Megosztás
Érdekes!
Egy felmérés szerint a magyar emberek már nem is figyelik, hogy milyen kép található a jelenleg forgalomban levő papír pénzeinken.
Viszont a régi, kivont papír pénzen lévő képeket sokkal jobban fel tudták idézni.
Petőfi tízes, Ady ötszázas, és a többi szép régi pénzünk.
A megkérdezettek szerint sokkal szebbek voltak és jobban meg lehetett különböztetni őket.
Ha szerinted is így van, akkor nyugodtan megoszthatod velünk.
Egy felmérés szerint a magyar emberek már nem is figyelik, hogy milyen kép található a jelenleg forgalomban levő papír pénzeinken.
Viszont a régi, kivont papír pénzen lévő képeket sokkal jobban fel tudták idézni.
Petőfi tízes, Ady ötszázas, és a többi szép régi pénzünk.
A megkérdezettek szerint sokkal szebbek voltak és jobban meg lehetett különböztetni őket.
Ha szerinted is így van, akkor nyugodtan megoszthatod velünk.
Gondolatok, +1:
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön–külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön–külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
