Szép gyermekkori emlékeink!

A mai gyerekek biztosan megmosolyognák, de nekünk még akkoriban elég volt szüleink, nagyszüleink biciklije ahhoz, hogy megtanuljunk biciklizni.

Az sem volt baj, ha nem értük el az ülést, vagy épp vázas férfi bicikli volt, és oldalról kellett hajtanunk.

Úgy hajtottuk a bicajt, mintha a miénk lett volna, és sokszor szép nagyokat estünk is vele.

Te is emlékszel még ezekre az időkre?
Viccek, +1:
Egy nő az 50 éves születésnapján elkölt egy csomó pénzt ránctalanításra, kozmetikára, frizurára, ruhára és amikor úgy érzi, hogy a lehető legjobbat kihozta magából, nagyon fel van dobva, elindul a városban. Először az újságosnál vásárol, majd fizetéskor megkérdezi:
– Mit gondol, hány éves vagyok?
– 34.
– 50! – mondja, és önelégülten távozik.
A McDonalds-ban is fizetéskor megkérdezi:
– Mit gondol, hány éves vagyok?
– 31.
– Pontosan 50 vagyok!
Szinte a fellegekben jár, amikor a buszmegállóban meglát egy öregurat.
– Mit gondol uram, hány éves vagyok?
– Nézze asszonyom, én már 80 éves is elmúltam, nem túl jó a látásom, de van egy biztos módszerem, amivel pontosan meg tudom határozni a korát. Ha megengedi, hogy benyúljak a melltartója alá, egész pontosan meg tudom mondani a korát.
Erre nem számított a nő, de nagyon furdalta a kíváncsiság, ezért beleegyezett. Félrevonultak a bokrok mögé, az öregúr szép finoman becsúsztatta mindkét kezét, körbejártatta, megemelgette, megtapogatta, a nő már kezdett türelmetlen lenni:
– Na?
– Asszonyom, maga pontosan 50 éves.
A nő nem hitt a fülének.
– Honnan a fenéből tudja ilyen pontosan?
– A McDonalds-ban ott álltam maga mögött a sorban.

Ezek is érdekelhetnek