Nem kell senkinek a kék eper!

Nagy mennyiségű kék eperkeret hozott be hazánkba egy gyümölcs kereskedő, de meglepődött mert nem kellett senkinek.
Lehet, hogy mi konzervatívak vagyunk az eper terén? Meglehet, de valahogy az én véleményem is az, hogy az eper az piros, és ez így van jól. Így pirosan ettük gyermekkorunkban, és ez a kék szín valahogy olyan mű, olyan nem természetes. Jó lenne, ha legalább az ilyen egyszerű dolgokat, mint az eper, legalább azt hagynánk úgy ahogyan az van, nem kell ezt cifrázni.
Oszd meg, ha Te is egyetértesz ezzel.
Gondolatok, +1:
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...

Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...

Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.

Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...

Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...

Ezek is érdekelhetnek