Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv

Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv.
Amikor már egy kicsit is ment az olvasás, akkor már vettük elő és olvasgattuk.

Nagyon szerettük, mert rengeteg sok szép kép volt benne, és hozzájuk versecskék, mondókák.
Olvastuk, mint egy mesekönyvet, és szerettük mint egy mosó macit, vagy egy gőgös gúnárt.

Jó könyvek voltak, hiszen a mai napig jó szívvel emlékszünk rá...
Viccek, +1:
Van a kórházban egy orvos, aki állandóan disznó vicceket mesél a nővéreknek. Egy idő után megunják és elhatározzák, ha legközelebb belekezd, felállnak és egy emberként kivonulnak.
- Képzeljék! - kezdi legközelebb az orvos. - Éppen most hoztak a kórházba egy csomó négert; mint tudják, a négerek arról közismertek, hogy kifejezetten nagy a brá....
Nem bírta végigmondani, a nővérek kivonulnak. Az orvos utánuk kiált:
- Nem kell úgy sietni, még meg sem mondtam, hogy melyik kórterembe fektetik őket!