Nyomj egy lájkot, ha tudod mi ez!

Akkoriban még ilyennel néztük a meséket. A legjobb az volt amikor a szülők vagy a nagyobb testvér olvasta a szöveget.

Valahogy az sokkal jobb volt annál, mintha csak a tévében néztük volna. Ez is egy olyan közös családi program volt, amit csodálatos dolog volt átélni.

Oszd meg, ha te is szeretted.
Gondolatok, +1:
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.

Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.

Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.

Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.

Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.

Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.

Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág

Ezek is érdekelhetnek