Megosztás
Nézd meg mi történt!
Vidéken a lakodalmakat többnyire nyáron tartják. Az ilyen igazi nagy lagzikban többnyire mérhetetlen nagy evés ivás megy. Ilyen a kultúránk, ilyen a szokás.
Nem ritka az, hogy valaki egy kicsit többet iszik a kelleténél, vagy hogy valaki többet eszik, mint kéne, hiszen az ilyen lakodalmakban rendkívül jó ételekkel kedveskednek a vendég seregnek.
Sajnos nem mindenki bírja ám a nehéz zsíros ételeket. Hát ez történt egy kedves külföldi vendéggel is, aki a nagy evés ivás után önfeledten táncra perdült, és nem vette észre, hogy sajnos besikeredett a nadrágba az, aminek nem ott lenne a helye. Ezt a pillanatot a szemfüles lakodalmi fogadott fotós meg is örökítette.
Vidéken a lakodalmakat többnyire nyáron tartják. Az ilyen igazi nagy lagzikban többnyire mérhetetlen nagy evés ivás megy. Ilyen a kultúránk, ilyen a szokás.
Nem ritka az, hogy valaki egy kicsit többet iszik a kelleténél, vagy hogy valaki többet eszik, mint kéne, hiszen az ilyen lakodalmakban rendkívül jó ételekkel kedveskednek a vendég seregnek.
Sajnos nem mindenki bírja ám a nehéz zsíros ételeket. Hát ez történt egy kedves külföldi vendéggel is, aki a nagy evés ivás után önfeledten táncra perdült, és nem vette észre, hogy sajnos besikeredett a nadrágba az, aminek nem ott lenne a helye. Ezt a pillanatot a szemfüles lakodalmi fogadott fotós meg is örökítette.
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
