
Nem is csoda, hogy mi mindig éhesek voltunk a suliban. Szünetben futkároztunk, kergetőztünk, persze, hogy megéheztünk. Emlékszem milyen sokáig kellett sorban állni az iskola büféjében, hogy megvehessük az uzsonnát, és inkább kiflit, tejet, zsemlét vettünk, mint valami édességet, vagy szénsavas üdítőt.
Emlékszem szüleimtől 5 forintot kaptam uzsonnapénzként. Az 5 forintos már sokkal nagyobb volt mint az 1-2 forintos és a fillérek, tehát ha volt egy 5 forintos a zsebemben, akkor annak éreztem a súlyát, és az értékét is, mert maradt pár forint, és azt el tudtam tenni. Gyűjtögettem, és szaporodtak ám a forintok.
Főleg, ha iskolabélyeget vettem belőle, akkor meg aztán tényleg vagyonosnak érezhettem magam.
Emlékszel még ezekre a szép időkre?
Emlékszem szüleimtől 5 forintot kaptam uzsonnapénzként. Az 5 forintos már sokkal nagyobb volt mint az 1-2 forintos és a fillérek, tehát ha volt egy 5 forintos a zsebemben, akkor annak éreztem a súlyát, és az értékét is, mert maradt pár forint, és azt el tudtam tenni. Gyűjtögettem, és szaporodtak ám a forintok.
Főleg, ha iskolabélyeget vettem belőle, akkor meg aztán tényleg vagyonosnak érezhettem magam.
Emlékszel még ezekre a szép időkre?
Gondolatok, +1:
Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.
Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.