Megosztás
Házhoz mennek a felvásárlók!
Az olaszok után már a franciák is folyamatosan vásárolnak magyar gazdáktól házi készítésű kolbászt. Kimennek a vidéki gazdákhoz és óriási összegeket fizetnek a házi kolbászért.
Futótűzként terjed külföldön a Magyar házi kolbász jó híre.
Teljes üzletág jött létre a kolbász felvásárlásra és tovább értékesítésére. Érdekesség még az, hogy kizárólag háztól vásárolják a kolbászt, mert csak így lehetnek biztosak abban, hogy a kolbász valóban házi gazdaságokban készültek. Méltán lehetünk büszkék arra, hogy micsoda különleges és értékes dolog is a Magyar házikolbász. Jó hírnek könyvelhetjük el, hogy most végre a kisemberek pénztárcája vastagodik….
Dobj egy lájkot, ha te is szereted a jó házi kolbászt!
Az olaszok után már a franciák is folyamatosan vásárolnak magyar gazdáktól házi készítésű kolbászt. Kimennek a vidéki gazdákhoz és óriási összegeket fizetnek a házi kolbászért.
Futótűzként terjed külföldön a Magyar házi kolbász jó híre.
Teljes üzletág jött létre a kolbász felvásárlásra és tovább értékesítésére. Érdekesség még az, hogy kizárólag háztól vásárolják a kolbászt, mert csak így lehetnek biztosak abban, hogy a kolbász valóban házi gazdaságokban készültek. Méltán lehetünk büszkék arra, hogy micsoda különleges és értékes dolog is a Magyar házikolbász. Jó hírnek könyvelhetjük el, hogy most végre a kisemberek pénztárcája vastagodik….
Dobj egy lájkot, ha te is szereted a jó házi kolbászt!
Gondolatok, +1:
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.
De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.
Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.
Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.
De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.
Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.
Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét
