Diplomata táska! Neked volt?
Szerettük, pedig nem lehetett sem a hátadra sem pedig a válladra akasztani. Csak kézbe fogni, és ha sok volt a cucc akkor majd leszakadt a kezünk. De nagyon jól lehetett dobálni és csatázni vele.
Emlékszem az én "dipi" táskám olyan sokat volt reptetve, hogy tönkre ment a kapcsa és ezért csak a hónom alatt tudtam vinni. Ha kézbe vittem volna, kinyílt volna.
De a szülők, nagyszülők amikor meglátták csemetéjüket egy diplomata táskával a kezében, majd elolvadtak. Olyan okosnak tűnt ezzel a táskával a gyerek, még akkor is, ha épp olyan buta volt mint a tök. Melyik szülő gondolta volna azt akkoriban, hogy a szép diplomata táskával mi gyerekek micsoda csatákat vívunk az iskolában.
Akkoriban ez volt a divat, menő volt, mert olyan okosnak tűnt a gyerek vele. Pedig ha tudták volna a szülők…
Remélem te is emlékszel még rá!
Szerettük, pedig nem lehetett sem a hátadra sem pedig a válladra akasztani. Csak kézbe fogni, és ha sok volt a cucc akkor majd leszakadt a kezünk. De nagyon jól lehetett dobálni és csatázni vele.
Emlékszem az én "dipi" táskám olyan sokat volt reptetve, hogy tönkre ment a kapcsa és ezért csak a hónom alatt tudtam vinni. Ha kézbe vittem volna, kinyílt volna.
De a szülők, nagyszülők amikor meglátták csemetéjüket egy diplomata táskával a kezében, majd elolvadtak. Olyan okosnak tűnt ezzel a táskával a gyerek, még akkor is, ha épp olyan buta volt mint a tök. Melyik szülő gondolta volna azt akkoriban, hogy a szép diplomata táskával mi gyerekek micsoda csatákat vívunk az iskolában.
Akkoriban ez volt a divat, menő volt, mert olyan okosnak tűnt a gyerek vele. Pedig ha tudták volna a szülők…
Remélem te is emlékszel még rá!
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Megosztás