Megosztás
Igen, van pár dolog ami megváltozott. Régen, ha valakinek volt munkahelye, akkor az a fizetéséből meg tudott élni. Mi még emlékszünk rá, bár nem éltünk luxusban, de sok olyan dolgot megengedhettünk magunknak amit ma már sajnos nem. Nem okozott gondot az, hogy kifizessük a számlákat, vagy, hogy a gyereket elengedjük egy iskolai kirándulásra. Sőt még a család is el tudott menni majdnem minden évbe nyaralni. Volt munkánk, és volt életképünk. Tudtuk, ha jól gazdálkodunk a pénzünkkel akkor tisztességben fel tudjuk nevelni gyermekeinket, és el tudjuk indítani őket az életben.
Most meg ott tartunk, hogy nem tudunk segíteni a szeretteinken, sőt még a saját nyugdíjunkat sem biztos hogy meg fogjuk kapni.
Na ezzel van itt a legnagyobb probléma!
Oszd meg, ha egyet értesz!
Most meg ott tartunk, hogy nem tudunk segíteni a szeretteinken, sőt még a saját nyugdíjunkat sem biztos hogy meg fogjuk kapni.
Na ezzel van itt a legnagyobb probléma!
Oszd meg, ha egyet értesz!
Gondolatok, +1:
Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy vele és együtt és közösen. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok.
Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy vele és együtt és közösen. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok.
