Megosztás
Régi faszenes vasalókkal kezdett el kereskedni egy magyar srác Kanadába, és óriási vagyonra tett szert. Nézd meg, hogyan csinálja.
Mint sokan mások, eleinte segédmunkásként dolgozott a magyar fiú. Építkezéseken, majd egy kertépítő cégnél kapott munkát.
Arra lett figyelmes, hogy ott kint nagyon sokan antik dologgal díszítik a lakásukat, kertjüket.
Régi fatalicskákat, és régi öntöttvas vasalót használnak virágtartóként, és díszítő elemként az emberek. Mivel tudta, hogy Magyarországon a bolhapiacon, ócska piacon ezeket nagyon olcsón lehet megvenni, rákérdezett, hogy ott Kanadába ezek mennyibe kerülnek. Meglepő választ kapott, egy ilyen vasaló ára többszöröse annak, mint ő ott egy hónap alatt megkeresett. Ezért úgy döntött, hogy a munka mellett elkezd ezekkel a régiségekkel kereskedni. Ehhez a Magyarországon maradt szülei adták a segítséget, ők küldték ki neki a vasalókat, eleinte 1-2 darabot, majd egyre többet.
Olyan nagy volt rá a kereslet, és olyan jó áron tudta adni ezeket a dolgokat, hogy hamarosan elterjedt a híre a fiúnak a lakberendező, és kertépítő cégek közt. Olyan sok rendelést kapott, hogy egyedül már nem bírta. A Kanadaiak segítettek neki céget alapítani, és így már tudott maga mellé segítséget is felvenni, és bővítette a kínálatát régi bútorok és más hasonló régiségekkel.
Mára már a cég nagyon kinőtte magát, de azért a régi faszenes vasaló a mai napig sláger termék maradt.
Sokszor a lehetőség ott van az emberek orra előtt, és csak észre kéne venni.
Ennek a srácnak a lehetőségét úgy hívták, hogy vasaló, és a Te lehetőségedet hogyan hívják?
Vedd észre, találd meg!
Mint sokan mások, eleinte segédmunkásként dolgozott a magyar fiú. Építkezéseken, majd egy kertépítő cégnél kapott munkát.
Arra lett figyelmes, hogy ott kint nagyon sokan antik dologgal díszítik a lakásukat, kertjüket.
Régi fatalicskákat, és régi öntöttvas vasalót használnak virágtartóként, és díszítő elemként az emberek. Mivel tudta, hogy Magyarországon a bolhapiacon, ócska piacon ezeket nagyon olcsón lehet megvenni, rákérdezett, hogy ott Kanadába ezek mennyibe kerülnek. Meglepő választ kapott, egy ilyen vasaló ára többszöröse annak, mint ő ott egy hónap alatt megkeresett. Ezért úgy döntött, hogy a munka mellett elkezd ezekkel a régiségekkel kereskedni. Ehhez a Magyarországon maradt szülei adták a segítséget, ők küldték ki neki a vasalókat, eleinte 1-2 darabot, majd egyre többet.
Olyan nagy volt rá a kereslet, és olyan jó áron tudta adni ezeket a dolgokat, hogy hamarosan elterjedt a híre a fiúnak a lakberendező, és kertépítő cégek közt. Olyan sok rendelést kapott, hogy egyedül már nem bírta. A Kanadaiak segítettek neki céget alapítani, és így már tudott maga mellé segítséget is felvenni, és bővítette a kínálatát régi bútorok és más hasonló régiségekkel.
Mára már a cég nagyon kinőtte magát, de azért a régi faszenes vasaló a mai napig sláger termék maradt.
Sokszor a lehetőség ott van az emberek orra előtt, és csak észre kéne venni.
Ennek a srácnak a lehetőségét úgy hívták, hogy vasaló, és a Te lehetőségedet hogyan hívják?
Vedd észre, találd meg!
Gondolatok, +1:
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
