban tudnak figyelni, és kellő rutinjuk van arra is, hogy ne menjenek bele konfliktus helyzetbe. Míg a friss jogsival rendelkezők vagy rutintalan sofőrök, nem érzik magukat biztonságba a kormány mögött ezért sokkal ingerültebben reagálnak minden nem megszokott helyzetre.
De mint tudjuk csak az a kutya ugat, amelyik nem harap…
Oszd meg, ha tetszett a cikk!
Gondolatok, +1:
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
