Megosztás
Havonta jelent meg, és mi alig vártuk, hogy olvashassuk.
Aki kiolvasta, attól kölcsönkértük, és mi is adtunk olyat, amit neki nem volt meg, vagy még nem olvasott ki.
Az iskolában így cserélgettük egymás közt ezeket az újságokat. Szünetben, de volt, hogy órán is olvastuk, amit ha meglátott a tanár akkor bizony elvette. Milyen vicces ugye?
Mit nem adnának a mai tanárok azért, ha a gyerekek olvasnának, nem pedig a telefonjukat nyomkodnák…
Meg volt ennek a képregényeknek a maguk csodálatos kis hangulata. Ez is hozzá tartozik a szép gyerekkori emlékeinkhez.
Oszd meg, ha Te is olvastad.
Aki kiolvasta, attól kölcsönkértük, és mi is adtunk olyat, amit neki nem volt meg, vagy még nem olvasott ki.
Az iskolában így cserélgettük egymás közt ezeket az újságokat. Szünetben, de volt, hogy órán is olvastuk, amit ha meglátott a tanár akkor bizony elvette. Milyen vicces ugye?
Mit nem adnának a mai tanárok azért, ha a gyerekek olvasnának, nem pedig a telefonjukat nyomkodnák…
Meg volt ennek a képregényeknek a maguk csodálatos kis hangulata. Ez is hozzá tartozik a szép gyerekkori emlékeinkhez.
Oszd meg, ha Te is olvastad.
Viccek, +1:
Jutalomosztás van a rendőrségen.
A parancsnok név szerint szólítja a rendőröket, akik egyenként átveszik a jutalmat. Amikor a lap aljára ér, így szól: - Áthozat!
Semmi válasz, majd bátortalanul megszólal egy hang:
- Jelentem nincs itt!
- A fenébe! Pedig ő kapta volna a legtöbbet...
Jutalomosztás van a rendőrségen.
A parancsnok név szerint szólítja a rendőröket, akik egyenként átveszik a jutalmat. Amikor a lap aljára ér, így szól: - Áthozat!
Semmi válasz, majd bátortalanul megszólal egy hang:
- Jelentem nincs itt!
- A fenébe! Pedig ő kapta volna a legtöbbet...
