Emlékszik még valaki ezekre a szép időkre?

Mindig minket, gyerekeket küldtek a boltba szódás patronért.
De nem bántuk, mert a boltba járás egyébként is olyan gyerek munka volt, és a visszajáróból vehettünk magunknak valamit.

Akkoriban pár forintból vehettünk nyalókát, vagy egy kisebb csokit.
Ezért nem bántuk mi, ha menni kellett.
Sőt, olykor a gyerekek még civakodtak is, hogy ki menjen a boltba, vagy néha a testvérek közösen mentek.

A szóda mellé vettünk szörpöt. Emlékszem, milyen jól esett az a habos málnaszörp azokban a nyári melegekben...
Gondolatok, +1:
Ha sírva üvölt benned a fájdalom, akkor is büszkén mond azt, hogy vállalom. Ne tűnjön el örökre a remény, légy kitartó, következetes, kemény. Ember akkor is, ha vérzik a szíved, és akkor is, ha bánatos a lelked. Ha sírva üvölt benned a fájdalom, sohase jelentsd ki azt, hogy feladom!