Mi még ilyennel játszottunk…

Elég komoly meccseket lehetett játszani, de valahogy mindig veszekedés lett a vége...

Nagyon jó játék volt. Ha elkezdtünk vele játszani, mi fiúk, akkor abból hamarosan nagy hangzavar kerekedet. Hiszen egy focimeccsen mindig hangzavar van, és pattanásig feszült helyzeteket kiabálással lehetett csak csillapítani. Ezt a lányok nem érthették…

Dobj egy lájkot, ha te is játszottál ilyennel.
Gondolatok, +1:
Egész úton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

(Dunavecse, 1844. április.)

Ezek is érdekelhetnek