Vajon mi van a képen? Nyomj egy lájkot, ha tudod mi ez! :)

Nálunk otthon még a mai napig használatban van és igen hálás is eszköz, mert ilyen sok évtized után is egyszerűen tökéletesen működik. Itt megjegyezném mivel elavult, és nem épp a leg mutatósabb darab sokszor gondoltam, hogy ááá végezze a kukában és vettem is helyette újat és az új adta fel a harcot pillanatok alatt, először még csak görbült, majd el is törött. Ez a fajta szinte örök garanciás nem nyeklik - nyaklik össze - vissza és talán még az étel íze is finomabb lesz tőle... Vagy ezt már az ember csak beleképzelni. Mennyi lehetett az ára anno mikor vettétek 10 - 20 forint között? Akkor ne csigázzuk tovább a kedélyeket retró krumplinyomó, amivel azért akár gesztenyét, töpörtyűt is passzíroztunk.
Gondolatok, +1:
Van, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem érdekel, hogy ki mit csinál vagy ki mit mond. Amikor már nem foglalkozol másokkal és nem érdekelnek mások, mert rájössz, hogy csak egy dolog fontos az életedben: az, hogy boldog lehess. És ahhoz sokszor inkább nem kellenek mások.....
Lesznek, akik úgy bántanak meg, hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban... Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók... lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van... fáradalmas, izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak..."
Aki menni akar, engedjük el. Aki nem tudja mit akar, küldjük el. Aki a kezét nyújtja, fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni, pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást, mégis önzetlenül képes adni, annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni, az gyáva. Aki meri vállalni a bukást, az bátor. És aki tud néha sírni, az mer szeretni is.

Ezek is érdekelhetnek