Megosztás
Nézd meg mi történt!
Vidéken a lakodalmakat többnyire nyáron tartják. Az ilyen igazi nagy lagzikban többnyire mérhetetlen nagy evés ivás megy. Ilyen a kultúránk, ilyen a szokás.
Nem ritka az, hogy valaki egy kicsit többet iszik a kelleténél, vagy hogy valaki többet eszik, mint kéne, hiszen az ilyen lakodalmakban rendkívül jó ételekkel kedveskednek a vendég seregnek.
Sajnos nem mindenki bírja ám a nehéz zsíros ételeket. Hát ez történt egy kedves külföldi vendéggel is, aki a nagy evés ivás után önfeledten táncra perdült, és nem vette észre, hogy sajnos besikeredett a nadrágba az, aminek nem ott lenne a helye. Ezt a pillanatot a szemfüles lakodalmi fogadott fotós meg is örökítette.
Vidéken a lakodalmakat többnyire nyáron tartják. Az ilyen igazi nagy lagzikban többnyire mérhetetlen nagy evés ivás megy. Ilyen a kultúránk, ilyen a szokás.
Nem ritka az, hogy valaki egy kicsit többet iszik a kelleténél, vagy hogy valaki többet eszik, mint kéne, hiszen az ilyen lakodalmakban rendkívül jó ételekkel kedveskednek a vendég seregnek.
Sajnos nem mindenki bírja ám a nehéz zsíros ételeket. Hát ez történt egy kedves külföldi vendéggel is, aki a nagy evés ivás után önfeledten táncra perdült, és nem vette észre, hogy sajnos besikeredett a nadrágba az, aminek nem ott lenne a helye. Ezt a pillanatot a szemfüles lakodalmi fogadott fotós meg is örökítette.
Gondolatok, +1:
Egész úton hazafelé
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
(Dunavecse, 1844. április.)
Egész úton hazafelé
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
(Dunavecse, 1844. április.)
