Megosztás
Van pár olyan dolog amitől a nők egyszerűen megőrülnek, amit nem lehet huzamosabb ideig elviselni. Mégis a férfiak nap mint nap elkövetik ezeket a hibákat a nőkkel szemben.
A nők utálják:
• Ha nem egyenrangú félként kezeli őket a párjuk.
• Ha a pasi meg van róla győződve, hogy ő hűséget fogadott, nem pedig vakságot.
• Ha a pasi a saját anyját hozza fel jó példaként egy vitás helyzetben.
• Ha egy férj, nem veszi ki a részét a gyereknevelésből.
• Ha a pasi nem ügyel úgy a megjelenésére, mint a kapcsolat kezdetén.
Ezek a dolgok bosszantják a nőket egy párkapcsolatban, de egy nő részére a legszörnyűbb ha a pasi szellent, és azt még úgy csinálja, hogy mindenkinek jusson az illatból.
Ezek azok a dolgok, amiktől szenvednek a nők világszerte.
A nők utálják:
• Ha nem egyenrangú félként kezeli őket a párjuk.
• Ha a pasi meg van róla győződve, hogy ő hűséget fogadott, nem pedig vakságot.
• Ha a pasi a saját anyját hozza fel jó példaként egy vitás helyzetben.
• Ha egy férj, nem veszi ki a részét a gyereknevelésből.
• Ha a pasi nem ügyel úgy a megjelenésére, mint a kapcsolat kezdetén.
Ezek a dolgok bosszantják a nőket egy párkapcsolatban, de egy nő részére a legszörnyűbb ha a pasi szellent, és azt még úgy csinálja, hogy mindenkinek jusson az illatból.
Ezek azok a dolgok, amiktől szenvednek a nők világszerte.
Gondolatok, +1:
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön–külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön–külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
