Ütni kellett ha nem működött!

Ha nem működött akkor ütöttük, csapkodtuk, és bírta!
Nem ment szét, pedig az egész család ütötte.
De nagyon szerettük.

Éjszaka ezzel mentünk ki vécére, vagy ha ki kellett menni az udvarra, akkor ezt a zseblámpát vittük.
Ha elemet vagy izzót kellet cserélni benne, akkor még mi gyerekek is meg tudtuk csinálni, de inkább ütöttük, hátha csak az érintkezése rossz.

Emlékszik még erre a zseblámpára valaki?
Dobj egy lájkot, ha nektek is volt!
Gondolatok, +1:
Anyám mosolyában benne volt az élet,
benne volt a küzdés, a tenni akarás,
és benne volt az a mérhetetlen túlélési erő,
mellyel leplezni tudta szíve fájdalmát.

Mert anyám mosolygott akkor is, ha szívét
mélységes mély bánat kínja járta át,
s mosolygott, akkor is, mikor minden reménye
elillanó füstként fellegekbe szállt.

Anyám édes mosolygását hogy feledhetném,
hisz az a mosoly éltet, ha elkeseredem,
és az mutat majd helyes utat azon célirányba,
ahol egykor tárt karokkal átölelhetem.

Ezek is érdekelhetnek