Megosztás
Ki ne emlékezne erre a szerethető gyermekjátékra, ami a 80-as években végigsöpört az egész világon. Kevesen tudják, de Moncsicsinek akkora sikere volt, hogy több gyermekjáték gyártó cég is kutatni kezdte a siker titkát. Természetesen sikertelenül, mert kézzel fogható értelmes magyarázat még a mai napig sincs.
A Moncsicsi 1974-ben látta meg a napvilág Japánban. Olyan nagy sikere lett a japán gyerekek körében, hogy megállíthatatlanul kezdett el terjedni más országokban is. Sőt még az Egyesült Államokban is maga mögé utasította a nagy játék gyártó cégek játékfiguráit. Magyarországra 5-6 éves késéssel érkezett meg a Moncsicsi, de töretlen lendülettel lett közkedvelt a magyar kisgyermekek körében is. Így 80-as évek elejétől hazánk is Moncsicsi lázban égett.
Egyszerűen szerethető volt, és aranyos, talán csak ennyi volt a titok... Neked is volt Moncsicsid?
A Moncsicsi 1974-ben látta meg a napvilág Japánban. Olyan nagy sikere lett a japán gyerekek körében, hogy megállíthatatlanul kezdett el terjedni más országokban is. Sőt még az Egyesült Államokban is maga mögé utasította a nagy játék gyártó cégek játékfiguráit. Magyarországra 5-6 éves késéssel érkezett meg a Moncsicsi, de töretlen lendülettel lett közkedvelt a magyar kisgyermekek körében is. Így 80-as évek elejétől hazánk is Moncsicsi lázban égett.
Egyszerűen szerethető volt, és aranyos, talán csak ennyi volt a titok... Neked is volt Moncsicsid?
Gondolatok, +1:
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
