Megosztás
Pattogott a szánkban, és mi gyerekek ezt imádtuk!
Emlékszem, amikor elfogyott, akkor szétszakítottuk a csomagolást és a zacskóból az utolsó kis szemet is kipiszkáltuk.
Ma már nem olyan nagy sláger, de nekünk akkor szinte maga volt a varázslat, hiszen akkoriban még nem voltak ilyen nagy választékban különleges édességek.
Emlékszik még erre valaki?
Emlékszem, amikor elfogyott, akkor szétszakítottuk a csomagolást és a zacskóból az utolsó kis szemet is kipiszkáltuk.
Ma már nem olyan nagy sláger, de nekünk akkor szinte maga volt a varázslat, hiszen akkoriban még nem voltak ilyen nagy választékban különleges édességek.
Emlékszik még erre valaki?
Gondolatok, +1:
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
