Emlékszel még rá?

Bizonyára sokunkban él még az a kedves gyermekkori emlék, mikor a lefekvés ideje a TV macihoz volt igazítva. Valljuk meg őszintén a TV maci nagy segítségére volt a 70-es 80-as 90-es években a kisgyermekes szülőknek. Hiszen ez a szerethető kis kedves figura minden este az esti mese előtt összepakolt a szobájában, megfürdött, fogat mosott és lefeküdt az ágyába, hogy megnézhesse az esti mesét. Így mutatva jó példát az akkori gyerekeknek, mindezt úgy hogy észre sem vették a gyerekek, hogy ennek nevelési szándéka volt. Talán jó lenne, ha a mai gyerekek is valami hasonló szerethető műsorokat látnának a televízióban, mint az akkori gyerekek. Hiszen gyermekkori emlékek fogják meghatározni, hogy milyen felnőtt válik belőlünk.
Gondolatok, +1:
Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,
mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.
S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,
jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.

Nagymamám volt ki vigyázta a létem,
mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,
s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,
melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.

Nagymamám volt nékem az álmok otthona,
nappalaim jó tündére, az éjek vándora.
Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,
hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.

Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,
ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,
mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,
kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.

Ezek is érdekelhetnek