Megosztás
A csodálatos természet kincseket rejt szervezetünknek a dinnye magjában.
Kevesen tudják, de tele van olyan tápanyagokkal, amire nagy szüksége van a szervezetnek, ilyen például a B vitamin, fehérje, zsír magnézium és vas.
A dinnyemagok tartalmaznak még folsavat és niacint, ami segít a testünknek csökkenteni a koleszterint, és könnyebben tudjuk az ételt energiává átalakítani, ami számos betegség kockázatát csökkenti.
Sőt főleg az idősebbeknek nagyon hasznos a dinnyemag, mert omega-6 zsírsavakat is tartalmaz, ami köztudottan jó a vérnyomás ingadozássara.
Bár a fáradság ellen is jó, de mégis a legjobban azoknak ajánlják, akik vashiányban szenvednek, hiszen rendkívül magas a görög dinnye magjának a vastartalma.
Ugye nem is gondoltad volna, mennyi minden jó dolgot olvashat az ember.
Ha hasznos ez az információ szerinted, akkor oszd meg, hogy más is megegye a dinnyemagot, a kiköpés helyett!
Kevesen tudják, de tele van olyan tápanyagokkal, amire nagy szüksége van a szervezetnek, ilyen például a B vitamin, fehérje, zsír magnézium és vas.
A dinnyemagok tartalmaznak még folsavat és niacint, ami segít a testünknek csökkenteni a koleszterint, és könnyebben tudjuk az ételt energiává átalakítani, ami számos betegség kockázatát csökkenti.
Sőt főleg az idősebbeknek nagyon hasznos a dinnyemag, mert omega-6 zsírsavakat is tartalmaz, ami köztudottan jó a vérnyomás ingadozássara.
Bár a fáradság ellen is jó, de mégis a legjobban azoknak ajánlják, akik vashiányban szenvednek, hiszen rendkívül magas a görög dinnye magjának a vastartalma.
Ugye nem is gondoltad volna, mennyi minden jó dolgot olvashat az ember.
Ha hasznos ez az információ szerinted, akkor oszd meg, hogy más is megegye a dinnyemagot, a kiköpés helyett!
Gondolatok, +1:
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
