Régi szép mesék…

De jó volt még nekünk, hogy ilyen csodálatos szép meséken nevelkedhettünk fel. Alig vártuk, hogy elkezdődjön a matiné, szinte még a zenéjét is itt hallom fülemben.

Mazsola és Tádé akiknek kis történeteik még ennyi idő elteltével is megdobogtatják szívünket.

Nyomj egy lájkot, ha Te is nézted őket akkoriban.
Gondolatok, +1:
Meg kell tanulni valamit... Elhagyni azt a helyet, ahol számodra már nem nyílik ajtó. Ahol bezárultak a lehetőségek, ahol véget ért valami. Meg kell tanulni elfogadni a szót: vége. Ennyi volt. Ízlelgesd. Tudom, keserű. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Szedd össze magad, és ha megsirattad a tetves múltat, egyenes derékkal menj, és nyisd ki az újabb ajtót. Nem foglak hitegetni. Senki nem fogja a kezed, azon az ajtón egyedül kell belépned. És tudod mit? Nagyon valószínű, hogy az ajtón túl senki sem vár. Nehéz lesz. Nagyon. Egy ideig.

Ezek is érdekelhetnek