Sokol rádió!

Borzalmasan csúnya volt, de olyan sok kedves emlék fűződik hozzá, hogy megszerettük.

A legviccesebb az volt, hogy mi hozzágumizott lapos elemmel működtettük. De ami meglepőbb, hogy ezek a rádiók az 1960-as, 1970-es években voltak kaphatók, még a mai napig sok működő képes van belőle. Kíváncsi lennék arra, hogy a napjainkban kapható rádiók, hogy fognak működni 40-50 év múlva.

Ha tetszett neked ez a cikk, oszd meg te is!
Gondolatok, +1:
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

Anyu, anyu! Anyu! -
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Ezek is érdekelhetnek