Diavetítő, neked is volt?

Ki ne emlékezne, amikor már alig várta, hogy bámulhassa a falat.
Na persze nem a tapéta, vagy a falfesték miatt, hanem mert eljött az este és a család készülődött az esti diavetítésre.

Nektek is volt diavetítőtök, és milyen mesék voltak meg?
Emlékszel még, amikor az egész családot összehozta egy igazi otthoni mozizás?

Ugyan nem volt Dolby Surround hanghatás, de szerintem a szülők nálatok is mindent megtettek, hogy élvezetesebb legyen az előadás.

Te olvastad fel a szöveget vagy apudat, vagy anyudat kérted meg rá és te közben a takaród vagy kényelmes kis székedbe összekuporodva hallgattad a történeteket?

A mai napig nem ment ki a divatból a diavetítők forgalmazása, csak más dizájnt kapott.

Rengeteg színben és formában megtalálhatod a diavetítőket, de vajon még emlékszel a régire, az igazira?

Na és persze betudnád-e még kapcsolni a szerkezetet?

Nektek van otthon, vagy a megörökölt diavetítőt használjátok, amihez egy kedves és aranyos történet jár minden vetítés előtt.

Nyomj egy lájkot, ha neked is volt!
Gondolatok, +1:
Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi.
Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...
Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük,
hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk.
Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak... a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni,
mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.

Ezek is érdekelhetnek