Régi szép idők...

Igen, van pár dolog ami megváltozott. Régen, ha valakinek volt munkahelye, akkor az a fizetéséből meg tudott élni. Mi még emlékszünk rá, bár nem éltünk luxusban, de sok olyan dolgot megengedhettünk magunknak amit ma már sajnos nem. Nem okozott gondot az, hogy kifizessük a számlákat, vagy, hogy a gyereket elengedjük egy iskolai kirándulásra. Sőt még a család is el tudott menni majdnem minden évbe nyaralni. Volt munkánk, és volt életképünk. Tudtuk, ha jól gazdálkodunk a pénzünkkel akkor tisztességben fel tudjuk nevelni gyermekeinket, és el tudjuk indítani őket az életben.

Most meg ott tartunk, hogy nem tudunk segíteni a szeretteinken, sőt még a saját nyugdíjunkat sem biztos hogy meg fogjuk kapni.

Na ezzel van itt a legnagyobb probléma!

Oszd meg, ha egyet értesz!
Gondolatok, +1:
Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem.

Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak.

Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz.

Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám.

Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak.

Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást.
Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást.

Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket.

A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni.

Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet.

Ezek is érdekelhetnek