Megosztás
Pöfögött, döcögött, akár egy Trabant, de mégis különleges élmény volt. Mondhatni, hogy szerelem volt első látásra. A Faros Ikarus különleges volt számunkra, és a jegy ára is csak 2 forint volt!
Te hol szerettél ülni? Szinte biztos, hogy leghátul, mint mindannyian! :-)
Érdekes módon télen nem csúszkált, nem borult be az árokba, még a nagy hidegben is elindult. Akkoriban nem volt olyan, hogy hát most megáll a forgalom és nem megyünk suliba vagy éppen dolgozni. Én szerettem ilyen buszon utazni kényelmes volt és meleg is. Ti még emlékeztek?
Utódja lényegesen erősebb motorjával könnyedén vette a dombokat és a belső világításánál olvasni is lehetett végre. Ellenben a "csupaüveg" kaszni nyáron szaunának is jó volt, az ablaknyitók hibás tervezés eredményei voltak, az utas feje feletti csomagtér pedig töredéke volt az öreg "farosénak".
Te hol szerettél ülni? Szinte biztos, hogy leghátul, mint mindannyian! :-)
Érdekes módon télen nem csúszkált, nem borult be az árokba, még a nagy hidegben is elindult. Akkoriban nem volt olyan, hogy hát most megáll a forgalom és nem megyünk suliba vagy éppen dolgozni. Én szerettem ilyen buszon utazni kényelmes volt és meleg is. Ti még emlékeztek?
Utódja lényegesen erősebb motorjával könnyedén vette a dombokat és a belső világításánál olvasni is lehetett végre. Ellenben a "csupaüveg" kaszni nyáron szaunának is jó volt, az ablaknyitók hibás tervezés eredményei voltak, az utas feje feletti csomagtér pedig töredéke volt az öreg "farosénak".
Gondolatok, +1:
Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
