Megosztás
Nézd meg mi történt!
Vidéken a lakodalmakat többnyire nyáron tartják. Az ilyen igazi nagy lagzikban többnyire mérhetetlen nagy evés ivás megy. Ilyen a kultúránk, ilyen a szokás.
Nem ritka az, hogy valaki egy kicsit többet iszik a kelleténél, vagy hogy valaki többet eszik, mint kéne, hiszen az ilyen lakodalmakban rendkívül jó ételekkel kedveskednek a vendég seregnek.
Sajnos nem mindenki bírja ám a nehéz zsíros ételeket. Hát ez történt egy kedves külföldi vendéggel is, aki a nagy evés ivás után önfeledten táncra perdült, és nem vette észre, hogy sajnos besikeredett a nadrágba az, aminek nem ott lenne a helye. Ezt a pillanatot a szemfüles lakodalmi fogadott fotós meg is örökítette.
Vidéken a lakodalmakat többnyire nyáron tartják. Az ilyen igazi nagy lagzikban többnyire mérhetetlen nagy evés ivás megy. Ilyen a kultúránk, ilyen a szokás.
Nem ritka az, hogy valaki egy kicsit többet iszik a kelleténél, vagy hogy valaki többet eszik, mint kéne, hiszen az ilyen lakodalmakban rendkívül jó ételekkel kedveskednek a vendég seregnek.
Sajnos nem mindenki bírja ám a nehéz zsíros ételeket. Hát ez történt egy kedves külföldi vendéggel is, aki a nagy evés ivás után önfeledten táncra perdült, és nem vette észre, hogy sajnos besikeredett a nadrágba az, aminek nem ott lenne a helye. Ezt a pillanatot a szemfüles lakodalmi fogadott fotós meg is örökítette.
Gondolatok, +1:
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
