Emlékszem amikor még kisgyerek voltam és néztem a dédikét, ahogy sürög - forog a konyhában és készíti vele a barátfülét. Igen persze nem mindenhol barátfülének hívják az országban...

A házi szilvalekvár mennyei ízét sem pótolja semmi más, mint ahogy azt a derelyét sem, amit dédike készített.
Hiába van meg a recept soha nem lesz ugyanolyan finom, mint az a derelye, amiben egy egész élet munkája és szeretete benne van.

Neki még nem volt terhes hajnalban felkelni és hipp - hopp sütni egyet.
A szeretet vezérelte... Valószínűleg attól volt annyira finom... Az íze most is a számban van...
Gondolatok, +1:
"Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón,
szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt.

Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,
visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.
Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,
figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.

Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,
még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,
vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja,
higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna."

Ezek is érdekelhetnek