Ha csak meglátom, érzem az ízét as számban...

Emlékszel még erre a rágóra? A különös íze annyira jellegzetes volt, hogy ennyi év után is emlékszem rá. Gyűjtöttük az autós kártyákat, amik a rágó mellé voltak csomagolva, és olykor 2-3 darabot is bekaptunk egyszerre, hogy minél hamarabb megnézhessük milyen autó van a rágóhoz. Így visszagondolva, elég vicces látvány volt az a sok gyerek aki ott cserélgette a turbó rágós kártyákat, és alig tudtak beszélni mert egyszerre több rágó is volt a szájukban. Milyen érdekes, hogy mennyire tudtunk örülni ennek a rágónak akkoriban.

Te is emlékszel a turbó rágóra?
Gondolatok, +1:
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

Anyu, anyu! Anyu! -
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.