Megosztás
Ki tudná elfelejteni kedvenc jó és rossz fiúinkat, akik között mindig dúlt a családi háború.
Vajon neked melyik karakter állt a szívedhez közel?
A jó képű, Bobby Ewing, vagy a rossz fiú Jockey Ewing aki mindig borsot tört mindenki orra alá?
És ugye a többi szereplő, akik biztosítottak minket minden egyes résznél az izgalmakra.
Nálatok is családi programnak minősült a Dallas sorozat nézése minden nap?
Te vártad már, hogy elkezdődjön vagy azt vártad, hogy mikor lesz végre vége ennek a szenvedésnek és ne kelljen nézni már tovább.
Vagy a családdal izgultál, hogy mi fog történni és közben arra gondoltál soha ne érjen véget a műsor mert végre együtt van mindenki aki a számodra fontos.
Te melyik karakter lettél volna a filmben, és vajon ha meg hallod, hogy Dallas sorozat milyen gondolatok kavarognak benned?
Ugyan megpróbálták folytatni a sorozatot,de nem sikerült úgy, ahogy szerették volna, vagy neked erről esetleg más a véleményed?
A régi idők folytathatatlan tökéletesen megírt és eljátszott sorozatává vált a legtöbb ember számára.
Nyomj egy lájkot, ha te is szeretted!
Vajon neked melyik karakter állt a szívedhez közel?
A jó képű, Bobby Ewing, vagy a rossz fiú Jockey Ewing aki mindig borsot tört mindenki orra alá?
És ugye a többi szereplő, akik biztosítottak minket minden egyes résznél az izgalmakra.
Nálatok is családi programnak minősült a Dallas sorozat nézése minden nap?
Te vártad már, hogy elkezdődjön vagy azt vártad, hogy mikor lesz végre vége ennek a szenvedésnek és ne kelljen nézni már tovább.
Vagy a családdal izgultál, hogy mi fog történni és közben arra gondoltál soha ne érjen véget a műsor mert végre együtt van mindenki aki a számodra fontos.
Te melyik karakter lettél volna a filmben, és vajon ha meg hallod, hogy Dallas sorozat milyen gondolatok kavarognak benned?
Ugyan megpróbálták folytatni a sorozatot,de nem sikerült úgy, ahogy szerették volna, vagy neked erről esetleg más a véleményed?
A régi idők folytathatatlan tökéletesen megírt és eljátszott sorozatává vált a legtöbb ember számára.
Nyomj egy lájkot, ha te is szeretted!
Gondolatok, +1:
Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szép szerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.
Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkü hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, mint, hogy ha dolgom volna.
Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket --
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.
Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom -- igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.
Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól
s a krokodilusos tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüreti bálos ördögökön
s bohócos nagy kalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.
Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szép szerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.
Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkü hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, mint, hogy ha dolgom volna.
Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket --
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.
Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom -- igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.
Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól
s a krokodilusos tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüreti bálos ördögökön
s bohócos nagy kalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.
