Nagyon szerettük...

Ha vettünk a boltban, akkor ahogy hazaértünk azonnal fel kellett bontani.
Emlékszel még a reklámjára? Nézd meg a videót!

Ma már biztosan nem engedélyeznék, hogy négercsók néven forgalmazzák ezt a finomságot, de akkoriban ez olyan természetes volt, hogy senki nem botránkozott meg érte.
Mi gyerekek ritkán jutottunk hozzá, hiszen nem volt túl olcsó, de a nagyobb bevásárlásoknál ezt is megvették szüleink, és mi gyerekek alig vártuk, hogy hazaérjünk és ehessük.



Négercsók, szinte még most is érzem a számban az ízét. Emlékszel még rá?
Gondolatok, +1:
Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek... De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem.

Ezek is érdekelhetnek