Megosztás
Igen, nekünk magyar embereknek a Balaton a Riviera. Hiszen annyi szép emlék fűződik hozzá.
Azok a csodálatos emlékek, mikor még nem az volt a fontos, hogy ki milyen autóval érkezik a Balatonra, vagy, hogy kinek milyen márkájú a fürdőruhája. Csak az volt a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Ha megéheztünk megtette egy fokhagymás lángos is, és ahogy megettük rohantunk vissza a vízbe. Ezek voltak azok a szép idők, amik felejthetetlenné teszik azokat a nyaralásokat amiket a Balatonnál tölthettünk.
Dobj egy lájkot, ha neked is van szép balatoni emléked!
Azok a csodálatos emlékek, mikor még nem az volt a fontos, hogy ki milyen autóval érkezik a Balatonra, vagy, hogy kinek milyen márkájú a fürdőruhája. Csak az volt a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Ha megéheztünk megtette egy fokhagymás lángos is, és ahogy megettük rohantunk vissza a vízbe. Ezek voltak azok a szép idők, amik felejthetetlenné teszik azokat a nyaralásokat amiket a Balatonnál tölthettünk.
Dobj egy lájkot, ha neked is van szép balatoni emléked!
Gondolatok, +1:
Nem a ravatalnál kellenek a dicshimnuszok, addig szeressetek amíg itt vagyok
Plusz 1 idézet:
Petőfi Sándor:
ANYÁM TYÚKJA
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
(Vác, 1848. február.)
Nem a ravatalnál kellenek a dicshimnuszok, addig szeressetek amíg itt vagyok
Plusz 1 idézet:
Petőfi Sándor:
ANYÁM TYÚKJA
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
(Vác, 1848. február.)
