Megosztás
Ki ne emlékezne erre a szerethető gyermekjátékra, ami a 80-as években végigsöpört az egész világon. Kevesen tudják, de Moncsicsinek akkora sikere volt, hogy több gyermekjáték gyártó cég is kutatni kezdte a siker titkát. Természetesen sikertelenül, mert kézzel fogható értelmes magyarázat még a mai napig sincs.
A Moncsicsi 1974-ben látta meg a napvilág Japánban. Olyan nagy sikere lett a japán gyerekek körében, hogy megállíthatatlanul kezdett el terjedni más országokban is. Sőt még az Egyesült Államokban is maga mögé utasította a nagy játék gyártó cégek játékfiguráit. Magyarországra 5-6 éves késéssel érkezett meg a Moncsicsi, de töretlen lendülettel lett közkedvelt a magyar kisgyermekek körében is. Így 80-as évek elejétől hazánk is Moncsicsi lázban égett.
Egyszerűen szerethető volt, és aranyos, talán csak ennyi volt a titok... Neked is volt Moncsicsid?
A Moncsicsi 1974-ben látta meg a napvilág Japánban. Olyan nagy sikere lett a japán gyerekek körében, hogy megállíthatatlanul kezdett el terjedni más országokban is. Sőt még az Egyesült Államokban is maga mögé utasította a nagy játék gyártó cégek játékfiguráit. Magyarországra 5-6 éves késéssel érkezett meg a Moncsicsi, de töretlen lendülettel lett közkedvelt a magyar kisgyermekek körében is. Így 80-as évek elejétől hazánk is Moncsicsi lázban égett.
Egyszerűen szerethető volt, és aranyos, talán csak ennyi volt a titok... Neked is volt Moncsicsid?
Gondolatok, +1:
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.
De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.
Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.
Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét.
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.
De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.
Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.
Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét.
