Megosztás
A mai gyerekek biztosan megmosolyognák, de nekünk még akkoriban elég volt szüleink, nagyszüleink biciklije ahhoz, hogy megtanuljunk biciklizni.
Az sem volt baj, ha nem értük el az ülést, vagy épp vázas férfi bicikli volt, és oldalról kellett hajtanunk.
Úgy hajtottuk a bicajt, mintha a miénk lett volna, és sokszor szép nagyokat estünk is vele.
Te is emlékszel még ezekre az időkre?
Az sem volt baj, ha nem értük el az ülést, vagy épp vázas férfi bicikli volt, és oldalról kellett hajtanunk.
Úgy hajtottuk a bicajt, mintha a miénk lett volna, és sokszor szép nagyokat estünk is vele.
Te is emlékszel még ezekre az időkre?
Gondolatok, +1:
Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk.
Ezért sem hiszek az ígéretekben: a “majd jövök”, meg “majd találkozunk”, meg “elmegyünk ide-oda”, meg “majd kereslek”, meg “szeretlek” ,vagy egyáltalán “számítasz valamit”.
Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne.
Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk.
Ezért sem hiszek az ígéretekben: a “majd jövök”, meg “majd találkozunk”, meg “elmegyünk ide-oda”, meg “majd kereslek”, meg “szeretlek” ,vagy egyáltalán “számítasz valamit”.
Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne.
