Megosztás
Van pár olyan dolog amitől a nők egyszerűen megőrülnek, amit nem lehet huzamosabb ideig elviselni. Mégis a férfiak nap mint nap elkövetik ezeket a hibákat a nőkkel szemben.
A nők utálják:
• Ha nem egyenrangú félként kezeli őket a párjuk.
• Ha a pasi meg van róla győződve, hogy ő hűséget fogadott, nem pedig vakságot.
• Ha a pasi a saját anyját hozza fel jó példaként egy vitás helyzetben.
• Ha egy férj, nem veszi ki a részét a gyereknevelésből.
• Ha a pasi nem ügyel úgy a megjelenésére, mint a kapcsolat kezdetén.
Ezek a dolgok bosszantják a nőket egy párkapcsolatban, de egy nő részére a legszörnyűbb ha a pasi szellent, és azt még úgy csinálja, hogy mindenkinek jusson az illatból.
Ezek azok a dolgok, amiktől szenvednek a nők világszerte.
A nők utálják:
• Ha nem egyenrangú félként kezeli őket a párjuk.
• Ha a pasi meg van róla győződve, hogy ő hűséget fogadott, nem pedig vakságot.
• Ha a pasi a saját anyját hozza fel jó példaként egy vitás helyzetben.
• Ha egy férj, nem veszi ki a részét a gyereknevelésből.
• Ha a pasi nem ügyel úgy a megjelenésére, mint a kapcsolat kezdetén.
Ezek a dolgok bosszantják a nőket egy párkapcsolatban, de egy nő részére a legszörnyűbb ha a pasi szellent, és azt még úgy csinálja, hogy mindenkinek jusson az illatból.
Ezek azok a dolgok, amiktől szenvednek a nők világszerte.
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
