Diavetítő, neked is volt?

Ki ne emlékezne, amikor már alig várta, hogy bámulhassa a falat.
Na persze nem a tapéta, vagy a falfesték miatt, hanem mert eljött az este és a család készülődött az esti diavetítésre.

Nektek is volt diavetítőtök, és milyen mesék voltak meg?
Emlékszel még, amikor az egész családot összehozta egy igazi otthoni mozizás?

Ugyan nem volt Dolby Surround hanghatás, de szerintem a szülők nálatok is mindent megtettek, hogy élvezetesebb legyen az előadás.

Te olvastad fel a szöveget vagy apudat, vagy anyudat kérted meg rá és te közben a takaród vagy kényelmes kis székedbe összekuporodva hallgattad a történeteket?

A mai napig nem ment ki a divatból a diavetítők forgalmazása, csak más dizájnt kapott.

Rengeteg színben és formában megtalálhatod a diavetítőket, de vajon még emlékszel a régire, az igazira?

Na és persze betudnád-e még kapcsolni a szerkezetet?

Nektek van otthon, vagy a megörökölt diavetítőt használjátok, amihez egy kedves és aranyos történet jár minden vetítés előtt.

Nyomj egy lájkot, ha neked is volt!
Gondolatok, +1:
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.

Ezek is érdekelhetnek