Megosztás
Igen, van pár dolog ami megváltozott. Régen, ha valakinek volt munkahelye, akkor az a fizetéséből meg tudott élni. Mi még emlékszünk rá, bár nem éltünk luxusban, de sok olyan dolgot megengedhettünk magunknak amit ma már sajnos nem. Nem okozott gondot az, hogy kifizessük a számlákat, vagy, hogy a gyereket elengedjük egy iskolai kirándulásra. Sőt még a család is el tudott menni majdnem minden évbe nyaralni. Volt munkánk, és volt életképünk. Tudtuk, ha jól gazdálkodunk a pénzünkkel akkor tisztességben fel tudjuk nevelni gyermekeinket, és el tudjuk indítani őket az életben.
Most meg ott tartunk, hogy nem tudunk segíteni a szeretteinken, sőt még a saját nyugdíjunkat sem biztos hogy meg fogjuk kapni.
Na ezzel van itt a legnagyobb probléma!
Oszd meg, ha egyet értesz!
Most meg ott tartunk, hogy nem tudunk segíteni a szeretteinken, sőt még a saját nyugdíjunkat sem biztos hogy meg fogjuk kapni.
Na ezzel van itt a legnagyobb probléma!
Oszd meg, ha egyet értesz!
Gondolatok, +1:
Nem a ravatalnál kellenek a dicshimnuszok, addig szeressetek amíg itt vagyok
Plusz 1 idézet:
Petőfi Sándor:
ANYÁM TYÚKJA
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
(Vác, 1848. február.)
Nem a ravatalnál kellenek a dicshimnuszok, addig szeressetek amíg itt vagyok
Plusz 1 idézet:
Petőfi Sándor:
ANYÁM TYÚKJA
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
(Vác, 1848. február.)
